Ayo Jagis!
Hier bitte das rész😂
Nyha! Megírtam, büszke vagyok magamra, hogy sikeredett..
Úgy összességében elégedett is vagyok vele..
DE!!
Mindenkit szeretnék figyelmezteni egy aprócska dologra!
Lesz benne egy furcsaaa rész.😶
🔺A kisebbeket megkérem csak saját felelősségre olvassák el azt a részt,🔺
de amúgy az az apróság még fontos lehet a jövőben.💪
Ne kövezzetek meg érte, de azért írjatok véleményt róla😂
Mivel ugye kiváncsi vagyok😄😉
Jó olvasást💞
xXSunnyXx
-Biztos meglesztek? -nézett mögém Mrs. Jung aggódva.
-Eddig is megvoltunk. -mosolyogtam rá bátorítóan, mire idegesen felsóhajtott. Mrs. Jungnak ismét elkellett utaznia egy hosszabb üzleti útra. Ez alatt két hetet értek. Nem akarta itt hagyni Hobit és pontosan ezért már vagy tíz perce álltunk az ajtóba, mert sehogy sem tudtam kituszkolni rajta vagy legalább megnyugtatni, hisz én vigyázni fogok a fiúra mégha nem is mondja el ezerszer akkor is.
-Nem akarom így itt hagyni.... Ha bármilyen gyógyszerre szükségetek lenne, akkor a hűtőn megtalálod az orvos barátnőm számát és ő azonnal hozza is. -mondta lehajtott fejjel és még utoljára mögém nézett, majd felemelte a kistáskáját és ráfonta ujjait a bőröndjének a fogantyújára.
-Minden rendben lesz. Nyugodjon meg, vigyázni fogok rá. -mosolyogtam rá bátorítóan, majd megvártam míg kilép az ajtón, s bezártam azt.
Sóhajtva egyet túrtam hajamba, majd ledobva a kulcsot a komódra indultam meg a nappali felé lassú léptekkel. Hobi a szétnyitott kanapén terült el orrig bebugyolálva paplannal és különféle vastagságú takarókkal. A tévé bekapcsolva nyújtott neki egy kis szórakozást és alapzajt a szoba kísérteties csendjében, így nem unta szét magát arra a félórára, míg én kint nyugtatgattam az anyját.
Hoseok az utóbbi pár napban furcsán viselkedett. Sokszor volt élettelen és csak járkált egyik szobából a másikba kifejezéstelen arccal, ami nem kicsit volt ijesztő és aggodalmat keltő. Üveges tekintete volt és nem egyszer esett majdnem el a saját lábaiban. Tegnap hidegrázása volt és folyamatosan tüsszögött, így az egészet betudtam egy megfázás előtti zombi kórnak, s most ezért feszik ott a kanapén úgy mint egy eszkimó. Egy jóképű eszkimó.
-Hogy vagy? -lépkedtem oda hozzá és álltam meg közvetlen a feje mellett.
-Hideg van. -mondta és dús ajkai enyhén megremegtek.
-Kérsz teát? -guggoltam le elé és tűrtem el egy izzadt tincset az arcából, mire reszketve felnézett rám. Olyan gyengének és törékenynek tűnt akkor, hogy legszívesebben bezártam volna egy kipárnázott, fertőtlenített szobába és nem hagynám, hogy abba a vírusoktól és baciktól hemzsegő világba kilépjen.
-Ne... nem kell. -dadogott.
-Nekem az is elég ha idefekszel mellém Jagi. -eresztett meg egy erőtlen félmosolyt, majd tüsszentett egyet.
-Hapci. -nevettem fel.
-Okés te nagyra nőtt gyerek. -borzoltam össze haját, majd felemelve a takarót bújtam be mellé. Ezért is jó, hogy szétnyitottuk és több férőhelyes lett.
Akár csak egy nappali ágy.
Reszketve nyúlt alám és húzott közelebb magához, így arcom a mellkasán volt elhelyezkedve. Éreztem heves szívdobogását, nehézkes légzését, de mind ez valamilyen furcsa módon megnyugtatott. Mindketten a tévét bámultuk, de míg Hobi tényleg azt tette, addig én a gondolataimba mélyedtem és gondolkoztam el az elmúlt egy hónapról.
Utálat, barátság, játszadozás, csábítás, szeretet. Sorrendben ezeket éreztem vagy éreztette velem ezalatt a röpke egy hónap alatt mikor is több lettem Hoseok ellenségénél.
Igaz nagyon elmélyedtem gondolataimba, de azt még abból a másik világból és éreztem, ahogy Hobi már nem annyira kapkodja a levegőjét, hanem szépen lassan emelkedik a mellkasa. Elaludt.
Mosolyognom kellett a tényen, hisz senki sincs ezen a földön, aki olyan édesen tudott volna aludni mint Jung Hoseok. Ilyenkor általában egyszer fordul, majd mikor sikeredett megalkotnia a kiskifli nagykifli formát velem, akkor átkarolja a hasam és a nyakamba fúrva fejét alszik tovább.
Most is ez történt, igaz kicsit nehézkesen a sok takaró miatt, de megint hozzám bújva szuszogott a nyakamba immáron teljesen átadva magát az álomvilágnak.
Mivel nem sokat aludtam az éjjel, így nem volt valami könnyű ébren maradnom abban a felettébb kényelmes pozitúrában, de fél óra komoly szenvedés után (mikor is a szemhéjamat igyekeztem nyitva tartani) feladtam a harcot a szükségleteim ellen és engedtem az alvás csábításának. Lehunytam pilláim és öt percen belül már aludtam is..
~~
Egy apróbb lökésre keltem.
Fáradtan nyitogattam szemeimet és meglepődve konstatáltam, hogy bizony jó sokáig aludhattam ugyanis a szoba teljes félhomályban úszott. Ijedten ültem fel félig mikor meghallottam a mellőlem jövő nyöszörgéseket. Tekintetem Hobira vezettem, akinek egész arca izzadtságban úszott, s száját nyögések hagyták el miközben szemei össze-össze rándultak.
Ajkainak rángásának köszönhetően pedig lehetetlen kifejezést vett fel az arca. Hol mosolygott hol szenvedő volt, hol pedig fájdalmas grimaszba torzult.
Rossz álom?
Mivel kicsit sokkolt ez az egész, ezért nem kezdtem el azonnal rángatni, hogy kelljen fel. Ám a következő pillanatban ismét éreztem egy lökést lentebbről. Óvatosan vezettem le tekintetemet Hobi félig kitakart testén és és állapodtam meg a takaró szegélyénél, ami a combja közepéig takarta
.
-Ah.. -nyögött fel megint, mire szemeim kikerekedtek és úgy realizáltam mindent. Hát az hót biztos, hogy nem volt rossz az álma.... az ébren lévő tagjait nézve.
-E.. EunMi...-nyöszörögte és kezei lassan rá csúsztak a derekamra. Sokkolva néztem minden egyes mozdulatát és az arcát mely most már nyilvánvalóan élvezettől torzult el na meg a grimaszainak köszönhetően.
-Méhég... -nyöszörögte, majd mozdult egyet a csípője, vele együtt a karja én meg egyenesen rajtakötöttem ki... pontosabban egy nagyon kemény valamin.
Megszeppenve pislogtam rá mikor tette után háta ívbe feszült, majd egy hatalmasat nyögve ernyedt el a teste, s még mindig álmodva folytatta zihálást. Egy kis időbe telt míg felfogtam, hogy Hoseoknak nem épp papírra vethető álma volt.... velem, így mikor már valamennyire rendben voltam szép lassan lekászálódtam róla és a konyhába mentem inni egy kis vizet.
Hát ez... ciki volt.
Még mindig a történtek hatása alatt kezdtem neki egy tea, egy leves és egy narancslé csinálásába. Agyam teljesen kikapcsolt és csak simán meredtem magam elé. Egyszerűen nehezemre esett gondolkodni bármi ésszerű dolgon is.
Már majdnem kész lett a tea, mikor ismét nyöszörgés ütötte meg a fülem. Ez nem olyan fajta volt, hanem mikor az ember felkel, majd nyújtózkodik egyet. Szinte már előtte tudtam mi fog történni.
Elgondolkodik az álmán..
Körül néz..
Kitakarózik...
Meglátja a nedves foltot és...
-Óh b*sszus!