𝑫 𝑬 𝑳 𝑰 𝑳 𝑨 𝑯
•
Nem tetszik, hogy amióta Nate-nek dolgozom, már többször kellett már mást felkérni, hogy vigyázzon Alex-re, csak mert a főnökömmel kavarok. Rendben, számomra ez nem csak kavarás, még ha az ő terveivel nem is vagyok teljesen tisztában. Azon gondolkodom, miközben az estre készülődnöm, hogy vajon hova fut ki ez az egész.
Mi van, ha ebből valami több lesz, valami komolyabb? Persze, vissza kell mennem a kampuszra, és végre letenni a diplomát, de az is biztos, hogy új munka után kell néznem, mivel nem lenne igazságos úgy itt maradni, hogy esténként a főnököm alá fekszem.
Ujjaimmal végig simítom a friss hullámokat a hajamban, és megigazítom magamon a visszafogott, de mégis elegáns ezüst ruhámat. Egy fényes harisnyát vettem fel, hogy ne a pucér combomat villogtassam a cápák között, de így is szinte meztelennek érzem magam. Becsatolom a magassarkúm pántját, és a táskámat magamhoz véve elindulok a földszintre.
Nate már a nappaliban vár, miközben a nyakkendőjét igazítja, én pedig felmérem a sötétkék öltönyét, ami úgy áll rajta, mintha rá öntötték volna. Nadrágra rátapad vastag, izmos combjaira, vállain csak úgy feszül a zakója. Nagyot nyelek, és lelépek a lépcsőről. Ekkor felém sandít, és egész testében megdermed. Lassan végigpásztázza a testemet, és megnyalja az ajkát, miközben teljesen a látványomba vesz. Elfojtok egy mosolyt, mert hasonló reakciót vált ki belőlem ő is. Lassan felélépek, ő pedig alig láthatóan megrázza a fejét.
- Szentséges ég – köszörüli meg a torkát, és bezárja a köztünk lévő távolságot. – Te... Atya ég, Del, egy megelevenedett álom vagy!
- Te sem panaszkodhatsz.
Nate tekintete perzsel, ahogy kezét a derekamra csúsztatja, aztán puha ajkai mohón elkezdik falni a számat. Hajába túrva próbálom megtartani az egyensúlyomat, ahogy kemény testéhez szorít, és nehezen, de amikor elszakad tőlem, homlokát az enyémhez döntve halkan felnyög.
- Jesszus, fogalmad sincs mennyire várom, hogy hazaérjünk – sóhajt fel. – Mármint... ha te is akarod. Csak semmi nyomsás.
Késő. Izgalom hasít végig rajtam, és az ajkamba harapva elnyomok egy reszketeg sóhajt.
- Azt hiszem, jobb, ha megyünk, de nem ígérem, hogy a kezemet távol tudom tőled tartani ma este – igazítja meg a nyakkendőjét, és elvigyorodik, ezzel felvillantva a két hosszú, mély gödröcskét az arcán.
Jó nagy szarban vagyok...
﹡
Szórakozottan figyelem Nate-et, aki még mindig kába, amikor belépünk az alapítvány báltermébe. Amikor kimentünk a kocsihoz, folyton engem figyelt, még akkor is, amikor magának csapta az ajtót, amikor kinyitotta nekem. Amikor beléptünk a mozgóajtón, akkor is folyton szemmel tartott, egészen addig, amíg be nem verte a fejét az üvegajtóba.
- Rendben vagy? – érintem meg a karját befelé menet.
- Teljesen elveszed az eszem, asszony – motyogja.
Felnevetek, ő pedig kézen fogva kísér a hatalmas terembe, amit már elleptek az öltönyös fazonok, és kifogástalanul elegáns nők tömkelege.
Zavartan teszem egyik lábamat a másik után, és amikor megtaláljuk az asztalt, ahol végre ismerős arcokat vélek felfedezni, megkönnyebbülten felsóhajtok. Nate bátorító mosolyt lő felém, és megszorítja a kezemet.
Monique és Brianna is az asztalnál ülnek Cage és Jamie társaságában, akikkel eddig csak futólag találkoztam, de elég volt arra, hogy tudjam kedves srácokról van szó. Briannával sem sikerült eddig túlzottan megismerkednem, de most szeretnék rajta változtatni. Érdeklődve figyelik, ahogy Nate kihúzza nekem a széket, én pedig leülök rá. Monique hozzám hajol cinkos pillantással.
- Nocsak, nocsak, szembe megyünk a szabályokkal? – vigyorodik el. – Tetszik nekem ez a felállás.
- Monique, ne hozd már kellemetlen helyzetbe – sóhajt fel Brianna. – Örülök, hogy eljöttetek. Legalább nem vagyok egyedül azzal, hogy mennyire utálom ezeket a parádékat – forgatja szemeit, Jamie pedig megcsókolja amolyan biztatásként. Kezeiket összekulcsolva tartják az asztalon, miközben a srác megnyugtatóan simogatja a lány csuklóját.
- Eléggé paráztam – vallom be nekik. – De már nincs vissza út.
- Ó, ez így igaz. Nate mostantól nem ereszt, erre mérget vehetsz! – mutat rá Monique.
- Miről pusmogtok? – kérdezi Nate kiszakadva a srácokkal folytatott eszmecseréből, mire mindhárman egyből rávágjuk, hogy semmi.
Gyanakodva méreget, de aztán az asztal alatt keze a meztelen combomra simul, én bennem pedig megreked a levegő. Hüvelykujja a lábam belső felén körkörös simogatásokkal kényeztet, miközben ő zavartalanul beszélget tovább, mintha semmi nem történne.
Feltaláljak a vacsorát, és pezsgőt, miközben különféle beszédek hangzanak el a színpadon. Az asztalunk hangulata kifogástalan, és kezdem teljesen levetkőzni magamról a zavaromat, ami egészen addig tart, ameddig egy öltönyös férfi, és a kísérője, oda nem lép hozzánk.
- Nate – csap a vállára a férfi.
- Helló Cory – köszönti, és kezet fog vele. – Hogy megy az új csapatnál?
- Nem olyan jó, mint veletek, de majd alakul – vonja meg a vállát. – Emlékszel Jane-re? – mutat a mellette álló szőkeségre, akinek az egyetlen eredeti a testén talán a ruhája.
- Ismerjük egymást – mosolyodik el a nő, és kissé túl sokáig időzik el a tekintete Nate testén, aki feszülten bámulja. Nem tudok nem arra figyelni, hogy a nő, amint észrevesz, furcsálló, mégis kíváncsi tekintettel méreget.
- Nem tudtam, hogy együtt vagytok.
- Csak kísérem – inti le a nő.
- Tegnap még nem ezt beszéltük meg – kacsint Cory. – Majd még beszélünk. Megkeressük az asztalunkat most, hogy egy óra késésben vagyunk.
Elköszönnek egymástól, én pedig megérintem Nate kezét az asztal alatt.
- Ők kik voltak?
- Egy régi csapattársam, és ezek szerint a nője, Jane – pillant rám. – Én... egyszer régen együtt voltam vele.
- Ó...
- Nem volt semmi komoly. Ő akarta, de én nem. Csak párszor találkoztunk, és eléggé meglepett, hogy Cory-val jött.
- Nem tetszett neki, hogy veled vagyok – vallom be, mire Nate arca ellágyul.
- Mert fenyegetésnek talál – mosolyodik el. – Te más vagy. Benned semmi felszínes és megcsinált nincs.
- Egyesek szerint ez az unalmas definíciója – húzom el a szám, de ő visszahúz magához. Tekintete komollyá válik.
- Észvesztően csodaszép vagy, Delilah. Ezek a fürtök – simít végig a hajamon. – És azok a szeplők a kipirult bőrödön – csókolja meg az arcom. – Fogalmad sincs mit teszel velem.
- Mit teszek veled?
- Te tényleg nem tudod hány férfi fantáziál arról, hogy egy vörös nővel együtt vagy? – vigyorodik el. – Mindig is a gyengém volt, de sosem volt ekkora szerencsém.
Azt hiszem, egy pillanatra megállt a szívem.
Nate ajkai megtalálják a fülem mögötti érzékeny területet.
- És arról is sokat fantáziáltam, ahogy szétnyitom a combjaidat, és a számmal végigkövetem a pírt, ami rendszerint végigszalad a testeden. Tudni akarom, hogy mindenhol vörössel találkozom-e.
Ó, te szentséges ég. Sosem gondoltam volna, hogy amiért régen cseszegettek, egyszer ekkora szexepil lesz.
Megköszörülöm a torkomat, és próbálok az est további részében nem arra gondolni, mit fog tenni velem, ha hazaérünk, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy hagyni fogom neki...
Táncolunk, nevetünk, én pedig egy-két pohár pezsgőt lehúzok, hogy jobban ellazuljak. Megbeszéljük a lányokkal, hogy találkozunk a következő meccsen, amíg Nate a ruhatárba megy a kabátjainkért.
Amikor utána eredek, ismerős hangokat hallok meg a bejáratnál, és a falhoz lapulva rejtőzöm el, hogy ne vegyenek észre. Jane és Nate kissé túl hangosan beszélnek egymással.
- Hallom a lány a fiad dadusa. Ez még tőled is kemény húzás, Nate.
- Szerintem meg foglalkozz a saját dolgoddal!
- Kíváncsi vagyok a média mit fog szólni, ha valaki kitálal erről. Az NHL sztárja a dadust keféli. Házhoz jött az ügyeletes escort – nevet fel mély hangon, ezután pedig suttogást hallok.
Összeszorul a gyomrom.
- Nincs miről kitálalni, mert nincs semmi! Nem volt partnerem, ezért hoztam magammal. Keményen dolgozik, én pedig próbálom meghálálni.
- Láttam, hogy viselkedtél vele. Nekem nem látszódott úgy, mintha csak egy felbérelt partner lenne – nevet fel a nő.
- Pont, ahogy minden nővel szoktam, vagy ezt elfelejtetted? Mint mondtam, nem jelent semmit, szóval tőlem arról tálalsz ki, amiről akarsz.
Valami törést hallok... Talán a kicseszett szívem az. Szívem szerint seggbe rúgnám magam, amiért azt hittem, ez jelenthet bármit is.
Cipő kopogás hangját hallom, így a sarokba húzódom, és figyelem, ahogy Jane elviharzik.
Remegő ujjal húzom elő a táskámból a telefonomat, hogy írjak a legjobb barátomnak, ma este nála alszok... Nincs az az Isten, hogy hazamenjek Nate-el, főleg, hogy most Alex sincs otthon. Adok egy hétvégét magamnak arra, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Anélkül lépek le az estről, hogy bárkinek szólnék, miközben visszafojtom a feltörni vágyó zokogást.