- Mindjárt elalszom – ásítottam egy hatalmasat, majd fejemet Cooper vállára hajtottam.
- Kellett neked hajnalig kacarászni – vetette oda félvállról Norbi.
- Meg se szólaltam este – ellenkeztem.
- Egyébként, miért is kellett felkelnünk? – érdeklődött Coop, majd az én fejemnek döntötte sajátját.
- Hogy búcsút vehessünk egymástól – tájékoztatta felháborodottan Norbi, aki valamilyen érthetetlen ok miatt, teljesen éber és eleven volt. Vagy legalábbis annak tűnt.
- Ugye tudod, hogy nem véres háborúba mész?
- És nem is az űrbe – csatlakozott Dex.
- Plusz néhány nap múlva találkozunk – egészítettem ki én is.
- Értsem ezt úgy, hogy nem akartatok elköszönni? – képedt el a bátyám.
- Dobtam volna neked egy puszit az ágyból – röhögött Cooper.
- Talia! Hol vagy már? Indulnunk kell! – kiabált fel Norbi.
- Megyek már, megyek! – ordibált vissza a lány.
- Ti semmilyen időintervallumban nem hagyjátok az embert aludni? – hallatszódott Seth mérges hangja.
- Bocsi!
- Ja, ne haragudj!
- Tacere solum manere!
- Mi van? Mit mondott?
- Nem tudom, mit akarhat – trappolt le a lépcsőn Talia.
- Mindig latinul hablatyol, ha nagyon dühbe gurul – legyintett Coop, amolyan „nem érdemes ezzel törődni" stílusban.
- Bizonyára azt szeretné, ha elhallgatnánk – vélekedtem.
- Ez egy régi nagy álma – értett egyet Coop nevetve.
- Indulunk is – jelentette be Norbi.
- Szasztok! – reagálta le Coop.
- Nem kísértek ki a kapuhoz? – biggyesztette le a száját bánatosan Norbi.
- Mi van veled, haver? – tápászkodott fel beletörődve sorsába Coop, majd felhúzott engem is.
- Csak... Nem szoktuk külön tölteni a nyarat – magyarázta szomorúan Norbi.
- Néhány napról van csak szó.
- Mindjárt utánatok megyünk.
- Ráadásul egy hét és haza is jöttök.
- Na, jó. Akkor kalandra fel! – dobta fel a hátára táskáját Norbi, majd elindultunk a kapu irányába.
Szépen mindenki elköszönt mindenkitől. Persze csak azok, akik mentek, azoktól, akik maradtak. Nyilván a többi köszöngetés felesleg és hülyeség is lett volna.
- Mindjárt sírok – közölte Coop szipogva.
- Máris hiányoznak? – simítottam meg a hátát kedvesen.
- Nem. Látom Kand Úr lábát kikandikálni Tal táskájából.
- Az a lába? – hunyorogtam.
- Azt hittem, az a füle – merengett Dex elgondolkodva.
- Fejjel lefelé tömte be a táskába – ingatta a fejét megrökönyödve Coop.
- Túléli.
- Nahuel miért lenget egy fehér zsebkendőt?
- Sajátos a búcsúzkodási stílusa – vontam vállat.
- Hiányzik Kand Úr – sóhajtott Coop.
- Pedig elhálhattátok az éjszakát – röhögtem el magamat szórakozottan, ő pedig megajándékozott egy szúrós pillantással.