*Varga Laura*
Egyszerre több érzelem futott át a testemen, ezzel egy nagyon furcsa elegyet alkotva. Ez lenne a féltékenység? De miért lennék féltékeny? Azért, mert a legjobb barátnőmet azzal a sráccal láttam csókolózni akibe... aki tetszik, és mellesleg erről ő is tud? Áhh... dehogy... Miért is érdekelne?
Akkor Némó ezért viselkedett ennyire furcsán? Láttam rajta mikor hozta a telómat, hogy nincs minden rendben, csak nem tudtam, hogy miről van szó. Mostmár tudom... Azt mondják, a tudás hatalom, de úgy érzem, jobb néha tudatlannak maradni.
Ránézve az órára látom, hogy a fiúk edzése már elkezdődött. Úgy döntöttem, leézek hozzájuk, ha már nincs úgy se mit csinálnom. Lehet, hogy nem kellett volna...
Leérve láttam, hogy nem késtem, hiszen a fiúk még csak melegítettek. És a reggel keresett személy, a legjobb barátnőm is ott ült a padon. Amint ránéztem egyből elkapott a düh. Igyekeztem visszafolytani, több-kevesebb sikerrel. Tudta, mégis megtette...
-Szia!- köszönök neki vidáman.
-Szia!- válaszol félénken. Úgy látom szégelli amit tett...
-Mizújs? Reggel hol voltál? Nem láttalak a szobában- jó, elismerem, ez nem túl szép tőlem, de valami hajtott, hogy mégis megkérdezzem.
-Öhm... csak... elmentem futni- improvizált.
-Azóta nem is voltál a szobában. Szoknyában futottál? Meg amúgy is, te, futni?
-Megjött a kedvem, na- nevette el magát kínosan.
Pár perc kínos csönd után végül ismét én szólaltam meg.
-Tudom mit tettél, nem kell hazudnod. Azért jó látnom, hogy ennyire bízhatok benned, hogy hazudsz is nekem- vágom hozzá majd sértetten elvonulok.
Mérges voltam rá. És nem azért, mert lefeküdt Krisztiánnal, mert az előfordul. Részegek voltak, én sem járok Krisszel, megeshet. Hanem azért, mert erről hazudott nekem. Nekem, a legjobb barátnőjének. És ez esett rosszul. Hogy nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, bármit meg tudok bocsájtani, de nem egy hazugságot. Legalábbis nem egyhamar.
Nem akartam sértett libát játszani, de ami igaz az igaz: valóban meg voltam sértve.
A srácokon is láttam, hogy tudják, valami nincs rendben köztem és Kitti között. Nem ülünk szokás szerint egymás mellet, és nem pletykálunk, mint általában. Sőt, a pálya 2 oldalában foglaltunk helyet, egymásra sem néztünk.
-Mi történt?- jött oda Szalai egyből, amikor akadt egy kis szabadidejük.
-Hogy érted?- tettetem a hülyét. Nyilván értem, miről beszél.
-Nem ültök ott egymás mellett, mint általában, nem pletygálgattok... de még csak egymásra sem néztetek, mióta idejöttél. Az elején beszéltetek, aztán elvonultál. Mi történt?- nem hülye, össze tudja rakni.
-Ha elmondom mi történt, megígéred, hogy nem akadsz ki?- sóhajtok fel. Bízok eléggé benne...
-Kezdesz megijeszteni. Nagy a baj?
-Csak ígérd meg...- folytom belé a szót.
-Jó, megígérem, hogy nem húzom fel magam nagyon- köszi ez biztató.
-Kitti és Némó...- nem hagyta, hogy befejezzem.
-Lefeküdtek?- szorult ökölbe a keze.
Válaszul csak egy aprót bólintottam. Így kimondva még szörnyebb, mint gondolva.
-Én kinyírom Némethet!- pattant fel mellőlem...
Sziasztok! 😊
Sajnálom, hogy nem volt tegnap rész, és azt is hogy most csak egy ilyen semmilyennel sikerült jönnöm, de tényleg sok dolgom volt 😕
De most lesz időm megásni a síromat 😂😅
Szerintem szükség lesz rá 😂
Ha tetszett a rész, jelezzétek valahogy ❤
xoxo Dóri 2017.03.17.