Reggel teljesen zavartan ébredtem. Úgy éreztem, mintha valami hiányozna, de mégis ismerős lenne. A fejem hasogatott, száraz volt a szám, kapart a torkom, és a legnagyobb bajom az volt, hogy egy idegen házban ébredtem, egy férfi pólóban. Ijedten pattantam fel az ágyból. A fejemet fogva kapkodtam a tekinetem, hogy gondolkozzak, de semmi. Az utolsó emlékem, hogy Liam otthagy, majd sírva összeesek a nedves, hideg betonon, ezután teljes képszakadás.
- Hé! -szólt egy hang, amire összerezzentem. - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - mosolygott halványan Will. Megnyugodtam, hogy az ő házában vagyok, és...na de várjunk csak...
- Will... mi ketten...
- Nem, dehogyis! -vágta rá elkerekedett szemmel, engem pedig elöntött a megkönnyebbülés.
- Nem tudom mi történt.
- Kinn találtak meg a klub mögött. El voltál ájulva. Rohamod volt? -kérdezte tapintatosan, mire csak bólintottam. - Jobbnak láttam, ha inkább magamhoz hozlak, hogy szem alatt tudjalak tartani. Mármint...nem úgy, én csak... -és ekkor belé fojtottam a szót egy öleléssel.
- Köszönöm. -szorítottam magamhoz, hátha ezzel egy kis erőt szerzek, de az ellenkezőjét sikerült elérnem. Rám tört a sírás. - Sajnálom. - húzódtam el.
- Semmi gond. Akarsz róla beszélni? -simította egy szőke hajtincsem fülem mögé, ami a kócos kontyomból szabadult ki. Válaszként csak a fejemet ráztam, mire ő aprót biccentett. Will nem vette el kezét az arcomról, ehelyett cirógatni kezdte. Annyira jó érés volt. Jól esett, ahogy velem is törődnek, és én többet akartam. Lehunytam a szemem, és arcom beletúrtam Will nagy tenyerébe, hogy még jobban érzékelhessem kellemes simogatását. Akkor éreztem meg mámorító illatát. Kinyitottam a szemem, és ahogyan ráemeltem tekintetem, nem láttam benne a barátot, akit eddig mindig is, csak a férfit. Most tűnt csak fel, hogy felsőtestét semmi sem fedi. Végig legeltettem szemem kockás hasán, a tökéletes mellizmán, szélles vállán, és a hatalmas karjain. Azt éreztem most, mint amit régen. Ez nem más, mint a "kurvára nem érdekel, csak akarom". Ez volt az én drogom. Ez a gondolkodás, ez az érzés, ez a mámor vitt bele engem minden rosszba. Éreztem, hogy ismét felül kerekedik rajtam. Eddig visszautasítottam, de már nem megy. Már kell valami, amit én is élvezek, és aztán nincs bűntudatom, de ez csak ezzel a bizonyos felfogással megy. Miután igen csak feltűnően végigmértem teste minden egyes kis négyzetméterét, szemibe néztem. Ugyan azt sugallta, akár csak az enyémek. Vágyat!
Nem érdekelt, csak akartam őt. Tehát kezdeményeztem egy csókkal, amit azonnal viszonozni kezdett. Először csak lassan kezdtük, majd behevültünk.
***
Egymás mellett feküdtünk az ágyon, és próbáltunk magunkhoz térni. Legalábbis én biztosan. Egyszerűen még most sem fogtam fel, hogy lefeküdtem Willel, de ha mélyebbre ások magamban, nem is érdekel.
- Ejha. -nyögött ki ennyit pár perc néma csend után.
- Igen. -motyogtam. - Mennem kell. -álltam fel, majd ruháim után kutakodva egyesével kapkodtam fel őket magamra.
- Mért sietsz?
- Scott. -feleltem, és ez elég is volt. Berohantam a fürdőbe, hogy megigazítsam a hajam. Ugyan azt a lányt láttam magamban, mint aki pár éve voltam. Azt a rossz, narkós ribancot, de csak vállat vontam magamban.
- Látlak még? -kérdezte Will, mikor visszaértem a hálóba, mert valahol itt kell legyen a cipőm párja.
- Hát...még egy helyen dolgozunk.
- Nem úgy értem. -nevetett édesen. Milyen kis naiv.
- Majd elválik. -nyomtam csókot ajkaira, had epekedjen, és reménykedjen csak. Komoly köztünk úgysem lesz, mégis imádom, mikor azt hiszik. Igen, határozottan visszatért a régi énem. Hisz alapvetően soha sem tennék ilyet Willel, mert ő egy nagyon jó barátom, és rengeteget segített, de ilyenkor azt bántom, akit legjobban szeretek.
Átnéztem a táskámat, hogy minden benne van-e. Mikor örömmel konstatáltam, hogy semmim se hiányzik, elindultam a klub felé, mert ott a kocsim. Kattogott az agyam út közben, és mikor a kocsimba szálltam, eldöntöttem. Csak egy kicsi, ettől még nem lesz bajom. Gondoltam magamban, majd előkaptam a telefonom. A harmadik csengés után fel is vette.
- Szia, Tom!
- Joanna?
- Igen. -feleltem
- Öregem, de rég hallottam már a hangodat. -nevetett fel. - Mi van veled, cicám? -igen, Tom nagyon régóta oda van értem, de még nem volt köztünk semmi. Akkor még csak kis csicska volt a bizniszben, amolyan jobb kéz.
- Semmi. Hallottam te lettél a főnök. -vigyorogtam kacéran.
- Úgy ám, bébi. -nevetett. - Lerryt kinyírták.
- Igen, hallottam. Részvétem.
- Én nem sajnálom. -kacagott fel ismét.
- Szóval akkor most te vagy a fő drogdíler?
- Ahogy mondod.
- Jó, mert kéne egy kis anyag. És hát kitől venném, ha nem tőled? -persze eszem ágában sem volt fizetni.
- A hely még ugyan az. Gyere át, édesem és beszélgetünk.
- Mire ott vagyok, ne legyen ott senki rajtad kívül. -válaszát meg sem várva kinyomta, majd elégedett vigyorral beindítottam a kocsit, és arra vettem az irányt, ahová régen minden héten jártam.
Leparkoltam az öreg mercedest a ház elé, majd kopogás nélkül beléptem az ajtón.
- Tom! -kiáltottam. Szinte két másodperc alatt előttem is termet.
- Régen se voltál rossz nő, na de most. -mért végig, majd két puszit adott arcomra. - Miben segíthetek?
- Mi van, be se hívsz? -vontam fel a szemöldököm.
- Dehogynem, drága. -mutatott a nappali felé. Látszik, hogy tele van a srác zsetonnal. Leültem a bőr kanapéra, majd elém állt. - Iszol valamit?
- Amit te. -feleltem. Később két pohár whiskyvel állított be, majd helyett foglalt mellettem. - És mi van veled? -tettem úgy, mintha érdekelne.
- Amint látod, élek és virulok. -mutatott körbe az igen csak luxus kaliberű lakásán.
- Igen, látom szépen kipofoztad. -bólogattam elismerően, miközben beleittam az italomba.
- Na, de beszéljünk rólad. -hunyorított.
- Semmi extra.
- Mért kerestél fel?
- Telefonba már elmondtam.
- Cucc kéne? Régen jártál te már nálunk.
- És akkor a régi kuncsaftok nem kapnak többet, vagy mi van? -vonta fel a szemöldököm.
- Nagyon jól tudod, hogy neked mindig szolgálatodra állok. Mindenben. -hajolt közelebb egy csókra, de ismét számhoz emeltem a poharam, mire elnevette magát. - Ne játszd meg itt magad. Tudom, hogy te szinte sose fizettél az anyagért.
- Úgy nézek ki, mint akinek fizetni kéne? -vontam fel a szemöldököm sejtelmes mosoly kíséretében.
- Nincs pénzed?
- De van. Csak tudod mostanában spórolgatok. -vontam vállat.
- Spórolgatsz. -bólogatott. - Hát, te is nagyon jól tudod, hogy csak úgy nem lehet osztogatni a cuccot senkinek sem.
- Tennem kéne érte valamit? -kérdeztem halkan, mégis kacéran.
- Az üzlet az üzlet. Olyan megoldást kell találnunk, amiből mind a ketten jól jövünk ki.
- Főzzek neked vacsit? -játszottam a hülyét.
- Arra ott a bejárónőm.
- De nagy ember lettél.
- Fogalmad sincs, mennyire nagy. -célozgatott, mire kinevettem. - Ne kertelgessünk itt, te is tudod, mit akarok már nagyon rég óta.
- Szóval szexért cserébe adnál nekem drogot?
- Igen.
- És hány grammot érek neked?
- Mennyit akarsz?
- Egy pár jointot, de nem a szar fajtából. Meg egy kis kokot.
- Az most igen drága.
- Nem érek neked annyit?
- Én ilyet nem mondtam.
- Akkor?
- Áll az alku. -fogott velem kezet.
- Viszont előtte szeretném kipróbálni. Nehogy valami szart tukmálj rám.
- Keményen játszol te. -nevetett. - De mi nem terítünk szar cuccot.
- Az összes ezt mondja.
- Jól van. -bólintott. - Gyere. -állt fel, én pedig követtem az emeletre. Egy hálószobában kötöttünk ki. - Várj meg itt. -utasított, majd kiment. Tomot iszonyat könnyű manipulálni. Olyan, mint egy nyáladzó kis pincsi kutya. Én pedig imádom elcsavarni a férfiak fejét, és értek is hozzá. Ismét durván játszok, elég volt. Velem sem törődik senki, én mért tenném? Ez az énem az, akiben jól érzem magam, és szabad vagyok.
Mire Tom visszaért, már csak fehérnemű volt rajtam. Mikor meglátott, nem kicsit sokkoltam. Ez még a tegnap esti táncoskosztümöm, mivel ma még nem sikerült hazajutnom átöltözni, de jobb is ez így. A fekete csipkemelltartóval, amiben átlátszott mindenem, és az ugyan ilyen anyagú vörös tangámban, plusz a combfixemben olyan látványt keltettem egy férfi számára, aminek nehezen lehet ellentmondani.
- Sajnálom, de kicsit melegem volt. -mondtam bociszemekkel.
- Akkor megyek, és fentebb tekerem a fűtést.
- Hidd el, elég meleg lesz itt. -ültem le az ágyára. - Na, mit hoztál nekem, szépfiú? -kérdeztem, miközben ő is helyet foglalt mellettem.
- Csak a legjobbat. -csókolt bele a nyakamba, amit egy ideig hagytam is, majd eltoltam, és kivettem a kezéből a kis tasakot.
Már elég rendesen be voltunk állva mind a ketten, plusz még lecsúszott egy-két pohár ital is. Tom nem hazudott, ez a cucc elsőosztályú.
- Na?
- Elég jó anyag. -vetődtem hanyat az ágyon. - Na, gyere. Szerezd meg a fizetségedet.
***
Miután lebonyolítottuk az üzletet, Tom lekísért.
- Ha kell még bármi, csak hívj fel.
- Hidd el, kelleni fog. -simítottam meg az arcélét. - Szia, Tom! -Köszöntem el kedves mosollyal, majd autóba szálltam, és hazaindultam. Alig vártam, hogy belépjek a házba, és elszívjak egy jointot egy jó ital társaságában, mintha nem lennék már így is eléggé kiütve.
A második cigimnél tartok, a hatása már régen beütött, mikor eszembe jutott Scott.
- Bassza meg! -kiáltottam fel hangosan, majd kissé megszédültem, mikor felálltam. Igen csak botladozva lépdeltem az ajtó felé, sőt, majdnem el is estem, annyira részeg volta, és szédült a fejem. Átcaflattam a szomszédba, majd kopogás után megtámasztottam magam az ajtón. Roberta nyitotta ki.
- Mi történt veled? Beteg vagy? -ijedt meg.
- Nem, csak részeg. -motyogtam fátyolos tekintettel. - Hol van a fiam? -botorkáltam be a lakásba.
- Gyere, ülj le!
- Nem akarok! -ellenkeztem. - Hol van a fiam? -ismételtem, majd egy újabb lépést kíséreltem meg, de el is estem. Mi a francért nem vettem le a magassarkúmat.
- Joanna, mi van vele? Megint...
- És akkor mi van? -szakítottam félbe a mondatát. Jobban mondva ordítottam. - Igen, megint iszok, és drogozok. Sőt, alig múlt el dél, de már két pasival is keféltem. Az egyikkel mert jól esett, a másikkal meg drogért. De mit érdekel ez téged? Velem nem törődik senki se! -zokogtam. - Én mért törődnék bárkivel is? Még a húgomat is el kellett küldenem! Senkim sem maradt! Egyedül ez a hülye kölyök maradt rajtam!
- Hogy mondhatsz ilyet? -kérdezte dühösen. - Felejtsd el, hogy ma láthatod. Legalábbis addig nem, amíg ki nem józanodsz. Ezt most még elnézem neked!
- Ugyan már. -nevettem kissé gonoszan, majd feltápászkodtam. - Te is tudod, hogy milyen lány vagyok én...
- Igen. Egy kedves, okos, és kitartó lány. Ez nem te vagy!
- Az a szomorú, Roberta. -támaszkodtam a falnak. - Hogy ez vagyok én. -tártam szét a szabad karom, ami a combomra csapódott.
- Kérlek szépen, menj haza, és feküdj le. -kérte nyugodt hangnemben. -Nem akarok veled ilyen állapotban vitatkozni.
- Milyen állapotban? -kiáltottam jót nevetve. - Hol a fiam? -indultam meg az emelet felé, mire Roberta visszarántott a karomnál.
- Nem kapod meg, míg józan nem leszel! -kiabált ő is, majd gyereksírást hallottam. Észre sem vettem, hogy Scott a nappaliban van a kanapén. Meg is indultam felé. - Joanna, hozzá ne érj!
- Ő az én fiam! -vágtam rá, majd oda mentem hozzá, és a karjánál húzni kezdtem, így a kanapéról a földre esett. - Ja, hogy te annyira nyomorék vagy, hogy járni sem tudsz? -kiabáltam vele, mire még jobban ordítani kezdett. Biztos vagyok abban, hogy fájdalmai voltak, de akkor, abban az állapotban nem érdekelt.
- Te eszednél vagy? -pofozott fel Roberta, majd az ajtó felé kezdett lökdösni. - Takarodj innen! -lökött rajtam egy utolsót, majd rám zárta az ajtót. Annyira nem volt egyensúly érzékem, hogy amikor kilökött az ajtón, el is estem. Mit sem foglalkozva vele felálltam, és hazamentem.
***Két héttel később***
Az állapotom semmit sem javult, de nem is teszek érte. Scottot azóta nem láttam, de nem is érdekel. Had gondozza csak a banya, leszarom. Egy gonddal kevesebb.
Szinte minden második nap Tomnál vagyok, mert folyton elfogy az anyagom. Kefélünk egyet, majd eljövök a cuccal. A vicc az egészben, hogy élvezem is. Nincs olyan nap, hogy ne feküdnék le legalább egy férfival. Annyi változott, hogy már pénzért teszem. Nekem ez csak élvezet, én válogatom meg a pasikat. Akkor mért ne húzhatnék hasznot belőle?
A klubban is mostanában mindent bele adok, hogy minél több férfi szemet vonzzak magamra, hogy aztán felmehessünk az emeletre, ahol a többi kurva van és pénzért feküdjek le velük. Soha nem volt még ennyi dellám, az is biztos. Imádom ezt az életet. Drog, pénz, szex, semmi meló.
Ma este is itt vagyok a klubban, már mindjárt kezdés van, előtte felszívtam titokban egy csíkot, hogy jobban menjen a dolog. Kifelé tartottam az öltözőből, amikor is összefutottam Willel.
- Szia, Will! -köszöntem neki.
- Megint be vagy állva? -suttogta.
- Még azóta is. -nevettem.
- Nem lesz ennek jó vége. -csóválta a fejét.
- Akkor mért érzem ennyire jól magam? -kérdeztem. Egy ideig csak nézett, majd elnevette magát, de inkább olyan hitetlenül. - Will, te tudod a legjobban, milyen nehéz volt nekem. Had, hagy szórakozzak, úgy mint régen.
- Tönkre teszed magadat, és a fiadat is.
- Két hete nem láttam.
- Talán jobb is. -vágta rá.
- Akarsz kefélni? -csavargattam egy hajtincsem.
- Ilyen állapotodban nem.
- Hát az szívás, mert egy ideig ilyen leszek. -nevetgéltem. - Most gondold meg, szépfiú. -léptem hozzá közelebb, mire elhúzódott.
- Neked segítség kell.
- Inkább egy pasi. Van tíz perc kezdésig, ha ügyes leszel...
- Joanna, fejezd már be! Nézz már magadra! Egy narkós kurva lett belőled!
- Mert mindig is az voltam. -feleltem halkan, majd a színpad felé vettem az irányt.
Másnap ismét csak Tomtól jöttem hazafelé. Megálltam a házam elé, majd a szomszédra pillantottam. Csak az járt a fejembe, hogy el kell hoznom Scottot. Nem azért, mert hiányzott, hanem hogy ezzel Robertával basszak ki. Ő az én fiam, nálam van a helye, ha bár ebben az állapotomban egy halat se lehetne rám bízni.
Délután négy óra, ilyenkor mindig aludni szoktak. Óvatosan benyitottam hazába, majd lábujjhegyen a nappaliba osontam. A két öreg a hálóban húzta a lóbőrt, a fiam meg a kanapén. Óvatosan a karomba vettem, és csak imádkoztam, hogy ne sírjon fel. De szerencsére még csak meg sem ébredt. Ugyan ilyen nesztelenül kiosontam a lakásból, majd amikor hazaértem, kulcsra zártam az ajtót. Scott pedig kinyitotta a szemét, és rám mosolygott. Elvégre már két hete nem látott. Hihetetlen, hogy minden érzelem eltűnik ilyenkor belőlem, és fogalmam sincs hogy csinálom.
- Mit vigyorogsz? -kérdeztem flegmán, majd letettem a kanapéra.
Betettem egy Bring Me The Horizon albumot, had üvöltsön az egész ház tőle. Közben rágyújtottam egy cigire, és megbontottam egy üveg vodkát. Pár perc múlva Scott sírni kezdett a hangos zenétől, így még fentebb húztam, hogy ne halljam a sírását. Viszont attól még láttam. Teltek a percek, én egyre részegebb voltam, Scott pedig egyre jobban sírt, és nem akarta abba hagyni.
- Hagyd már abba! -üvöltöttem vele, de semmi. - Kérlek, fejezd be! Szétrobban a fejem! -fogtam az említett testrészemet, majd éreztem, hogy elpattan bennem valami. Olyan szintre süllyedtem, mint még soha. Megfogtam egy kispárnát, majd az ordító csecsemőre néztem. Egyáltalán nem úgy tekintettem rá, mint a fiamra, hanem mint egy idegesítő, hangos tárgyra, amit meg kell szüntetni. Az arcához szorítottam a párnát, mert elegem volt a hangos üvöltéséből. Kapálózott, és szenvedett. Csak néztem, és vártam, mikor fullad már meg. Aztán egyszer csak elkaptam onnan a párnát. A mellkasa hatalmasat emelkedett, majd tovább kezdett ordítani. Remegő kézzel dobtam el a párnát, a szemeimbe könny szökött. Ismét magamhoz tértem két hét után. Mégis hogy tehettem ilyet? Majdnem megöltem a saját gyerekemet! Azonnal a karomba vettem, majd sírva leültem vele egy sarokba. Csak sírtam vele együtt, és ringtam előre-hátra, hátha ettől megnyugszik kicsit.
- Istenem! -kiáltottam sírva. - Scott, annyira sajnálom! Sajnálom! Mindennél jobban szeretlek! Soha többé nem hagylak magadra! -puszilgattam, miközben tovább ringattam. - Kérlek bocsáss meg nekem! Nem csinálok többet ilyet! -suttogtam, és abban a percben dörömböltek az ajtón.
- Nyissa ki, rendőrség! -a vér megfagyott benne, nem tudtam mit tegyek. Ha így megtalálnak, engem lecsuknak. A drog ott van az asztalon, és a véremben is az alkohollal együtt, a ház kész füstfelhő, amit egy csecsemő is belélegez. Ha ajtót nyitok, elveszítem a fiamat. Azt nem tehetem! Nem engedem!
A rendőr tovább verte az ajtót, és én még mindig ott kuporogtam, ölemben a kisfiammal. A gyanum beigazolódott. Tudtam, ha nem nyitok ajtót, be fogják törni. Két férfi lépett be rendőrruhában, mögöttük egy nő, és egy férfi civilben. Az egyik rendőr felrángatott, majd elvette tőlem Scottot, és a nőnek adta, így rám tudták tenni a bilincset.
- Mit csinálnak a fiammal? -ordítottam sírva.
- A gyámügytől jöttünk, ugyanis bejelentést kaptunk, hogy itt egy gyermek nem megfelelő körülmények közt tartózkodik, és... ez be is bizonyosodott. -mért végig tetőtől talpig, majd körbenézett a mocskos, sötét házon, ahol nem kevés drog volt.
Ordítottam, hogy adják vissza a fiamat, de a szemem láttára vitték el tőlem, miközben a rendőr elmondta a jogaimat, de engem csak Scott érdekelt. Kivezettek a házból, láttam, ahogyan az az idegen nő beszáll egy autóba, majd elhajt az Én fiammal. Miközben az autó után néztem, láttam, ahogyan Roberta összefont karokkal áll a tornácon. Láttam, ahogyan könnyes a szeme. Ő hívta ki a rendőrséget rám, és a gyámügyet is. Most mondom én azt, hogy mindent elvesztettem.
Na, itt is lenne a rész, bazdkikáim! Sajnálom a késést, de nem voltam itthon. Én személy szerint kúrva büszke vagyok erre a részre, mert ez tényleg eseménydús lett. Ahogyan azt már fenn is említettem, ne aggódjatok, szép vége lesz ennek, amit hamarosan meg is tudtok, mert már csak pár rész választ el a végtől! Votokat megköszönném, de a komiknak sokkal jobban örülnék, nagyon fontos lenne! Pusszancs, Ravel!