- Legyen igaza- motyogtam, miközben a szívem majd' kimászott a torkomon keresztül, amikor megálltunk a Threshold Recording Studio előtt.
Nagy levegőt vettem és igyekeztem lecsitítani a bordáim között verdeső kolibri, ami a szívemnek csúfolta magát. Train kinyitotta nekem az ajtót, majd intett, hogy menjek előre.
Két kézzel markoltam a vászontáskámat, miközben betoltam a vastag üvegajtót.
A hely pazar volt. Új, fényes és csillogó, tele fényes és csillogó emberrel. Olyan voltam, mint a veréb a sasok között: Élve felfaltak volna, ha akarták volna.
A recepción egy fiatal lány ült. Az érkezésemre felkapta a fejét. A szemében sok minden tükröződött. Kíváncsiság, zavarodottság, megkönnyebbülés. Miután úgy végigmért, amennyire nem szégyellt megnézte az épp belépő Traint, aki viszont odalépett hozzá.
- A banda még mindig a süketben van?- fogalmam sem volt róla mi az a süket. Talán megmakacsolták magukat, és nem szólnak senkihez? Kicsit gyerekes viselkedés lenne, de végül is rocksztárok. Az ember bármit kinéz belőlük.
- Igen, még ég a piros lámpa- tájékoztatta a hölgy. Milyen piros lámpa?
Train bólintott, majd intett, hogy kövessem. Közben magyarázott nekem.
- Ms. Boyd, nem tudom, hogy mennyire ismeri a stúdiózást...
- Csak felületesen - segítettem ki. Volt ugyan rádiózás a szakokon, de nem az volt a specializációm. Ezért hát sosem erőltettem meg magam.
-Értem. Tehát. Ha az ott ég,- mutatott fel egy kis piros lámpára, ami az ajtó felett világított. Ó, szóval ez a piros lámpa! Train nem ment tovább. Gondoltam megérkeztünk a célunkhoz. - akkor felvétel van. Bemehet, mert Mr. Marden kérte, hogy rögtön küldjem be, ha itt van, de tájékoztatom, hogy csendben kell maradnia. A többi lány is bent van. Biztos vagyok benne, hogy kedvesek lesznek önnel- mondta, majd feltárta előttem az ajtót.
- Ezt honnan gondolja? - fordultam vissza.
- Onnan, hogy láttam őket is olyan helyzetben, mint amilyenben most ön van. Nem leányálom ezeket a srácokat a nyakukba venni. De a hölgyeket elnézve megéri.
Na, most már meginkább félek.
A szobában sötét volt, csak egy kis helyiségben égett a villany, ahonnan zene szűrődött ki. Hangos volt. Felvont szemöldökkel pillantottam fel a tehervonatra.
-Ezt miért nem hallottam kintről?- tátogtam, hogy ha máshonnan nem érti, legalább a számról képes legyen leolvasni.
Megkocogtatta a falat.
-Hangszigetelés.
Áh. Értem. A dal, ami szólt egyébként jól hangzott. Fülbemászó volt, olyan, amit hamar megjegyez az ember. Egyszóval slágergyanús.
Középen Marcus állt és azon az eszméletlen gyönyörű bariton hangján énekelte fel a slágert.
Hol vagy kedves, rég nem látlak
Jót tennél már a valóságnak
Ha másnak nem is, nekem igen
Mert bébi te lennél mindenem.
Ha találkoznánk érted élnek
Megváltoznék, ha azt kérnéd
Szeretnélek, te is engem
Szóval nem számít mily messzire kéne mennem.
Érted bármit megtennék...
A banda többi tagja a kinti kanapén ült. Három fiú és három lány. Gondolom már csak a hangot vették fel ehhez a számhoz. A tekintetem visszasiklott Marcusra.
Ugyanolyan tökéletesen nézett ki mint mindig. Barna haja rendezetlen kócokban meredezett jobbra-balra, ezzel olyan "holt laza rocksztár vagyok és most másztam ki az ágyból" hatást keltve.
Szemét becsukta, hogy teljesen beleélje magát a dalba. Train mögöttem halkan becsukta az ajtót, így senkinek nem tűnt fel az érkezésem.
Aztán Marcus Marden kinyitotta a szemét, megtalált a tekintete, és a szó közepén megállt.
-Heaven!- kiáltott bele a mikrofonba.
Figyelemre vágytam? Hát megkaptam. Az egész stúdió egy emberként fordult felém. Feltehetőleg az összes vér, ami a testemben létezik az arcomba szökött. Egy bénát intettem, mire valaki felnevetett a kanapén.
- Nem tudtam, hogy így folytatódik : " Érted bármit megtennék, Heaven" - röhögött fel az a valaki.
Nem néztem oda ki volt az , valahogy jobban érdekelt, hogy Marcus levette a fejéről a fülest, és kilépett az előtérbe.
Olyan béna ez az egész. Fogalmam sincs mit kéne mondanom! Szia, mizu? A körülménykehez képest ez még tőlem is laza lenne, akin lyukas póló van olyan stúdióban, amiben valószínűleg egy díszpárna többe kerül, mint egy félév a sulimban.
Marcus megállt előttem, és úgy nézett rám, mint akinek hatalmas súly gördült le a válláról. Igyekezett komoly maradni, de a nevetés ott bujkált a szemében. Még az alsó ajkát is beharapta, hogy el ne nevesse magát
- Ezek szerint nem téptek szét a fanok!- mosolygott rám.
-Egy hajszálat sem hagytam el- bólintottam, mire mindketten elnevettük magunkat. Ezért izgultam ennyire?
Mögöttem Train köhintett egyet, majd elém lépett.
-Ezt azért nem mondanám. Mr. Marden, a kisasszony rettenetesen izgult. Egész úton sóhajtozott és a haját túrta.
-Köszönöm Train- néztem rá.
A teremben mindenki felnevetett.
-Gyere! Bemutatlak!- Marcus a hátamra tette a kezét, mire elektromosság cikázott végig a gerincemen. Meglepetten kaptam fel a tekintetem, de Marcus a Spotlight többi tagját nézte. Merthogy ők ültek a kanapén. A nagybetűs Rocklegendák.
Idegesen tűrtem el a fülem mögé a hajamat, és húzogattam lejjebb a pulcsimat.
-Srácok, ismerjétek meg Heaven Boydot - mondta, és rám mutatott.
Előttem hatan álltak, kettes felosztásban. Természetesen mindegyikükről tudtam, hogy kicsoda.
Először Ogi nyújtotta nekem a kezét. Idegesen megráztam.
-Ogi vagyok- mondta tök feleslegesen.
-Tudom- cincogtam.
Ogi ugyan úgy nézett ki, mint a plakátokon meg mindenhol. Alig egy centis hajára ráhúzta az ujjatlan melegítőfelsője kapucniját, karjain csak úgy dagadtak az izmok és mindenfélével tele volt varrva. Egy tetoválás kilógott a sok fekete közül.
Bal alkarja felső felére egy lány portréja volt tetoválva. Színes volt és felettébb ismerős. A mellette lévő lányra pillantottam, majd vissza a karjára.
A tetoválás a lányról volt. Csak éppen Sailor Moon-ból jellegzetes félhold volt a homlokán, fehér ruha, már amennyire látszott és az ikonikus piros nyaklánc szintén a holddal. A lány szőke haja féloldalas lógott le. Gyönyörű volt.
-Tudom, hogy tudod, de illik bemutatkozni, és gondoltam, hogy most az egyszer viselkedem- nevetett rám sugárzóan. -Hadd mutassam be a feleségemet!- A szőkeség derekára csúsztatta a kezét és kicsit előrébb tolta, mintha szégyenlős lenne. Vagy csak éppen bizonytalan az idegenekkel szemben.
Első pillantásra azt hittem, hogy a lány egy nebáncsvirág. Hát nagyon tévedtem. Szórakozottan lesöpörte magáról a férfi kezét, majd elém lépett. Tiszta, értelmes kék szemét rám emelte, majd elmosolyodott.
-Örülök, hogy megismerhetlek Heaven. Marcus nagyon sokat mesélt már rólad. Ava Peters vagyok- szorította meg a kezem, majd bizalmaskodón maga felé húzott. -Még csak egy lánnyal találkoztam, aki Marcus közelében volt, ő meg nem nagyon nyerte el a tetszésemet, szóval örülök, hogy végre normális barátnőt talált- kacsintott rám.
Ebből csak egy dolog fogott meg:
-Nem vagyok a barátnője!
-Nem a barátnőm!- mondta velem egyszerre Marcus.
Ava felvonta az egyik szemöldökét, majd sokatmondóan Ogira nézett.
-Ja, ezt már hallottuk egy párszor- nevetett fel Dylan Deeks. Ő is bemutatkozott, bár tök feleslegesen. Szőke hosszú haját felkötötte, palaszürke pólója remekül kiemelte szeme kékjét. Mint egy viking félisten. Mellette teljes életnagyságban feszített a szuper- és toppmodell Carmen Rivera. Teljesen egyszerű világos rózsaszín póló volt rajta, egyszerű farmerrel, de szinte beragyogta a szobát.
-Ne hozd őket kellemetlen helyzetbe mi amor!- Rótta meg Carmen a férjét, de a szája sarkában mosoly bujkált.
Tökéletesen manikűrözött kezét felém nyújtotta.
-Carmen Rivera!- mutatkozott be.
Én csak gyorsan bólintottam, és elmotyogtam a nevemet.
-Heaven? Mint cielo?- fordult a férje felé, aki csak bólintott. - Seria un buen nombre para una canción!- Mosolygott Marcusra, aki csak legyintett.
Nem vagyok spanyolos. Franciául beszélek, meg egy kicsit kapargatom a német felszínét, de spanyolul egy szó sem megy. Jó, a mi amor-t még én is megértem, de egy egész mondat... Tehát fogalmam sem volt miről beszél.
-Maradj az angolnál szívem- adott egy puszit Dylen a szépség homlokára. -Nem mindenki érti, és így illetlen.
-Sajnálom- mosolygott rám, majd visszavágta magát a kanapéra.
-Nem probléma- intettem illedelmesen.
A következő és egyben utolsó páros Landon Thomsonék voltak.
Landon, a maga ázsiai vonásaival, sötét szemével és a védjegyévé vált anyajeggyel az ajka alatt lélegzetelállító volt. Fehér felsője teljesen snassz volt, de fogadok, hogy egy vagyon lehetett.
-Örvendek a szerencsének Heaven!- Mosolygot rám. -Jó látni, hogy egyben vagy. Marcus halálra izgulta magát miattad- kacsintott rám.
Marcus hitetlenkedve felsóhajtott.
-Ma van az égessük be Marcust nap, vagy mi?- Tette csípőre a kezét.
-Nem, csak jó egy kicsit rajtad élcelődni- lépett ki Landon takarásából egy lány. Vékony volt, alacsony és elég törékenynek tűnt. A haja...hát én mindig ilyen hajat akartam. Tűzvörös volt, és olyan göndör, mintha be lenne dauerolva. Mint Merida a rajzfilmből. Eredeti, igazi rókavörös, mellé okos, barna szem társult. -De nyugi, Din-Din csak szórakozik. Amúgy Dena vagyok- ugrott elém. -Dena June. De szép hajad van! Mindig gondolkoztam a frufrun. De nekem sajna nem áll jól! Meg ez a szín!- kapta el a hajam végét óvatosan és közelebbről megnézte. - Tök szép! Azt mondják jól állna nekem a barna, de valahogy nem merem bevállalni. Meg hát Din-Din sem engedi. Szerinte így úgy nézek ki, mint egy skót hercegnő. Honnan jöhet neki ez az ötlet, fogalmam sincs!- engedte el a hajamat és tényleg teljesen értetlenül nézett.
-Honnan is?- Nevettem. Jó, az biztos, hogy a csaj egy kicsit bogaras, de nagyon bírom.
-Din-Din, akkor ma elmegyünk arra az előadásra?- Fordult hirtelen Landon felé. Akkor esett le, hogy Landont nevezi Din-Dinnek. Felvont szemöldökkel fordultam Marcus felé, a hirtelen témaváltás miatt. Marcus csak bökött egyet az állával, jelezve, hogy figyeljek.
-Megint valami matekos hülyeségre mentek?- Ráncolta össze a szemöldökét Ogi, aki eddig csendben tűrte az egészet.
Dena megfordult, és úgy nézett Ogira, mintha azt mondta volna, hogy a Föld lapos.
-Owen Ogilvy!
Landon röhögve a szája elé kapta a kezét. -A teljes neveden hívott! Én menekülnék haver...
-Ne merészeld azt mondani a ballisztikus röppályára, hogy hülyeség, te...te...hülye!- nézett rá mérgesen.
Ogi tettetett ijedséggel Ava-ra nézett, majd maga elé húzta a csajt, mintha megvédhetné.
-Sajnálom skót királynő! Kérlek kíméld meg a golyóimat. Szeretnék még az életemben egy kistesót Charlie-nak.
-Én is egyke vagyok- vonta meg a vállát Dena, amolyan "kit érdekel" stílusban.
Ava fájdalmas arccal pillantott Ogira.
-Muszáj Charlie-nak hívnod? Charlotte a neve. Így olyan mintha kisfiunk lenne!
-Engem is mindenki Oginak hív- jelentette ki. -Csak te nem, de Owen általában csak az ágyban vagyok- kacsintott a feleségére. Ava fülig elpirult. Szóra nyitotta a száját, de Dylan közbeszólt.
-Na haver, kösz szépen. Itt vagyunk ha nem zavar. Rohadtul nem érdekelt senkit, hogy hogyan hív a csajod szex közben. Így is állandóan egymás seggeben vagyunk...
Ogi ránézett, majd mintha csak most vett volna észre mindannyiunkat elmosolyodott.
-Jé, srácok! Hát ti itt? Észre sem vettelek titeket!
Ava a szemét dörgölte, majd megsuhintotta Ogi fejét.
-Ezért szorulni fogsz Ogi- nevetett a kanapéról Carmen.
Azon gondolkoztam, mit keresek én itt? Ők annyira egy összetartó társaság voltak. Családapák, férjek és feleségek. Én meg csak egy kívülálló egyetemista, aki beesett közéjük.
Marcusra néztem, ahogy mosolyog a barátai hülyéskedésén, és a szívem elnehezült. Miért segít nekem ennyit?
A fiú természetesen észrevette, hogy bámulom.
-Mi a baj?- kérdezte, mire mindenki elcsendesült.
-Mi lesz velem?- Tettem fel a kérdést, ami a megérkezésem óta motoszkált bennem.
A levegő megállt a szobában. Marcus a tekintetét az enyémbe fúrta, és egy pillanatig senki sem létezett rajtunk kívül a világon.
-Ne aggódj- suttogta alig hallhatóan. -Megoldom- nézett rám olyan komolyan, amilyen komolynak még senkit nem láttam. Tekintete még mindig az enyémet kutatta.
Jobban megnéztem Marcust. Barna szemében apró, fekete pöttyök voltak elszórva. Álla enyhén markáns volt, tejfehér bőrét egyetlen szeplő sem tette tönkre.
-Marcus!- szólt a kanapéról Dylan, megszakítva ezzel az idilli pillanatot. -Egy szóra- mondta, majd vele együtt az összes srác felállt, és az ajtóhoz sétáltak.
-Egy perc- mondta nekem, majd hátat fordított, és kilépett az ajtón a banda többi tagjával.
Úgy állhattam ott, mint aki kővé vált.
-Únete hozzánk Heaven- veregette meg Carmen Rivera maga mellett a kanapét.
Nagyot sóhajtottam, majd levágtam magam Carmen mellé. Ava leült Carmen baljára, Dena pedig egy széket hozott magának.
-Szóval...-kezdte Ava, de nem mondhatta végig.
-Szóval hogyan jöttetek össze Marcus-szal?- Vágot bele Dena. Ava csak sóhajtott.
-Én egy kicsit tapintatosabban akartam megkérdezni, de így is jó- legyintett.
-Mi nem vagyunk együtt- válaszoltam.
Carmen, Ava és Dena úgy néztek össze, mintha valami orbitális nagy hazugságot mondtam volna.
-Heaven...-kezdte Ava. -Mi is átmentünk ezen. Na jó, Carmen talán annyira nem, mint mi Denaval, de mind tudjuk milyen, ha valaki ezekkel a srácokkal kezd. Természetes, hogy el akarod titkolni. Mi is ezt csináltuk. De nekünk nyugodtan elmondhatod- tette rá a kezét az enyémre, mintha nem csupán fél órája, hanem már évek óta kebelbarátnők lennénk. Jól esett a gesztus.
-Ez nagyon kedves tőled Ava, de nem kamuzok- vontam meg a vállam. -Marcus nekem jött, leborított kávéval, vett nekem egy pulcsit és elhívott kávézni. Azt is megkérdeztem, hogy miért tette, erre azt mondta, hogy kíváncsi milyen egy rajongóval eltölteni egy délutánt. Merthogy az vagyok. Egy gruppi. Ha nem fotóznak le bennünket, akkor már rég el is felejtette az egészet- legyintettem, mintha nem érdekelne.
-Hidd el mi querdio, te nem vagy gruppi. Fiukkal együtt turnézunk és hidd el, láttunk már cifra dolgokat. Te a közelében sem vagy. Ha az lennél olyan camisa lenne rajtad, amin Marcus feje van.
-Én már láttam Din-Din nevét, egy random csaj cickójára varrva- bólintott Dena undorodva.
-Az én, szív, Ogi táblák is jók- bólogatott Ava.
Carmen felsőbbségesen rájuk nézett.
-Amióta Dylennel vagyok több rövid hajú nő van a világon- ezt úgy mondta, mintha döntő érv lenne.
Eszembe jutott Lexi esete.
-A legjobb barátnőm is le akarta vágatni, amikor megtudta, hogy együtt vagytok- bólintottam. Carmen rámnézett.
-És mit szólt ez a compañera ehhez az egészhez?
A lassan felépített jókedvem lelohadt.
-Az arckifejezésedből ítélve nem volt elájulva a történtektől- kotyogott közbe Dena.
-Nem éppen- bólintottam keserűen.
Ezután meglepő dolog történt. Carmen a vállamra tette a kezét, Dena a térdemhez nyúlt, Ava pedig a kezemet fogta meg. Szavak nélkül éreztették velem, hogy velem vannak, hogy tudják mit érzek.
-Köszönöm!- pillantottam rájuk hálásan.
Az ajtó ebben a pillanatban kitárult és belépett a Spotlight, valamint Train.
-Miért van olyan érzésem, hogy valamit félbeszakítottunk?- kérdezte Landon, amint ránk nézett.
-Mert ez így van Din-Din- mondta Marcus, de a tekintetét nem vette le rólam.
-Te nem hívhatsz így! - Mondta Landon. Nem tűrt ellenvetést.
-Ezt már megszokhattad volna kisfiú!- Röhögte ki Dylen, majd adott egy tockost Marcusnak.
Most Marcuson volt a sor, hogy "megsértődjön".
-Milyen kisfiú vénember?- Nevette ki a dobost, majd lesöpörte magáról a kezét.
Dylen a fejét rázva röhögött.
-Haver, én már az iparban voltam, amikor téged még csak pelenkáztak.
-Kilenc évesen maximum anyád serpenyőit ütögethetted két ceruzával- kontrázott vissza Marcus, mire a banda elröhögte magát.
Dylen már nyitotta a száját, hogy visszaszóljon, de Carmen körbevágott.
-Mi amor van valami oka, hogy visszajöttetek? - A becézés mögött tisztán hallható volt a "félbe szakítottál minket".
-Igen, van oka drágám- kacsintott Carmenre, mire a nő halványan elpirult. -Heaven- fordult felém a skandi.
Ekkor esett le. Lehet Ogi akármilyen népszerű a poénjaival, olvadozhatnak a lányok a frontember Marcusért és a hallgatag, okos költő, Landon után, de most a Napnál is világosabban látszott, hogy Dylen Deeks a banda vezére.
-Igen?
-Mit szolnál hozzá, ha Marcus-szal egy időre eltűnnétek?