Az orosz ideiglenes lakásában iszogatta teáját, egy újságot olvasva. Csupán egy kisebb doboz volt még mellette az asztalon, miből még nem pakolt ki. A hely, ahol meghúzta magát, egész hangulatos volt, habár az eredeti otthonához képest ez egy egérlyuk. Éppen akkora szobák, hogy az ember elférjen, pár otthagyott bútor, néhány ablak, egy matrac. Ennyi épp elég volt jelenleg neki. Úgy se sokáig tartózkodik ott.
Hirtelen csengetésre lett figyelmes. Nyugodtan lerakta kezéből a papírokat, utána pedig a csészét is az alátétre illesztette.
Felkelt helyéről, s a bejárati ajtóhoz lépkedett. Nem tudta ki lehet, de azzal tisztában volt, hogy ellenség nem próbálkozik ilyen módon. Az már rég berontott volna.
Kezét a kilincsre helyezte, majd végül kinyitotta az ajtót.
Egy csomag hevert előtte. Nem mondhatnám, hogy kicsi, hisz az ajtón az se biztos, hogy befér. De egyébként ez a tény amúgy se zavarta, hisz nem fogja bevinni. Postás nélküli csomagot se sokszor látni. Mégiscsak egy támadás lehet.
Ebben a tudatban nyitotta fel a tetejét, s felkészült minden lehetséges dologra, amit rejthet a doboz.
Amint adódott elég hely, egy barna szempár pislogott a fény felől levő személyre, majd ki is nyomta fejét, ezzel teljesen kicsomagolva a kartont.
-Boldog szülinapot! -Szólalt meg hangosabban, s kezeit mancsoknak formálva oldalra biccentette fejét, min két cicafül volt. -Eltévedt a csomag, így csak mára értem ide.
Mosolyodott el bénán, s remélte, nem fogja egyből rávágni az ajtót a másik.
-Mit keresel itt?
Kérdezett rá nyersen az álló. Tudta, miért van itt ez a személy, akit mellesleg rühell, és most nyomban megölne, de meg akarta hallgatni, hogy biztos legyen a dolgában.
-Azt hittem egyértelmű. -Sóhajtott fel bánatosan Dazai, s kikászálódott eddigi egynapos élőhelyéről. Már teljesen összenyomorodott, minek következtében most sorban kiroppantotta csontjait. -Fel akartalak köszönteni, Fyo-kun.
Persze az említett egyből tudta, hogy ez csak egy indok, amivel a valódi célját elfedi. Így egy árva szót se szólva visszament a lakásba, az ajtót nyitvahagyva. A teáscsészét behelyezte a mosogatóba, az olvasott újságot pedig a kis dobozzal együtt megfogta. Megint átcuccolhat egy új helyre. Remek.
Az Irodatag már csak kíváncsiságból is utána ment, s figyelte tetteit, majd halványan elmosolyodott.
-Ugye tudod, hogy bárhova mész, megtalállak? -Tette fel a kérdést, miközben a másik elhaladt mellette. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban megragadta karját, s magához rántotta. Amik kezében voltak, leestek a földre.- Még mindig előre látod a lépéseim?
Míg az ő fegyvere, jelen esetben pisztolya az orosz hasához szorult, addig annak kése már rég az ő mellkasában találta magát.
-Nem jelentesz kihívást. Hiba volt idejönnöd.
Hangja ridegen, érzelemmentesen csengett, a barna mégis tudott valamit.
-Ha meg akartál volna ölni, már halott lennék.-Azzal elrakta fegyverét, s elengedte karját. -Tudom, mire készülsz. És ezúttal gondoskodni fogok róla, hogy ott maradj, ahova való vagy.
Az utólsó mondatát már elég mély, s hátborzongató hangon mondta, de ezek után egyből felcsillantak szemei, s a tipikus vigyor jelent meg ajkain.
-De élvezd ki addig is ezt a pár napot.
Hátralépett, majd inkább magára hagyta a férfit. Azt, hogy ezzel a látogatással mi célja is volt, csak ők ketten tudják.
-----------------------------------------------------------
Tekintettel arra, hogy ezt a shippet valamiért sokan szeretik (és én is gyarapítom a tábort), próbálok belerázódni a drága démonunk írásába, hisz a többi storyba is szükségem lesz rá 😂