𝚊𝚗𝚒𝚖𝚎: haikyuu!!
𝚌𝚑𝚊𝚛𝚊𝚌𝚝𝚎𝚛: kuroo tetsurou
𝚝𝚢𝚙𝚎: character(male!) x reader(fem!)
𝚙𝚎𝚛𝚜𝚙𝚎𝚌𝚝𝚒𝚟𝚎: E/2
𝚗𝚘𝚝𝚎: A történetben az iskola a mi rendszerünk szerint működik!
𝙹𝚘́ 𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝!♥︎
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
Üdvrivalgás tört ki, ahogy Kuroo Tetsuro, a Nekoma fiú röplabda csapatának kapitánya beütötte az utolsó pontot.
Te is magadról megfeledkezve kiabáltál, és majdnem elsírtad magad, amikor a fiúk lepacsiztak.
Aztán a tekinteted találkozott az övével, és ha lehet, még boldogabb lettél. Integetett, te pedig vidáman viszonoztad.
Gyorsan elhagytad a nézőteret, és a meccs levezetését már a csarnok bejáratából nézted végig. Alig bírtad megállni, hogy ne rohanj oda, és öleld meg a barátodat.
Végre kifelé indultak: először a vesztes csapat, lehorgasztott fejjel, majd a Nekoma tagjai büszke mosollyal az arcukon.
Pacsira nyújtottad a tenyeredet, és ők sorra belecsaptam. Kivéve Kuroo-t, aki a sor végén kullogott, és ahogy eléd ért, felkapott és körbefordult veled.
- Nagyszerűek voltatok! - ölelted át, amikor letett.
- Csakis azért, mert te szurkoltál nekünk, [y/n]-chan! - nevette el magát a barátod, és letörölt egy izzadságcseppet a homlokáról.
- Na menj, öltözz át, kint megvárlak! - öklöztél a vállába.
- Sietek! - mosolygott rád hálásan, és egy gyors puszit nyomott a homlokodra, majd besétált az öltözőbe.
Néhány perc kellett csak neki, hogy elkészüljön, és kisiessen hozzád a kissé hűvös, kora tavaszi levegőre.
- Nem lesz megbeszélés? - kérdezted csodálkozva, mikor érezted, hogy hátulról átölel.
- Nem, az edző elengedett minket, ő is azt mondta, hogy csodásan játszottunk. Szerintem részeg...
- Hülye! - nevettél rá, és kibontakoztál az öleléséből, hogy szembefordulhass vele.
Szerencsére ezúttal a Nekoma rendezte a meccset, így nem kell külön utaznunk - mert ha máshol lett volna, te akkor is eljöttél volna, de neki a csapattal kell utaznia - és mivel később lesz még egy meccs a női csapatnak, pakolniuk sem kell.
- Szerintem is csodásan játszottatok, akkor én is részeg vagyok? - vigyorogtál.
- Egyrészt, te nem vagy az edzőm, szóval ez kedvesség, másrészt, te tuti álmos és mogorva lennél részegen! - tette a kezét a fejedre, hogy összeborzolja a hajadat, de te gyorsan arrébb ugrottál.
- Harmadrészt, soha nem vagyok részeg, és nem is leszek! - jelentetted ki, de Kuroo csak meg csóválta a fejét.
- Na, akkor elmenjünk valahová? Mindjárt dél, éhen halok. Ja és Kenma is jönne...
- Persze mehetünk! - ragyogott fel a szemed.
Kenmát Kuroo legjobb barátjaként ismerted meg, mostmár azonban hozzád is nagyon közel került, rengeteget gépeztetek együtt.
- Szuper... Nos, ő még készülődik, szóval van egy kis időnk - mosolyodott el csábosan.
Megint eléd lépett, és a kezébe fogtad az arcodat, te pedig a nyaka köré fontad a karodat. A hátadat a csarnok kőfalának döntötted, miközben az ajkaitok összeértek, és heves csókolózásba kezdtetek.
Voltak egy páran a környéken a mérkőzés miatt, de titeket általában nem érdekeltek a bámészkodó tekintetek. Pontosabban mások véleménye, és mivel Kuroo mindig is a 'menők' közé tartozott, senki nem nézett rátok rossz szemmel.
Csak egy pár másodpercig tartott az egész, mert hirtelen megszólalt mellettetek valaki.
- Mehetünk - mondta Kenma unottan, mert már hozzászokott az efféle jelenetekhez.
Erre Kuroo ajka lecsúszott a tiédről, egyenesen a nyakadra, és egy utolsó csókot nyomott rá, mielőtt eltávolodott tőled.
- Mehetünk - ismételted meg mosolyogva, és megfogtad barátod feléd nyújtott kezét.
Egy gyrosozóba ültetek be, Kenma melléd, Kuroo pedig veled szemben. A négyszemélyes asztal utolsó helyét a táskáitok foglalták el.
Mindhárman mást választottatok, csakhogy megkóstolhassátok a másikét. Szerencsére hamar kihozták, ti pedig nekiestetek.
A vége persze az lett, hogy a te maradékodat a fiúk együttes erővel gyűrték le, hogy ne kelljen kidobni. Ráadásul még az árát is ők fizették, de hát, te voltál a lány.
A közeli park felé sétáltatok, mikor minden elfogyott. A cseresznyefák már javában virágoztak, amerre csak néztetek rózsszín virágokat láttatok.
Kenma tudta mikor kell lelépni, sietve elköszönt, és az ellenkező irányba indulva távozott.
Végre kettesben maradtál Kurooval. A kezeteket egymásba fonva, némán sétáltatok egy ideig. A virágzó fák és az édes illat ami a levegőben terjengett különösen romantikussá tette a pillanatot. Nem kellett beszélnetek ahhoz, hogy tudjátok, milyen jól érzitek magatokat a másik társaságában.
- Szeretnél még menni valahová? - kérdezte meg a barátod egy idő után.
Csak most eszméltél rá, hogy neki ma már volt egy kemény meccse, és bizonyára fáradt ahhoz, hogy csak így sétálgasson.
- Hmm... Nem tudod. Te szeretnél?
A fiú perverzen elmosolyodott, de mielőtt bármit mondhatott volna a szájára szorítottad a mutatóujjadat.
- Inkább nem akarom tudni - nevetted el magad, ő pedig engedelmesen csöndbe maradt, csak a szeme csillogott vidáman.
- Hozzánk átmehetnénk - szólalt meg végül mégis, és mivel nem volt egyetlen értelmes ellenvetésed sem, végül megindultatok Kuroo-ék háza felé.
Hála az égnek, nem kellett sokat buszoznotok, és átszálnotok sem, nagyjaból 20 perc múlva - már gyalog - bekanyarodtatok a fiú utcájába.
- Van otthon valaki? - kérdezted csak úgy.
Igazából jóban voltál az apjával 3s a nagyszüleivel is, a nővére pedig már nem lakott otthon, de mégis tudni akartad, csak a biztonság kedvéért is.
- A nővérem Osaká-ban lakik a barátjánál, de ezt tudod is, apa üzleti úton van, papáék pedig nyaralni mentek Hawaii-ra.
Már majdnem rákérdeztél az anyjára, aztán az utolsó pillanatban sikerült elharapnod a mondatot. Kuroo anyja már rég lelépett, és senki nem tudja, hol tartózkodik most éppen. Úgyhogy azt kérdezted helyette:
- Hogyhogy most vannak nyaralni? De jó nekik!
- Ugye? - mosolygott Kuroo és előkotorta a kulcsát a táskájából, mert közben megérkeztetek a házuk elé. - Én sem tudom, hogy hogy jutott eszükbe pont Hawaii-ra menni, de azt tudom, hogy azért mentek, mert nyertek valami szaron és mindenképpen el akarják már most költeni az egész összeget - morogta, és kitárta az ajtót.
- Mostmár mégjobban irigylem őket - csóváltad meg a fejed.
- Én is, hidd el... Üdv itthon! - vigyorodott el és előre engedett.
- Micsoda úriember! - szorítottad a kezedet a szádra, de azért boldog voltál, hogy ilyen figyelmes.
Kuroo visszazárta az ajtót, lekaptátok a cipőtöket és a dzsekiteket, majd kézen fogott és vezetni kezdett a szobája felé, nem mintha nem ismerted volna a járást.
A barátod szobája egyszerű volt, de egyben szuper, a kedvenced pedig a nagyképernyős tévé volt az ágyával szemben.
Azonnal lehuppantál, és törökülésbe húztad a lábadat.
- Nézzünk filmet! - pislogtál az ajtófélfának támaszkodó fiú felé. - Légyszilégyszilégyszi - kezdted, mire beadta a derekát.
- Jólvan, csinálok popcornt, addig keress egy filmet - passzolta oda a távirányítót, és kisietett.
Néhány percig unottan böngészted át több oldal film kínálatát is, de nem találtál semmi érdekeset. Közben Kuroo is visszatért, kezében egy hatalmas tál popcorn-nal.
Leült melléd, és a a falnak dőlt, mire te is rögtön pózt váltottál és szorosan mellé simultál, ő pedig átkarolt.
- Nincs semmi jó! - panaszoltad és tovább pörgetted a keresőt.
- Nézzünk pornót! - vigyorodott el Kuroo.
- Neeemm! - kezdtél tiltakozni azonnal.
- Akkor csinálhatjuk is - szélesedett ki a vigyora, mire nevetve meglegyintetted a fejét, de azért érezted, hogy hő szökik az arcodba.
- Akkor nézzük a Madagaszkár pingvinjeit!
- Tehát pornó, vagy Madagaszkár pingvinjei? Imádom az ízlésedet! - sóhajtottál, és bepötyögted a rajzfilm címét.
Már rá akartál nyomni az indításra, mikor megragadta a karom.
- Várj... Előtte van egy meglepetésem...
A szíved nagyot dobbant, mert mintha enyhe zavart láttál volna átsuhanni az arcán.
- Ugye minden rendben? - ijedtél meg, habár a 'meglepetések' általában pozitív dolgok szoktak lenni.
- Igen... Nos, kicsit hazudtam, ami azt illeti...
- Miben? - szakítottad félbe dühösen, a félelmed pedig szertefoszlott.
- A nagyszüleim igazából nem Hawaii-on vannak, hanem az unokatesóméknál. Viszont tényleg nyertek egy csomó pénzt...
- Mire akarsz kilyukadni? - sürgetted, és a dühödet ezúttal izgalom váltotta át.
- A pénzt valószínűleg nekem adják, ha leérettségizek.
- Az már csak egy fél év... Gazdag leszel! - mosolyodtál el, de Kuroo még nem fejezte be.
- Hawaii-t sem véletlenül mondtam... Mit gondolsz [y/n]-chan, eljönnél velem Hawaii-ra nyaralni a nyáron?
Elakadt a lélegzeted, majd könnyekben törtél ki.
- Hé, minden oké? - rökönyödött meg Kuroo, és aggódva szembefordult veled.
- Persze - szipogtál. - Én nagyon szeretlek!
- Én is téged! - mosolyodott el Kuroo, és szorosan átölelt, miközben egy puszit nyomott a homlokodra.
- Olyan, mintha születésnapom lenne! - tetted hozzá halkan, mire Kuroo harsányan felkacagott.
Csak akkor hagyta abba, mikor az ajkaidat az övére tapasztva hallgattattad el, de a szeme tovább nevetett, mosolyt csalva a te arcodra is.
--||--
Ez ennyi lenne, remélem tetszett! :)
Várom a kéréseket!♡
~1249~ szó