𝑩𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓 𝑨𝒏𝒏𝒂
2 óra alatt végig andalogtuk a térképen Charles általt kijelölt összes helyszínt.A fiú mindegyik műemléknél készített pár képet a különböző média oldalakra,az utolsónál pedig pár privát képet is lőtt.Pár percig állt a telefonnal a kezében,majd így szólt:
-Csinálunk egy képet? Hiszen még is csak veled teljes a mai nap-
Mondta mosolyogva.
Oda sétáltam a Leclerc fiúhoz,aki a vállamnál fogva magához húzott,nekem döntötte a fejét,megnyomta a kör alakú ikont,smár el is készült a kép.Nagy zavaromban végül én is csináltam egy képet,mert hát még is csak egy Ferrari pilótával sétálgattam,majd Charles mutogatásaiból és hadoválásából kikövetkeztettem hol hagyta a kocsiját,és elindultunk egy erdei ösvényen,hogy lerövidítsük az utat.
-Nem akarok beleszólni...-
Kezdte a fiú.
-De nem fogunk eltévedni?-
-Te csak nyugodj meg és szedd a lábad!-
Válaszoltam mosolyogva.
-Én nem vagyok balfék.-
Vontam meg a vállam rejtett mosollyal.
-Hééé...Nem is vagyok bal...-
Majd ebben a pillanatban Charles szisszegve emelte fel e kezét.
-Bassza meg-
Húzta össze a szemeit.
-Miért csípnek ekkorát a kis dögök?-
Rázogatta egyfolytában a lilás pirosas,egyre nagyobbra dagadó karját.
-Mutasd csak-
Kértem el a kezét,melyet ő szívesen az enyémbe helyezett,hogy alaposabban szemügyre vehessem.
-Óvatosan,a végén még a kórházban kötök ki!-
Szólt rám a fiú.
-Mindent megteszek annak érdekében,hogy ne kelljen megtapasztalnod milyen egy magyar kórház-
Bólintottam felfogva a fontos feladatot.
-Olyan rosszak?-
Kérdezte felhúzva a szemöldökét.
-Ne akard megtudni-
Kuncogtam fel egy sóhajjal.
-Ellégé csúnya,de közel lakom,szóval be kéne jönnöd egy kalciumért,meg teszek rá ecetet és rózsavizet-
Gondolkoztam hangosan.
A fiú egy bólintással nyugtázta a dolgot,és folytattuk az utunkat.Negyed óra múlva ki értünk egy út menti völgybe,ahol a pilóta fekete Ferrariját pillantottam meg.
-Na,végre!-
Húzta le az ablakot egy kék Alpha Tauris pólóban ülő fiú,aki történetesen,a mellettem lépkedő fiú legjobb barátja,Pierre Gasly volt.
-Ő kicsodaaaa?-
Kérdezte a napszemüvegét lejjebb csúsztatva ,jó sok szemöldök mozdulattal együtt.
-Anna. Mikor elkezdtem dühöngeni emiatt a szar miatt-
Mutatott a zsebére.
-Akkor az ő házuk előtt álltam.De olyan kurva sokáig,hogy még ő is észre vette,ki jött segíteni,és végül megkértem,hogy jöjjön velem,mert,kedves lány-
Vont vállát Charles,befejezve a monológját.
-Ooo,értem.Én Pierre vagyok.Tudod,a pilóta.Ennek az idiótának a barátja.-
Mosolygott az autó ablakán támaszkodó fiú.
Ököl pacsiztunk egyet,aztán Charles rázta nevetve a fejét mögöttem:
-Te tényleg képes voltál 2 és fél óráig ott bent Ülni?-
-Nem látod,hogy a szívem ketté tört?-
Kérdezte drámaian a mellkasához kapva Pierre.
-Szakított vele a barátnője-
Rázta meg a fejét sóhajtva Charles,s ezzel megmagyarázta az előbbit.Beszállt a kocsiba,nekem pedig intett egyet a fejével,így bepattantam hátra,a kényelmes bőr ülésekre.
-Visszük Annut is,ez azzzzz.-
Lelkendezett a szíve tört fiú.
Megálltunk a fehér kavicsos bejárón,a volán mögött ülő pilóta ügyesen biztonságba helyezte a méreg drága járművet,és beindultunk a levendula bokrokkal körbe ültetett házba.
Pierre elégedetten bólogatott és a konyha felé vette az irányt,majd a fiókokban kezdett kutatni,valami elemózsia után.
Charles sóhajtva bocsánatot kért a fiú miatt,majd kultúráltan leült a bőr kanapéra,én pedig elszaladtam a csípés ellátásához szükséges dolgokért.Mire vissza indulhattam volna,megláttam Gaslyt,aki sikeresen elő kutatott egy zöld sport szeletet a fiók aljáról,amit kérdőn mutatott felém.
-Ez egy magyar csoki.Sport szelet a neve-
Mondtam el angolul a csokoládé nevét,mert így talán jobban megértette.
-Finom illata van-
Vonta meg a vállát és bele harapott a rumos-csokoládés édességbe.
Eközben már a Monacói fiú kezét láttam el ecettel,majd egy kis rózsavizet is spricceltem az érintett területre.Legvégül pedig a kalcium tablettát nyomtam a kezébe,egy pohár csap vízzel együtt.Majd miután a Monacói megitta a pohár tartalmát,a francia kikapta a kezéből a tárgyat,és kólát töltött bele magának.Jó tudni,hogy van itthon kóla.
Váltottam pár szót a Ferraris a fiúval,aztán döbbenten vettük észre,hogy francia barátunk felszívódott.A szobámban találtunk rá az alvó Pierre.Charles óvatosan próbálta ébreszteni,de csak rugdosásokat kapott válaszul.
Remény vesztve,emelte fel a tekintetét az ágyam fölötti képes falra,majd fél mosollyal az arcán nézett rám,amikor meglátta magát a kis elő hivatott képeken. Én csak pírrel teli arccal nézelődtem össze vissza,hogy ne kelljen meg
magyaráznom.
Pierre lassan megfordult, és ő is a falra szegezte a tekintetét.
-Hééé,én nem vagyok fennt a falon!-
Mondta felháborodottan,majd csibész mosollyal az arcán,kiszaladt a szobából,fel az emeletre.Nem volt kérdés,hogy loholtunk utána.
-Ez az ágy már nem annyira kényelmes-
Állapította meg,Majd bekapcsolta a plazma tévét. A netflixet hamar megtalálta,és beindította a kéjjel-nappal cimű akció-vígjátékot. Az arcát egy párnába temetve rejtette el,majd hirtelen megszólalt:
-Ez volt a kedvenc filmünk Francescaval-
Mondta a hajába túrva.
-Pierre,te most komolyan úgy gondolod,hogy végig nézed ezt a majd' 2órás filmet?-
-Igennn
Charles rám nézett,én pedig felvázoltam neki,hogy nyugodtan maradhatnak,mert most csak én leszek itthon holnap estig-
-Csak az öcsém cuccaihoz ne nyúljatok, mert megöl.-
Forgattam meg mosolyogva a szemem.
-Pedig elég király ez a Ferrari!-
Nézte csillogó szemmel a kis krapek lego autóját,majd mint egy ovis,tologatni kezdte a földön.
-Nem véletlenül ezt tartja a legnagyobb becsben. Te vagy a kedvence a mezőnyből.-
Utaltam a falon lógó,bekeretezett képre,mire a fiú felállt,át mászott a nosztalgiázó Pierren,és levette azt a falról. Előhúzott a zsebéből egy alkoholos filcet,és egy jellegzetes mozdulattal,rá firkantotta az aláírását a képre,majd vissza ügyeskedte a szögre.
-Parfait(tökéletes)-
Állapította meg elégedetten,én pedig nem győztem meghálálni a tettét.
Pár perc múlva már egy róla készült képpel álltam előtte,amit nevetve elkért,s megismételte a rutinos mozdulatot a filccel.
-Tudod,valószínűleg nem találkozunk,szóval muszáj volt-
Mondtam neki egy kevés csalódottsággal a hangomban.
-Nyugi,fogunk-
Vont laza ölelésbe a vállamnál fogva.
-Psszt!Nem hallom a filmet!-
Kérte ki magának az ágyban fetrengő fiú,mire elhalkultunk,és bemásztunk az ágyra mi is.
A filmnek kb. 9-kor lett vége,de Pierre persze még mindig nem akart vissza menni a hotelba.
-De a hotel uncsi,itt meg tök jó,és,itt van Anna isss-
Bizonygatta a fiú,miközben a másik,próbálta kihúzni az ágyból.
-Nem maradhatunk itt Anna nyakára,értsd meg!-
Mondta fáradt fejjel Charles a nyűglődőnek.
-De Anna szeret minket.-
Jelentette ki.
-Azért ne szóld el magad,mert a végén megutál minket-
Nézett rám Charles.
-Az jó ha holnap vissza Jövünk?-
Kérdezte végül a Leclerc fiú,utolsó elkeseredésében.
-Már ha neked is jó.-
-Persze!
-Oké,de nálad alszom a hotelban!
-Jóvan,csak menjünk-
-Nem is értem miért van külön szobánk...-
Filózott P.
-Nagy hiba...
○ ○ ○
- Figyi,nézett rám,miután a francia már a kocsiban ült.-
-Nem adod meg a ... tudod... számod?-
Kérdezte zavartan.
-De,persze-
Kértem el a fekete tokba bújtatott telefonját,amibe a bepötyögtem a saját készülékemhez tartozó szám sort.
-Írok majd,hogy holnap mi legyen,szia Anna,jó éjt!-
Majd beszállt a kocsiba,s elhajtott,mielőtt még nyekkeni tudtam volna.
Mosolyogva sétáltam vissza a ház hűvösébe,s nem akartam felfogni,mi a franc történt ma velem.
○ ○ ○
Mindent tudtam,csak aludni nem,ezért felnéztem instagramra,ahol mosolyogva lapoztam végig Charles hivatalos oldalán a mai képeket. A szívecske ikonra kattintottam,és megnéztem kivel bővült az a nagyon nagy követő táborom.
Egy privát no name oldal volt,de miután engedélyezte,hogy be látást nyertek az oldalára,rájöttem,hogy Charles privát fiókját látom magam előtt.Fülig ért a szám,mikor megláttam a nem rég ki posztolt képeket. Az elsőn ő és én mosolyogtunk bele a kamerába a romtemplom előtt,a másodikon pedig az öcsém ágyán fetrengő Pierre volt látható.
Ez a leírás volt alatta: aujourd'hui(mai nap) @_b.anna_ @pierregasly:)
Fülig érő szájjal aludtam el,és alig vártam,hogy a falut újra megvilágítsa a nap.
《Sziasztok,itt lenne a következő rész. Remélem eddig elnyerte a tetszéseteket a könyv!》