Adam bíztatóan rám nézett, majd újra a földre.
-Derek és Elizabeth...-
-Igen, ők egy párt alkottak.-
Akkor ő volt az, akiről Elizabeth is mesért...elárulta őt...mostmár tudom is, hogy hogyan és miért.
Felnéztem és megláttam magam elött Shawnt.
Összerezentem és elkaptam a tekintetem.
-Minden rendben?-
-Én..öhm..-
-Sajnálom...ilyenkor ez a legszarabb kérdés.-
-Igen..-
-Ne feledd Serena. Ne pusztítsd el magad, mert a végén romokban heversz majd.-
Bólintottam, mire Adam átkarolta a vállam és megölelt.
-Pihenj...rád fér.-állt fel.
-Köszönöm.-
-Nincs mit.-mosolygott és kiment.
Lefeküdtem és becsuktam a szemem.
Újra és újra ugyanaz a jelenet játszódott le a szemem elött...
Én...szeretlek, teljes szívemből.
Serena, nem bír el mind a kettőnket.
Shawn, elne engedd a kezem. Megértetted?Kérlek, ne tedd ezt velem. Nélküled egy senki vagyok, meghalok ha nem vagy velem. Kérlek.
Szeretlek Manó.
Nem hittem volna, hogy valaha fájni fog ennyire valami. Ha nem lennének a többiek akik számítanak rám...én már nem élnék.
-Serenaa.-hallottam egy hangot.
Szemeim kipattantak és felültem az ágyban.
-Sofi?? Úristen Sofi?? De, hogyan??-
Láttam a legjobb barátnőmet, teljes egészében.
-Megmondtam, hogy nem hagylak el.-mosolygott.
-Te...te tényleg itt vagy??-álltam fel.
-Igen. De csak te látsz és hallassz engem.-
Kezemet a kezéhez nyújtottam, de nem tudtam megfogni.
-Sajnálom...nem lehetséges.-
-Ahogy az sem, hogy itt vagy. De te...mégis itt vagy.-mosolyogtam.
-Igen. Vigyázok rád, bármi is történjen.-
-Most úgy megölelnélek.-mondtam könnybe lábadt szemekkel.
-Serena, erősebb vagy mint bárki. De ne felejtsd el, hogy senki nem tud nagyobbat ütni mint az élet. Sokakra támaszkodhatsz, rám is. Persze, ne szó szerint értsd, mert akkor pofára esel.-mosolygott Sofi.
Azóta a nap óta...ez volt az első, hogy megnevettettek.
-Olyan jó, hogy itt vagy nekem. Legalább te.-
-Jön valaki...most megyek.-mosolygott és eltűnt.
Leültem és magamra húztam a takarót. Kis idő múlva Theo lépett be a szobába.
-Szia.-
-Szia. Ülj le.-
-Beszélnünk kell..-ült le elém.
-Szerintem is..-
Elmondtam neki, hogy mi volt Jakkel és hogy Sofi....velem van. Egy kicsit furán nézett amikor megtudta...de a parafenoménok, vérfarkasok, boszorkányok után...őt sem sokkolta.
-Theo...van valami amire nem tudok rájönni.-
-Még pedig?-
-Mikor Shawnnal randin voltunk, egy árnyat láttam elsuhanni a fák között. Mikor félig kómában voltam ma, ugyanott voltam és hallottam, amit mondott. Ugyanaz a férfi figyelmeztetett engem a könyvtárban, mielött megtudtuk, hogy Elizabeth szörnyei ott vannak. Most pedig telepatikusan beszéltem vele. Nem tudom, hogy ki lehet. Fekete köpenyt viselt és az arcát sem láttam. Legmélyen tudom, hogy valahonnan ismerem...de egyszerűen nem tudok rájönni. Segít nekem...és aggódik értem. Azt mondta, hogy csapatod egy tagja hamis, sőt hidd el, még gonosz is. És még valami érdekesség, ha rájöttek volna, hogy velem kommunikál...-
-Akkor?-
-Nem is akarja tudni, mi lett volna.-
-Lehet hülye ötlet..de a fekete köpeny...és az, hogy ha rajta kapják, hogy veled beszél baj lesz...nem lehet, hogy valaki Elizabeth emberei közül?-
-Ez egyáltalán nem hülye ötlet..-
-De ki lehet?-
-Nem tudom...vajon ki lehet az, akinek ekkora hatalma lehet?-néztem Theora.
-Valaki...akiről esetleg még te sem tudtál?-
-Lehet...nem tudom. De egy biztos, Elizabeth megfog halni.-
-Igen, megfog.-mondta Theo, majd kezét a lábamra rakta.
-Serena..az ott..-mutatott a nyakamban lévő nyakláncra.
-Shawn gyűrűje..-
-Hogyan került hozzád?-
-Amelia..-
-Jahh...értem. Már megsem lepődök.-
-Ha becsukom a szemem, Őt látom. Sőt..mikor Adam itt volt, akkor is láttam.-hajtottam le a fejem.
-Nem mondom, hogy sajnálom, hisz semmit nem érek el vele. A fájdalom és az üresség odabent, ettől még megmarad. Így hát én annyit mondok; A szív meghasad, de így is tovább él.-majd megölelt.
Úgy hiányzott már az ölelése...csak sírtam és sírtam, Theo pólója már teljesen átázott a könnyeimtől.
-Pihenj Serena. Holnap útnak indulunk.
Az út 2 nap lesz Green Dale-ig, de Morgana Brandon kérésére úgy intézi a dolgokat, hogy találkozhass apukáddal.-
-Valóban?-
-Igen.-
Még egyszer megölelt, aztán elment ő is lefeküdni.
Nagy nehezen álomba merültem.
-Serena. Serena.-keltegetett egy túlságosan ismerős hang.
-Az nem lehet.-nyitottam ki a szemem.
-Manó. Minden rendben?-
Nekem még mindig nem oké valami a wattpaddal. Kíváncsi leszek ezt a részt mikor rakja ki. Elég bajom van enélkül is....de nem akar megjavulni.✌