– Mi történt? – néztem kérdőn Shawn-ra.
– Mindent elmondok, csak gyere velem. – húzott a hotel kijárata felé, ahol már vártak ránk, Andrew, Line és Dan. Egyikük sem volt túl jó kedvében, mégis mi a franc történt?
– Andrew? Line? Dan?– csodálkoztam.– Mondjatok már valamit, az Isten szerelmére!
– Megyünk egy másik interjúra, közben meg perelünk, jól hangzik, nem?– mondta a menedzser cinikusan.
– Miért? Shawn, mondd már mi van!– rántottam egy kicsit a kezén.
– Össze-vissza vágták az interjút, manipulálták az egészet és olyan, mintha azt mondanánk, hogy a mi esküvőnk lesz és úgy rakták össze a mondataidat, mintha egy üresfejű, betépett, haszonleső ribanc lennél.– túrt a hajába idegesen.
– De ez mire volt jó? Az emberek úgyis tudni fogják, hogy ez hazugság és nem ilyen vagyok.
– Nézettség egyenlő pénz édes húgocskám és elhiszik, hogy egy hülye liba vagy. Bármennyire is gondolod, azt, hogy szeretnek, sokkal több az utálkozó, irigy kislány.– mondta Dan lesajnálóan.– Most emiatt kell megtudnia a fél világnak, hogy elveszem Caroline-t és ezentúl engem is fel fognak ismerni mindenhol, nagyon hálás vagyok érte.– járatta szemét rajtam, Andrew-n és Shawn-on, mondanom sem kell, a szavai úsztak az iróniában.
– Rohadt életbe!– kiabáltam hirtelen felindulásból.– Daniel Douglas Martin, szerinted nekem annyira jól esik ez az egész rivaldafény? Hm? Nincs magánéletem, a lapok akkor is tudják a döntéseim miértjét, amikor még én is bizonytalan vagyok. Egy lépést nem teszek úgy, hogy ne készüljön rólam kép, nem mehetek be egy cukrászdába vagy egy ékszerboltba, mert már kombinálnak, szégyenkezve fogadom el, amit Shawn kínál nekem, mert már így is egy haszonleső liba vagyok. A karrieremet megpecsételte a kapcsolatom és nem tehetek ellene semmit, szerinted én élvezem?– mondtam könnyes szemmel a bátyámnak.
– Dorothy, én...– sütötte le a szemét Daniel.
– Nem mondj semmit. Ha nem szeretném ennyire kicseszettül Shawn-t, már rég elmentem volna birkapásztornak messze a civilizációtól. De nem teszem, mert szeretem őt. Mindennél jobban és csak ezért viselem el ezt a sok idióta vinnyogó tinilányt és a felszínes műsor vezetőket meg a haszonleső, kotnyeles lesifotósokat. Nem azért csinálom mert ez nekem jó, hanem azért mert ezzel jár, az, hogy vele legyek. És érte megteszem, mert igen, ez fáj és kellemetlen, de ha nem el menne vagy nem lenne többé, akkor belepusztulnék a lelkem ürességébe.– törölgettem a könnyeim, majd megéreztem egy meleg kezet a derekamon. Tudtam, hogy Shawn-é, megfordultam és összekulcsoltam kezeim a nyakán, majd fejemet a mellkasára hajtottam és úgy rázkódtam tovább a sírástól.
– Semmi baj Dor, minden rendben lesz.– mondta nyugodt, mély hangján, miközben a hátamat simogatta.– Megoldjuk Életem.– erre a szóra, mintha elvágták volna a zokogásom. A tüdőm megtelt újra levegővel, a pulzusom kezdett a normálisnak mondhatóra hasonlítani és a könnyeim sem akarták tovább áztatni a parkoló betonját. Tekintetem az engem ölelő férfire emeltem, majd nyeltem egy nagyot. Tudta mit szeretnék, de nem mert megcsókolni Dan előtt. Tudom, hogy már csókolóztunk előtte, de az teljesen más volt. Tudtam, hogy még mindig tart a bátyámtól, így csak egy gyors puszit nyomott égő ajkaimra.
– Túl vagytok már a romantikus pillanaton? Emiatt az összevágjukazinterjúthogymindenkiutájaDorothy-téskeressünksoklétpárperalatt dolog miatt mondtam le a randimat Taylor nem Swift-tel, szóval mindenki kurva gyorsan beszáll a kocsiba és megyünk egy másik stúdióba, az interjú közben én meg intézem a jogi dolgokat és szétbasszuk Mr. Boots-cal ezt a mocskos Good Evening London!-t.– indult idegesen a kocsiajtó felé Andrew.
– Mindig ilyen?– nézett furán Dan Shawn-ra, aki csak bólintott és szó nélkül tette, amit a menedzser mondott.
Kevesebb, mint 10 perc száguldozás után már az öltözőben ültem Shawn mellett egy kanapén, mivel késő volt és nem voltunk betervezve, így egy közös öltözőt kaptunk és vártunk a sminkest illetve a fodrászt és a stylistot.
– Amit a hotel előtt mondtál, azt úgy is gondolod, vagy csak hirtelen felindulásból mondtad?– törte meg a csendet.
– Teljesen komolyan mondtam.– sütöttem le a szemem.
– De miért nem szóltál, hogy zavar?– kereste tekintetem.
– Shawn, hiába hisztizem, tök felesleges. Nem parancsolhatsz több millió embernek. Ez van, ezt kell elfogadni és el is fogadom, mert csak így lehetünk együtt. – motyogtam halkan.
– Dor, én belehalok, ha nem tudsz mellettem boldog lenni.– emelte meg a fejem az államnál fogva.
– Melletted tökéletesen boldog vagyok.– mosolyodtam el.– Csak az fáj, ami körülötted zajlik.
– Imádom, amikor annyira diplomatikus vagy, mint egy kanadai.– nevetett.
– Szeretlek Shawn.– súgtam az ajkaira.
– Én is téged.– majd megszüntette a köztünk lévő távolságot. Idilli pillanatunkat a 3 szépségiparos szakította meg.
– Bocsánat, nem tudtam, hogy zavarunk.– csukta is be azzal a lendülettel az ajtót a kicsit nőiesen öltözött férfi, ahogy kinyitotta azt.
– Semmi baj, gyertek be!– kiáltotta Shawn, amint eltávolodtunk egymástól.
– Szóval neked kéne a sírás után emberibb alakot varázsolni...– méregette a sminkes az arcom.
– Valahogy úgy.– mondtam bizonytalanul, de már tette is fel az alapozót.
– Dorothea? Hello, Taylor vagyok.– lépett mellém a férfi, aki az előbb ránk nyitott.
– Szia!– intettem aprót.
– Én vagyok a stylist, Andy mondta, hogy páronként öltöztesselek össze benneteket, hogy minden agyhalott tudja, hogy ki kivel van.– mosolygott kedvesen. Andy? És a srác neve Taylor? Lehet, hogy sokat képzelek a dologba, de akkor vele lett volna randija ma Andrew-nak? Egy férfival?
– Remek ötlet.– mondtam, mintha nem most futottak volna át a fejemen az előző gondolatok.
– Szép barna a bőröd, valami világos kéne.– töprengett hangosan.– Bézs! Hozok egy bézs ruhát, Shawn pedig kap egy fehér inget és egy bézs nadrágot.– csapta össze a tenyereit boldogan. Megbarátkozom a gondolattal, hogy Andrew a férfiakhoz vonzódik, ha valóban így van. Lehet, hogy csak túlgondolom, de ki tudja. Viszont az, hogy egy ilyen mosolygós, kedves srác és a mogorva, tapintatlan Andrew... Alátámasztja, hogy megint kombinálok.
– Amíg Tay hozza a ruhát, addig megcsinálom a hajad, gyere Shawn!– paskolta meg a széket a fodrász lány.– Szokásos?
– Igen, kérlek.– mondta Shawn kedvesen. Nagyon közel ültünk egymáshoz, a két szék között nem lehetett 20 centi, így Shawn, kis habozás után kinyújtotta bal kezét, hogy fogjam meg. Elégedett mosollyal az arcomon eleget tettem kérésének.
– Nem fogjátok elhinni, találtam egy ugyanolyan ruhát és nadrágot!– lépett be ujjongva Taylor. – Szuper.– mondtam örömmel az arcomon.
– Ó, de édesek vagytok, hogy nem tudtok elszakadni egymástól.– tette kezét szívére meghatottan. Haláli ez a férfi, mintha Line-t látnám, úgy pattog. Szimpatikus, tetszik a hozzáállása.
– Dorothy, jó lesz így a szemöldököd? Mert ha igen, kész vagyunk.– mondta a vörös hajú sminkes.
– Igen, köszi. Nagyon szép lett.– néztem magam a tükörben.
– Ehhez arc is kell, a smink nem minden.– mondta kedvesen.– Cseréljetek helyet, Shawn, hozom azt a hófehér alapozót, nyár van, de te még mindig úgy nézel ki, mint egy kísértet.
– Öhm, oké.– nevetett a kezemet fogó fiú, majd felállt és ő az én, én pedig az ő székében foglaltam helyet. Keze szinte azonnal az enyém után nyúlt, így rákulcsoltam ujjaim az övéire, mire elégedett vigyor jelent meg arcán.
– Hullámos vagy egyenes?– nézett rám a fodrász.
– Hullámos.–mondtam határozottan, mire a hajamat kis részletekben kezdte felcsatolni.
– Mit szólnál egy kontyhoz, mondjuk így?– emelte meg a hajkoronám.
– Lehet.– vontam vállat.
– Na megtaláltam a világos alapozót.– jött be az ajtón kifulladtan a sminkes.
– Ez inkább fehér festék, mint alapozó.– néztem furcsán, mire mindenki felnevetett.
– Az első lány, aki nem egy cicababa és van humorérzéke, ezt is megértük Lyla.– mondta a sminkes, gondolom a fodrásznak, akit ezek szerint Lyla-nak hívnak.
– Shawn, mikor is voltál itt utoljára?– gondolkozott hangosan a sminkes.– Tökre nem ilyen állagra emlékeztem...– nyomta ki az alapozót egy kis szivacsra.
– Van annak 3 éve is Sophie.– már az ő nevét is tudom, hurrá.
– 15 perc múlva élő műsor.– rontott be Andrew.– Igyekezzetek!
Ennek hallatán mindenki turbóra kapcsolt, szinte úgy éreztem, mintha egy gyorsított felvételt néznék.
– Hú, kész vagy, mehetsz öltözni.– egyenesedett fel Sophie.
– Köszi.– mosolygott Shawn, majd Taylor felé indult.
– Szerintem vedd fel a zakót is, de te döntesz.– nyomta a kezébe a kiválasztott ruhadarabokat, majd Shawn a többi lánnyal és a feltehetőleg homoszexuális férfivel mit sem törődve kezdett öltözködni. Jó tudom, hozzá van szokva, de azért mégis. Kicsit bántott, hogy simán elvolt egy szál alsónadrágban egy kisebb közönség előtt.
A hajam 10 perc múlva lett kész, így sebtében felvettem az ejtett vállú ruhát. Szerencsémre már csak Shawn volt az öltözőben, így nem kellett takargatnom magam.
– Mondd Shawn, téged nem zavart, hogy rajtam kívül még hárman voltak itt amikor öltöztél?– kérdeztem kicsit sértődött hangon.
– Dor, csak nem féltékeny vagy?– nézett rám pimaszul.