Csumi!
A szemfülesebbek észrevehették, hogy átírtam pár történetemet. Ennek az az oka, hogy vissza szoktam olvasni, és sok helyen nagyon nem tetszett a fogalmazás, vagy magával a történettel volt bajom. Eredetileg meg akartam hagyni mindent eredetinek, de olyan szinten kaptam agyérgörcsöt tőle, hogy mondom ezt nem vállalom fel tovább, hogy így legyen az internetenxddd és akkor még a smutokat ne is említsem, amikhez SEMMI kedvem nem volt visszaolvasni cringelni
Szóval ja, hamarosan majd az egész könyvet átdolgozom egy kicsit (ahol szükségesnek látom), hogy jobb olvasói élményt nyújthassak. Törölni nem hiszem hogy fogok (max smutot), mert akkor az is én voltam, ezen nem is akarok változtatni, csak azon ami tényleg nagyon gáz már vagy nem jó érzéssel tölt el.
Nya most, hogy ezen túl vagyunk elhoztam nektek egy remek kérést az egyik hűséges olvasómtól<3 köszi, hogy felhívtad a figyelmem erre a bandára, máris ultolom őketxdd Sohee vegyél feleségül légyszi!!!
Enjooooy!!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Híres emberek közkedvelt gyerekének a legjobb barátjának lenni amennyire menő, annyira nehéz is. Lee Chanyoung-köztudottabb nevén Anton-édesapja híres producer, édesanyja pedig ismert színésznő, a fiú maga pedig az úszóközösségben szerzett magának hírnevet a kiemelkedő képességei végett. Akármerre jár mindenki körbe rajongja helyes arca, magassága és szórakoztató társasága miatt, aztán mikor kiderül, hogy ki is ő, akkor aztán levakarhatatlan rajongókat tapaszt magára. Fiatal fiú révén roppantul tudja élvezni az ilyen alkalom adta lehetőségeket, melyek igenycsak hízlalják az egoját. Ez az az oldala, amit nagyon nem szeretsz benne. Ilyenkor ugyan olyan öntelt piperkőc, mint amilyennek az emberek hiszik, valamint a hasonló kaliberű ifjú srácok.
Pedig ha tudná az érte csöpögő tömeg, hogy valójában mennyire egy kedves, törődő személy, akire bármikor lehet számítani. Okos, előzékeny, mindig pontos és szeretettel teli. Mindig is az volt amióta csak ismered, azaz olyan ötödikes korotok óta.
Inkább jobb is, ha nem tudják, mert csak méginkább rávetné magát minden lány nem kis bosszúságot okozva neked. Mi lenne, ha egyszercsak jönne egy olyan lány, aki teljesen megbabonázná őt? Odavesznének a házi stúdióban éneklős-gitározós esték, a nyári közös családi vakációzások Amerikában, a horrorfilm maratonok, az arcápolási rutinos éjjelek, vagy a hosszasan tartó beszélgetéseitek, csak hogy néhányat felidézz a vele töltött kedvenc tevékenységeidből.
Utálod a gondolatod, hogy elég egy konkurens lány az egész idilli barátságképetek felborításához. Valljuk be, hiába erős a barátság, ha az ember vakon szerelmes, akkor ott hátraszorul minden. Ebben meg azt utálod a legjobban, hogy beléd is lehetne vakon szerelmes, de csak a legjobb barátját látja benned...De ha tudná, hogy te viszont sokkal többet látsz belőle ennél....
Az utolsó középiskolai évet kezdve rengeteg feladat és felelősség lebeg a fejetek fölött, miszerint útirányt kell választanotok a felnőtt életetek felé, ezáltal egyetemet is. Nem könnyű döntés a magas konkurencia végett, a mindennapi létre pedig rányomja a bélyegét a legnagyobb és legnehezebb vizsgasorozat vészesen közelgő időpontja.
Matek leckéd felett görnyedve próbálsz rájönni a feladat megoldásának mivoltára erősen dörzsölve ráncolt homlokodat.
-Csá mit csinálsz?-telepedik le hozzád legjobb barátod a közösségi térben kihelyezett asztalok egyikéhez, amit leckeírásra és tanulásra használtok a barátaitokkal minden héten.
-Próbálom a maradék három agysejtemet erőszakkal okosságra és találékonyságra kényszeríteni, de nem igen használ egy próbálgatásom sem-sóhajtod milliárd alkalommal elolvasva ugyan azt a 4 sornyi szöveget, melyet meg kéne oldanod.
-Hát ez nem hangzik jónak-neveti-Odaadjam az enyémet? Nekem kész van-pakol elő veled szemben ülve.
-Nem. Nincs az az isten, hogy valamit én ne tudjak megoldani-vágod rá morcosan.
-Te tudod-teszi fel védekezően a kezeit egy szórakozott somolygással szája sarkaiban.
-Max akkor kérem el, ha már tényleg semmi esélyem sincs-öltöd rá a nyelvedet dacosan, amin jót nevet.
-Csáó-huppan le mellétek Sohee és Seunghan, a baráti társaság eddig hiányzott 2 tagja-Mit csináltok?-teszi fel a kérdést a barna rövidre vágott hajú.
-Szenvedek ő meg idegesít-válaszolsz Soheenak rá se pillantva.
-Kikérem magamnak-neveti Anton felháborodva.
-Add ide a nyamvadt füzetedet-kapod ki a kezéből az említett kockás förmedvényt, csak hogy végre elhallgasson.
-Ezután megyünk valahova?-csekkolja le Seunghan a telefonja képernyőjét az idő megtudakolása érdekében.
-Enni-zengitek hárman kórusban, mire felnevettek.
-Megérdemlem ezután a szar után-dobod vissza Anton elé a füzetet, miután lemásoltad az egész megoldást. Szidod magad, hogy mégis hogyan nem tudtál rájönni egy ilyen egyszerű számolásra.
-Akkor írok a többieknek, hogy jöjjenek aaaa-kezd elpötyögni Seunghan-Hol együnk?-néz fel a képernyőjéből.
-Szerintem indiait kéne enni-gondolkodik Sohee.
-Tán holnap a wcvel kívánsz egész nap randizni vagy mik a terveid?-neveti kötekedősen Anton.
-Akkor mondjál jobbat-válaszol a barna hajú tettetett sértődöttséggel.
Anton csak védekezően felteszi a karjait egy szórakozott kuncogással.
-Szerintem kínait kéne-agyal a farkaséhes Seunghan rátok nézve.
A nagy társalgás közben elpakolod a cuccaidat és csak kifejezéstelen arccal meredsz a telefonodba.
-T/N-szólít meg legjobb barátod. A váratlan szólítástól felkapva a fejedet nézel rá.
-Hmm?-pislogsz egyet.
-Te mit ennél szívesen?-kérdezi csoki szemeivel lágyan nézve rád megannyi pillagót megreptetve a gyomrodban.
-Rament-motyogod elnézve.
-Úúúú mondjuk ez jó-nyög fel kánonban a társaság másik 2 tagja.
-Akkor menjünk ramenezni-csapja össze tenyereit Anton véget vetve a döntéshozatalnak.
-Melyikbe akkor? Shrimp and rise?-kérdezi Seunghan a legközelebbi ramenes helyet felemlegetve.
-Aha-bólintasz.
-Oké akkor meg is írom Taroéknak-kezd el villámgyorsan pötyögni.
-Mehetünk?-pattan fel Sohee indulásra készen.
Egyetértően felkászálódva kapjátok magatokra a pulcsikat valamint a táskákat, és el is indultok az úticél felé.
20 perc múlva már a nyolc személyes asztalnál gubbasztotok várva az éppen beérkező srácokat.
-Csás-köszönnek bepattanva mellétek a plüss párnával felszert padokra.
-Csá-pacsiztok le Shotaroval,Sungchannal,Wonbinnel és Eunseokkal.
-Milyen ráment rendeljünk?-teszi fel Sohee a kérdést.
-Marhásat-vágja rá Wonbin rögtön.
-Garnélásat-mondjátok egyszerre Shotaroval, akivel egymás felé fordulva kuncogtok egymás mellett ülve.
-Akkor kérjünk egy marhásat egy garnélásat meg egy csípős csirkéset az jó?-érdeklődik Sohee, amire rábólintva szavaztok.
-Milyen volt a mai munkanap?-nézel fel Shotarora magad mellett.
-Ah szörnyű, sok volt a bolond vendég-morogja-De mostmár minden jó, hogy ehetek veled-vigyorog édesen, mire neked is vidámabbá festődik az arcod.
A társaság elkezd a szokásos dolgokról cseverészni, azaz hogyan telt a napotok, majd videójátékokról, zenélésről és a következő pizsipartis programról.
-Kinél legyen akkor ezen a héten?-utal a programra Sungchan.
-Nálunk-jelentkezik Eunseok, aki amúgy Shotaroval lakik.
-Jó legyen-bólint Shotaro is.
A 4 srác idősebb nálatok, és végeztek már a suliban, ahova ti jártok. A társaságotok akkor alakult, amikor bekerültetek a suliba, ők meg akkor voltak végzősök. Azóta is szoros kapcsolatot ápoltok, és hetente többször ültök össze enni, a pénteki pizsiparti pedig minden héten kötelező valaki lakásán. Mivel te a családoddal élsz, így nálatok nem lehet, csak Eunseok-Shotaro kégliben, Antonnál vagy Seunghanéknál.
Másnap viszonylag jól telik a napod a 3 fiú társaságában, akikkel egy osztályba jártok és együtt ültök. A szerdai napok közepesen húzósak, így viszonylag üdén vágsz neki a dupla mateknak, ami következik. Utálod ezt az órát, és nem is tudod, hogy hogyan lenne meg ez a tárgy, ha Anton nem segítene benne mindig.
-Gyerekek, a mai óra csoportmunkával fog zajlani-kezdi emelt hangon a tanár, Mr. Hong- Nem lesz az órák között szünet, viszont 15 perccel hamarabb elengedlek titeket így-hagy kevesebb savanyú szájízt a diákokban.
-Csodás-morgod rendezgetve a cuccaidat.
-A csoportokat én határozom meg-igyekszik megtörni a zsivajt, ami kialakult-Választok nektek párokat, utána pedig négyes csapatba rendezlek benneteket. A feladatsor elejét megoldja az egyik duo, a másik felét a másik, utána összeültök és megbeszélitek a megoldásokat. Világos?-gesztikulál a negyvenes éveiben járó férfi.
Elkezdi kiosztani a neveket, és lassan Antonhoz ér.
-Chanyoung te Hyerinnel leszel, kérlek ülj át oda.
Anton egy széles mosollyal szinte azonnal felpattanva már át is slisszan a szőkére festett lány mellé, aki év elején jött át hozzátok, mert felköltözött Seoulba a családjával.
Nem is tudod, hogy melyik lehet a fő oka a kiakadásodnak, de hirtelen elönt a pulykaméreg. Tudod jól, hogy leginkább nem az aggaszt, hogy nem fogod tudni jól megoldani a feladatokat. Sokkal inkább akaszt ki az, hogy az új lány lett a párja, aki ráadásul ilyen szép és csinos. Ő meg persze nagy boldogan ugrott oda a csajhoz azonnal. Nagyszerű. Alig várta, hogy végre vele ülhessen. Miért ülne melletted tovább? Biztos nem vagy olyan vonzó társaság szerinte.
Enyhén csapkolózva nyitod ki a füzeted és elkezded mérgedben olvasni a feladatsort, ahogy leül melléd Sohee.
Sóhajtva készül elő melletted, majd rendkívül ingerültnek tűnő arcodra vándorol a tekintete.
-Azért ennyire ne hasson meg egy halom kúppalást-veszi ki a kezedből a papírt, miután végeztél.
-Hagyjál már-morgod lekörmölve a feladat sorszámát.
-Mi bajod?-vonja fel a szemöldökét furán méregetve.
-Semmi, haladjunk-kezded el leírni magát a feladatot, hogy később otthon gyakorolhasd.
Sokszor a vígan kuncogó párosra nézel, akik nagy egyetértésben beszélik meg-reményeid szerint csak-a feladatokat. Égtelen haragra gerjedve makacsolod be magadat, aminek az a vége, hogy a feladatokat csak a 3 másik társad beszéli meg, te csak írod amit mondanak.
A kínzó másfél óra csiga lassúsággal telik le, aminek a végén felpattanva viharzol ki a teremből meg sem várva a barátaidat. Az indulatoktól sírni tudnál, és átkozod a fránya matekot meg Mr.Hongot is, hogy így el kellett rontania a napodat.
-T/N-kiabálnak a srácok utánad loholva mögötted.
Elengedve a füled mellett csörtetsz tovább és meg sem állsz a lány öltözőig, ahova beiszkolva ülsz le berakva a fülesedet, hogy esélyed se legyen hallani amit mondani akarnak.
-Ennek meg mi baja?-hőköl meg Anton rád se ismerve.
-Nemtudom, matek elején kezdte a pukkadást, azóta meg se szólal, de hozzá se lehet szólni-ránt vállat Sohee-Ha nem akar enni, akkor nem kell. Menjünk-fordul meg, majd elindul a fánkosozó irányába. A 2 srác bátortalanul egymásra pillantanak, aztán követik a barátjukat az ebédvásárlás érdekében.
Egy jó 10 percet vársz, mire kijössz az öltözőből, hogy aztán az udvaron egy padra telepedve kezdj el telefonozni. Hirtelen egy üzenettel pittyen a telefonod.
-Mi a gond?-pillantod meg legjobb barátod nevét, amitől csak jobban felmegy benned a pumpa. Mi a gond? Mikor a gond megkérdezi, hogy mi a gond.
Válaszra sem méltatva görgetsz tovább felhúzott lábakkal ülve.
Már kedved sincs a pizsipartira menni. Nem sokszor mondtad még le, azok is csak nyomós indok miatt történtek, minthogy 3 napod volt behozni a tanulnivalót, vagy elutaztatok a családoddal. De most mégis mit tudsz mondani? Nincs kedved? Mégis miért nincs kedved? Gyanút fog akkor mindegyikük. Nem tudod mi legyen, inkább alszol rá egyet.
Kis idő múlva már más gondolataidba temetkezve játszol a telefonodon, mikor egy nagy telitömött zacskó zavar be a látásodba. Nagyot fújtatva zárod le a telefonodat kicuppantva a bluetoothos fülest a fejedből.
-Hoztunk neked fánkot-lengeti meg a papírzacskót Anton mosolyogva.
-Nem vagyok éhes-vágod rá arrébb csusszanva, ahogy Seunghan melléd csüccsen.
-Edd meg-telepedik legjobb barátod eléd a fűre Soheeval maga mellett.
Morcosan bontod fel az édességeket rejtő csomagolást, ami csupa finom különlegesséket rejt magában. Leírhatatlan módon szereted a fánkot, így azonnal nekik esve kezded ez falni a kalóriabombákat.
-A péntek hogy legyen? Előbb elmegyünk enni, vagy majd rendelünk Taroéknál?-érdeklődik Sohee.
-Te meg az állandó zabálás-kacag fel Seunghan.
-Hát na-vihog fel a barna hajú is.
-Elhozom a gitáromat is szerintem-évődik Anton-T/N eljössz velem a cuccaimért előtte?-néz fel rád.
Rágcsálva rázod a fejedet rögtön.
-Miért?-fürkészi a morcos arcodat.
-Mert most haza fogok menni, gyorsan megírom a leckéimet aztán onnan egyből megyek Taroékhoz-válaszolsz foghegyről, ami igencsak kérdő tekinteteket hagy maga után.
-Oké-hagyja rád sóhajtva.
-Filmet töltsünk le vagy keressünk Netlixen?-bont fel egy zacskó kólás gumicukrot Seunghan melletted, amit feléd nyújt.
-Szerintem valami béna horror kéne megint-gondolkodik Sohee.
-Köszi-nyúlsz bele a zacskóba-Majd én keresek egy párat-vállalod a dolgot, mivel ebben te vagy a legjobb.
-Akkor biztos jó lesz-vigyorog rád Anton enyhe mosolyt kicsikarva belőled.
Végezve a zacskó tartalmával kidobod a közeli kukába a szemetet, majd elővéve egy kis kiszerelésű nedves törlőkendőt megtakarítod a cukorban úszó ujjaidat.
-Na tudtam én-nyújtja feléd a fekete égimeszelő fiú az üveg vizet, amit vett.
-Mit?-iszol bele felnézve rá.
-Hogy csak annyi a bajod, hogy éhes vagy-vigyorog rád mindenttudóan.
Lefagyva nézel rá, ami lehervasztja az arcáról a vigyort.
-Ja, mert nekem csak az lehet a bajom, hogy éhes vagyok. Egyértelmű-nézel rá egy sokat mondó pillantással, majd felkapva a táskádat vágtatsz el a délutáni órádra.
-Nem így értettem-sóhajtja utánad nézve.
-Soha nem láttam még ilyen hisztisnek-rázza a fejét Sohee a csípőjén pihentetve kezeit-Komolyan mi a franc baja van?
-Kiderítem-veszi fel a cuccait Anton is-Menjünk-mutatja fejével az irányt, amerre el is indulnak.
A csütörtök villámgyorsan elrepül. Soheeval és Seunghannal beszélgetsz, de Antonnal megpróbálod a lehető legminimálisabbra venni a kommunikációt, ami nyílván feltűnik neki. Péntekre már rendesen kezdi is frusztrálni, a levegő izzik köztetek ez végett, de nem a jó értelemben. A tanítási nap végeztével hazabuszozol, és elkezded megcsinálni a házijaidat. Idő közben eldöntötted, hogy elmész a pizsipartira, de Antont messzire elkerülöd. A srácok lakása elég nagy, emellett semmi pénzért nem hagynád ki az Eunseokos pizsipartikat. Nagyon szeretsz nála lenni és nagyon szereted a srácot, aki már szinte a bátyádnak érződik. Emellett az a terved támad, hogy kihallgatod a beszélgetést, hátha Anton mond valamit a szőke szépségről.
Egy kisebb halom ruhával, egy pakk francia kártyával és egy neszeszeres tasival a hátizsákodban csengetsz a jól ismert legénylak előtt.
-T/N-örül meg neked Shotaro kinyitva az ajtót-Gyere be-invitál bentebb kedvesen-Már csak Antont meg Soheet várjuk-sétál be a konyhába.
-Mhm-bólintasz követve-Eunseok!-pillantod meg a gesztenyebarna hajú fiút, aki mosolyogva invitál a karjaiba.
-Szevasz Kicsilány-karol át egy meleg mosollyal az ajkain.
-Sziaaa-bújsz mellkasába beszívva az illatát.
-Na milyen heted volt?-simogatja a hátadat.
-Szar-motyogod a kék textilbe.
-Jössz mesélni?-invitál a nappali felé.
-Nem fontos-sóhajtod utána caplatva.
-Na mondd-vetődik a kanapéra, amin elfolyva húz félig magára, hogy meghallgasson.
-Csak utálom a matekot meg fáradt vagyok-motyogod a hasán gyűrkészve a pulóvert.
-Biztos csak ennyi?-cirógat.
-Igen-füllentesz neki kegyesen.
-Jólvan. Akkor mutatok valamit. Munka közben észrevettem, hogy bejött a szalonba egy fickó autót nézni magának, és tökre ismerős feje volt. Gondolkodtam, hogy mégis honnan ismerem, aztán rájöttem. Megmutatom-veszi elő a telefonját, majd megmutat egy igencsak flúgos, teljesen badarságokat beszélő youtuber fickót, amin jókat nevettek egymásba feletkezve.
-Micsoda? Miről hadovál?-neveted már könnyes szemekkel nevetve, szád elé tett kezekkel.
-Nemtudom, de így ismertem meg, aztán élőben látni annyira szürreális-neveti Eunseok.
-Istenem-neveted a vállába.
-Min nevetünk?-érkezik be a szobába Anton, aki a jelek szerint most érkezett.
Felnézel Eunseok vállából, akire idő közben a lábadat is rátekerted.
-Csak ezen a csávón, aki főz, de mindig szétmémel mindent, ma bejött a szalonba és megmutattam T/N-nek hogy kiez-válaszol az autókereskedésben dolgozó fiatal.
-Aham-vigyorog Anton-Hagy lássam-araszol oda hozzátok, majd leül a lábaitokhoz.
Azonnal felpattanva térsz vissza a konyhába, ahol Wonbin mellé lépve figyeled a telefonját, hogy mit rendel estére.
-Mit kérsz?-fog a fejedre egy pillanatra valami fajta simogatás végett.
-Pizzát szeretnék-teszed álladat a könyöke hajlatába.
-Sonkás-sajtos?-böngészi az appot.
-Jó lesz-egyezel bele.
-Amíg várunk a kajára csinálok popcornt és indítsuk el a filmet-szól hangosabban Shotaro, hogy mindenki hallja.
A társaság beleegyezve telepedik a nappaliba a házimozi rendszer elé, amibe bedugva a pedriveot indítod el az egyik legvicessebb horrort, amit valaha láttál.
A film nézése sok nevetéssel telik, kb a felénél megérkezik a kaja, így nyammogva nézitek és kommentáljátok a förmedvényt. Az egész film alatt Eunseok lábai közt ülsz és eszel jókat kacarászva vele, és a melleted ülő Shotaroval is.
Ezután elhelyezkedtek a kis berendezett stúdióban, ahol kpop számokat kezdetek játszani a hangszerekkel, valamint énekeltek hozzá. Bevett szokás nálatok, amit nagyon nagyon szerettek. Gyakran írtok ti magatok is dalokat, melyeket a stúdiótokban gyakoroltok.
Bő 2 óra zenélés után elmész tusolni, majd pizsamát öltesz magadra, ami egy biciklis nadrágból, és egy bő Sütiszörnyes pólóból áll alatta egy kényelmes sporttoppal. Felkontyolt hajjal térsz vissza a társasághoz.
Már jócskán éjszakába nyúlik az idő, így jobbnak látod előkészíteni az ágyakat 4 helyiségben. Shotaroval alhat Wonbin, Sungchan és Sohee, Anton Seunghannal te pedig Eunseokkal a szobájában. Általában Antonnal alszol, de most semmi kedved sincs hozzá.
Megágyazol a srácoknak a kigondolt helyeken, majd a saját ágyneműddel a kezedben indulsz be Eunseok szobájába.
-Te hova mész?-szólal meg mögötted a legjobb barátod igencsak furcsállva a dolgot.
-Eunseok szobájába-válaszolod hátra se fordulva, csak bevonulsz az említett célhelyre.
-Miért?-megy utánad rögtön.
-Mert vele alszok-rendezed el a paplant a francia ágyon.
-Ki van zárva-teszi karba kezeit.
-Már megbocsáss-nézel rá cinikus mosollyal-Már miért ne aludhatnék Eunseokkal? Úgy tudom ez az én döntésem.
-Mindig velem alszol, miért akarnál most pont vele?-vonja fel a szemöldökét.
-Mert-válaszolsz dacosan.
-T/N miért haragszol rám?-fürkészi minden mozdulatodat.
Válasz nélkül hagyva sétálsz ki az ajtón.
-Hyerin a bajod?-tapint rá pont a lényegre, amitől száznyolcvanat fordulva a tengelyed körül lépsz vissza a szobába és becsukod az ajtót azon nyomban.
-Hogy parancsolsz?-sziszeged.
-A matek óra óta nem szólsz hozzám. Az a bajod, hogy Hyerin volt a párom?-teszi fel a kérdést.
-Nem érdekel ki a rohadt párod holmi szar matek órán-vágod rá indulatosan.
-Akkor miért nem beszélsz velem?-válaszol teljesen nyugodtan. Nagyon jól ismer. Tudja, hogy nem kell sok, és kibukik belőled-Bezzeg Eunseokkal beszélgetsz 'Kicsilány'-vág vissza gúnyosan idézve a becenevet,ami egész este hallható volt az idősebb szájából.
-Ja mostmár feltűnik, hogy létezem? Kang Hyerin jelenléte mellett aztán rohadtul elfelejted. Ennyire szereted mikor szép lányok rajonganak körbe? Látom én. Ennyit számítok neked-vágod a fejéhez a féltékenységedet, ami egy önelégült vigyort fest az arcára.
-Te féltékeny vagy-konklúzionálja jót szórakozva.
-Nem vagyok!-morgod elvörösödve.
-Nem?-mosolyog lassan közelebb lépve hozzád-Akkor nem zavarna az se, ha megint Hyerinnel lennék párban ugye?
-Bájcseveghetsz azzal a libával amelyikkel akarsz, de utána nem kell hogy elővegyél mikor végre eszedbe jutok az egod fényezése után-szinte köpködöd a szavakat dühödben, mert valójában majd megesz a féltékenység, meg az, hogy így viselkedik.
-De én csak egy libával akarok cseverészni-mosolyog, amitől kezded azt hinni, hogy teljesen megbolondult és tönkre akarja tiporni a szívedet.
-Cserverésszél vele. Pukkadj meg Lee-erednek meg könnyeid, majd megfordulva téped fel az ajtót, amit rögtön becsuk előtted.
-Te vagy az a liba te buta-ránt vissza a karjába hátulról ölelve.
Elkerekedett szemekkel bámulod a falapot, majd megfordulva karjaiban lépsz tőle távolabb egy lépést.
-Miért akarnál velem bájcsevegni?-szipogod értetlenül.
-Szerelmesen szeretnék veled beszélgetni-húz vissza magához ismét lágyan.
-Mivan?-önti el minden eredet a vér a fejedben.
Arckifejezéseden kuncogva fonja derekad köré karjait, ami másnak érződik, mint bármikor.
-Én is szerelmes vagyok beléd igen-búgja az édes vallomást óvatosan puszilgatva az arcodat.
Sokkosan nézve rá hagyod teljesen földhöz verten-Nyugi, előlem nem rejtesz el semmit. Tudtam én, hogy féltékeny vagy. Nem akartam, hogy tovább haragudj rám, hiszen teljesen alaptalan volt-dörgöli össze az orrotokat a mondat végén.
Még több könnyed ered meg patakokban folyva a nem várt vallomásra.
-Utállak-hunyod le a szemeidet megkapaszkodva karjában.
-Dehogy-kuncogja egy édes csókba invitálva.
Ezernyi pillangót élesztve a hasadban csókol, az arcodra simítva puha tenyerével. Belesimulva viszonzod hajába túrva közelebb húzva magadhoz, ami megmosolyogtatja. Kedves, ismerkedős csókot váltotok egymásba kapaszkodva.
-Velem alszol ugye?-kérdi, amint szétváltak az ajkaitok.
Válaszul bólintasz, majd a mellkasába bújva öleled át a derekát szorosan.