"A kibeszélés mindig egy érzékeny téma. De egyben az egyik leggyerekesebb dolog az életben."
Általános iskolában kitűnő tanuló voltam, szerettem (és most is szeretek) műsorokban szerepelni, plusz énekeltem is ugye. Itt jön képbe az osztályom, mert irigyek voltam rám (is). 5. meg 6. osztályban tökre jófejek voltak, viszont a távoktatás és a kamaszodás ártott a fejükre. Elkezdtek mindenkit kibeszélni, irigykedni és rosszat akarni. 8. osztályban valakinek drog, elf bar kereskedés meg egyéb ügyei voltak. Mindig mindenhez negatívan álltak hozzá. Viszont én nem csak ezektől voltam szomorú, hanem azért, mert mindenkivel rosszindulatúak voltak, és nem lehetett tőlük figyelni egyes tanórákon. Akkor gondolkodtam el először, hogy iskolát váltok. De én hülye maradtam, és azóta néhol bosszúvágyat érzek néhány osztálytársam iránt. Mindazonáltal sajnálom is őket, mert tudtam milyen a családi helyzetük. A szülők nem igazán foglalkoztnak velük. Én nem próbáltam elengedni azokat, amiket néha nekem mondtak. Nem számít hogy mit mondanak azok, akik nem állnak közel hozzád és romboló kritikát tárnak eléd. Egyszer olvastam, hogyha netalántán kibeszélnek a hátad mögött, csak előttük járhatsz...