HARMADIK
Nate nem keresett egész nap és a telefont sem vette fel nekem. Már azon voltam, hogy inkább lemondom az egészet Daxton-nal, de konkrétan semmit nem tudok róla. Még facebookon sincs fent, felültetni meg nem akartam.
Lizzie hívott, azt mondta ne idegeskedjek, biztos csak a spuri beszélt belőle és mára már lenyugodott, csak megsértődött a szavaimon. Egész este ezen rágódott és egyre idegesebb lett, míg végül totál készre csapta magát. Szerencsére hazavitték mielőtt bárkinek feltűnt volna, hogy valami nincs rendben.
Bűntudat kerített hatalmába és legszívesebben visszaszívnám az összes szavamat, ami tegnap elhagyta a számat, akkor is ha ezek a valódi érzéseim voltak. Legközelebb majd gondolkozom, mielőtt kinyitom a számat.
Fél négykor indulok el a könyvtár fele. Elkértem anyu autóját, így legalább nem kell taxira költenem. Mivel csak Daxton-nal találkozom nem szenteltem túl nagy figyelmet a kinézetemnek, mert tudom, hogy ahova megyek, ott úgysem futok össze senkivel a fiún kívűl. Egy szaggatott nadrágot és egy oversized pólót vettem fel, amit a hasamnál összecsomóztam. A hajamat kesze-kusza kontyba fogtam és tornacipőt húztam. Pont így néztem ki régebben, csak plusz tizenönt kilóval nehezebben. Nathaniel valószínűleg kitérne a hitéből, ha így jelennék meg vele bárhol is.
Tíz perccel négy előtt parkolok le a könyvtárnál, hamar besietek az épületbe. Végigpásztázom az egészet de Daxton-t nem látom sehol, így leülök az egyik asztalhoz a Világirodalom szekcióhoz. Gondoltam ameddig nem ér ide, összeszedek az orosz realizmushoz kapcsolodó müveket. Éppen Gogol - Köpönyeg című művét keresem, amikor hirtelen megkocogtatják a vállam. Majdnem szívrohamot kapok, ugrok egy hatalmasat.
- Jézus isten, legközelebb legalább a torkodat köszörüld meg, te jó ég - kapok a szívemhez, miközben megfordulok és Daxton érdektelen arcával találom szembe magam.
Nem válaszol semmit, csak hanyagul leveti magát a székre, miközben tetőtől-talpig végigmér, majd egyik szemöldöke a magasba ugrik. Lehet, hogy nem beszél, de a mimikáját nem igazán igyekszik kordában tartani.
- Ja, el tudom képzelni mit gondolsz - beszélgetek saját magammal - Nem hasonlítok önmagamra igaz? - ülök le vele szemben - Rajtad kívűl meg nem látott így senki, szóval érezd magad megtisztelve. - csoportosítom a könyveket, amiket a témához kapcsolódóan válogattam össze. - Bár nem hiszem, hogy téged egy percig is érdekelne. - pillantok rá, de csak mereven bámul rám. - Oké, akkor kezdjünk neki. Összeválogattam pár könyvet. Konkrét műről szeretnél elemzést írni, vagy a kor irodalmi sajátosságairól? - mutatok egyszer az egyik könyvhalomra aztán a másikra.
Rábök a konkrét művekre, mire elé tolom a könyvkupacot. Én is azt választottam volna, de nem baj, boldogulok a másik témával is. Daxton átnézi a könyveket, majd hirtelen feláll és keres valamit. Visszaül és felém mutatja Tolsztoj - Anna Karenináját. Homlokomra csapok.
- Hogy felejthettem el? - hitetlenkedek - Az egyik kedvencem... Na mindegy. - vetem bele magam a könyvekbe és elkezdek jegyzetelni. Az internetről simán kimásolhatnánk az egészet, de Watts pontosan tudja, hogy a fél osztály ezt fogja tenni, így alapból nem ad nekik hármasnál jobb jegyet. Nekem pedig ötös kell. Ha látja milyen sok időt fektetünk bele és megnevezzük az összes forrást, biztos, hogy értékeli majd.
Már egy ideje csendben dolgozunk, mire a nyomrom korog egy hatalmasat. Fogalmam sincs mikor ettem utoljára... Talán tegnap. Újra és újra megismértlődik, mire már kezdek zavarba jönni. Daxton engem figyel.
- Sajnálom, nem sokára elmúlik - mondom zavartan, majd előkapok a táskámból egy nagy üveg vizet és jól meghúzom. Remélem ezután bekussol.
Daxton egy jegyzettömböt dob felém. Talán enned kéne - áll rajta fekete tintával. Milyen szépen ír, azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy gyöngybetűkkel.
- Ettem - jelentem ki - De ennyierővel beszélhetnél is hozzám, nem mondom el senkinek. - nézek vele farkasszemet, de csak komoly tekintetet kapok válaszul. A gyomrom újra korog, időközben a telefonom is megszólal. Kezdem azt érezni, tényleg jobb a csend. - Picsába már!
Daxton a telefonomra kapja a tekintetét, amin a Nathan név villog, hamar karbafonja maga előtt a kezeit és várja mikor veszem már fel.
- Szia - előtte vettem egy mély levegőt, a hangom két oktávval feljebb szólal meg.
- Szia, kincsem - szólal meg, nem tűnik dűhösnek - Sajnálom a tegnap estét, szeretnélek kiengesztelni. - egész nap volt lehetősége arra, hogy ezt elmondja, de pont most hív, amikor tudja, hogy Daxtonnal vagyok. Ennyire hülyének néz?
- Én is sajnálom, az én hibám volt, túllőttem a célon - mondom bűnbánóan, igazából bánom is meg nem is. Egyszerűen nem akarok vitát.
- Akkor vacsorázzuk együtt és beszéljük meg - mondja - Nem akarok feszültséget köztünk.
- Én sem - mosolyodok el - Hogyan öltözzek fel?
- A piros ruha, amit múltkor együtt vettünk tökéletes lesz - jelenti ki. Utálom a piros színt, csak a kedvéért választottam azt a ruhát. Nem figyelek eléggé, ezért az arcomra is kiül az utálat, Daxtontól újra csak egy szemöldökfelhúzás a válasz. - Hétre értedmegyek.
- Rendben, kész leszek.
Még elmondja, hogy szeret, biztosítom, hogy én is, majd bontom a vonalat. Mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna, újra kezembe fogom a tollat, de nem tudok koncentrálni, mert a gyomrom még mindig nem halkul el és a fiú velem szemben lyukat éget a homlokomba.
- Mi az? - pillantok rá, mikor mar feszélyezve érzem magam - Nem tudok koncentrálni, ha bámulsz. Hagyd abba. - fordulok vissza a jegyzeteimhez.
Nem tesz eleget a kérésemnek, ezért inkább úgy döntök, keresek még forrást az esszémhez. Hirtelen felpattanok, de megszédülök, ezért ugyanolyan gyorsan vissza is ülök szememet lehunyva, mert forog velem a világ. Basszameg, miért pont most? Mire kinyitom a szemem, hogy a vizemért nyúljak, Daxton-nak csak a hűlt helyét látom. Mégis hova az istenbe tűnt? Beleiszok a vízbe, mélyeket lélegzek, így kezdek kicsit jobban lenni. Időközben megtanultam kontrollálni a rosszulléteimet, de mindig utálom, ha van szemtanú. Általában mindig sikerül bemenekülnöm a mosdóba.
Lépteket hallok, Daxton alakja rajzolódik ki előttem miután befordul a sarkon. Mielőtt visszaülne a helyére, ledob elém egy szatyrot.
- Mi ez? - nem tudom, minek beszélek hozzá egyáltalán, úgyis tudom, hogy nem válaszol. Szétnyitom a szatyrot, amibe egy előrecsomagolt pulykás szendvics van, egy banán és egy doboz kóla. Kizárt, hogy ezeket bevigyem a testembe. - Kedves vagy, de nem sokára úgyis vacsorázni megyek, nem akarom előtte tele enni magam. - hárítok és visszatolom elé a szatyrot.
Írni kezd a jegyzettömbre. Egyél, különben szarok a projekre és csinálhatod egyedül.
- Te most fenyegetsz engem? - húzom össze a szemeim, mire karbafont kézzel hátradől a széken. Nem viccel. - Oké, megeszem a szendvics felét és a banánt. A kóla a tied. - veszem ki a zacskóból és odadobom neki.
Miután nagynezen letuszkolom a fél zsemlét, újra jegyzetelni kezd, én meg azon gondolkozom, hogy tonhalas vagy csirkehúsos salátát rendeljek-e este.
Hatkor összecsapom az utolsó könyvet, jelezve, hogy lassan indulnom kell. Egész szépen haladtam és szívesen maradnék még, de muszáj indulnom.
- Mennem kell - jelentem ki - Te maradsz? - megrázza a fejét és visszapakolja az összes könyvet ő is, majd a táskába szórja a jegyzeteit. Néma csendben indulunk a kijárat felé. - Mikor találkozzunk újra? - fordulok felé, miután kinyitom a slusszkulccsal az autóm, ami villogni kezd. Kinyújtja a kezét, hirtelen nem is értem mit szeretne, így kérdőn pillantok rá. Végül megunja és kikapja a kezemből a telefont.
- Hé!
Hamar visszakerül hozzám, látom, hogy beírta a számát, de a neve helyett Partner-ként írta be magát. Felnevetek. Ez a srác teljesen bolond.
- Majd kereslek. - intek neki és bepattanok a kocsiba. Sietnem kell, így hezitálás nélkül kanyarodok ki az útra.
♡
- Milyen volt Daxton-nal a közös munka? - gondoltam, hogy felhozza a témát.
Egy elegáns étteremben ülünk, nem tudom mi kerül ezen a csirkesalátán 70 dollárba, mert körülbelül ugyanilyet veszek a sarki boltban 5 dollárért. Nem teszem szóvá, csak lassan rágcsálom, miközben Nathaniel medium rare steakjét bámulom. Hogy képes megenni, nem értem.
- Hát... Csendes. - vonom meg a vállam. Mégis mire számított, hogy végig beszélgettük?
- Ha nem szólt egy szót sem, hogy dolgoztok együtt?
- Összeválogattam pár könyvet, téma szerint rendeztem és megkérdeztem tőle, hogy melyik könyvkupacot választja. Rábökött az egyikre, aztán csendben haladtunk vele. - magyarázom, mert tudom, nem éri be foghegyről odavetett válasszal.
- Értem, mikor találkoztok újra? - kap be egy falatot a villájáról. Fekete selyeminget visel, világoskék zakóval és fekete nadrággal. Mintha nem is 18 éves lenne, hanem minimum egy tíz évvel idősebb vezérigazgató. Kisfiús arca viszont elárulja. Jobban szeretem, amikor lazábbra veszi az eleganciát. Én a piros ruhát vettem fel, ahogy ígértem, fekete kistáskával és magassarkúval. Hajamat kibontva hagytam és begöndörítettem. Csak szempillaspirált tettem fel, inkább a számat hangsúlyoztam ki vörös rúzzsal.
- Még fogalmam sincs - mondom őszintén, de nem teszem hozzá, hogy majd írok neki.
- Értem. - zárja le ennyivel - Szeretném, ha tudnád, hogy tegnap csak idegességemben mondtam azt, amit, mert nem szeretem, ha Daxton közelében vagy. Tiszta kettyós és féltelek tőle. Természetesen megértem, hogy személyes okok miatt, nem engedheted meg magadnak, hogy rossz értékeléseket kapj.
- Ha szeretnéd, beszélek Mr. Watts-al, csak már az elején kijelentette, hogy nincs apelláta. - szakítom félbe - De a kedvedért megpróbálhatom, nem szeretném, ha ez a hülyeség örökös vitatéma lenne köztünk.
- Nem, nem kell - rázza meg a fejét - Lizzie is elmondta, hogy ő is próbált beszélni vele, mert nem akar Austin-al együtt dolgozni, de neki sem engedte. Elhiszem, hogy nem te akartad így és elfogadom a helyzetet.
- Mit tudsz Daxton-ról, amit én nem? - kérdezem - Valami oka biztos van, amiért ennyire kiborulsz tőle.
- Legyen elég annyi, hogy ismerem - hangja fagyossá válik - És nem jó ember, ezért nem szeretem, ha a közelében vagy, ennyi.
Nem kérdezősködök tovább, mert úgysem fog többet mondani annál, amennyit most megosztott velem. Azt hiszem, nem csak nekem vannak titkaim.
Vacsora után egyenesen az Evans rezidenciára visz, nem kérdezi, hogy nála töltöm-e az éjjelt, magától értetődik. Rövid bájcsevelyt folytatunk a szüleivel, majd felsétálunk az emeletre. Ez a ház óriási és egy kész labirintus. Az alsó szinten hatalmas nappali és konyha, a konyhából nyílik még egy helység, ahol a szakácsok főznek. Van még egy könyvtárszoba és Mr. Evans dolgozószobája. Az alagsorban egy fitnessterem, szauna és jakuzzi. Az emeleten Nathan szobája, ami inkább lakosztály, fürdő meg még ezer más dolog lehet, amiről még nem tudok.
A fiú becsukja maga után az ajtót, miután előre engedett, leveti a ruháit és úgy ahogy van a földön hagyja. Felvesz egy laza Nike nadrágot és egy fehér pólót, nekem az ágyra dobja a saját itthoni ruháimat. Itt is mindenem van, mint otthon. Én szépen összehajtogatom a ruhámat és belebújok a kényelmes melegítő-együttesbe.
Bemászik mellém az ágyba, a számra tapad, majd a pólóm szegélyével játszik. Minek öltöztem akkor fel? Lassan lekerül rólunk minden textil, bőrünk egymáshoz simul. Nate mindig gyengéd a szexben, hagyományos és mindig nagyon elnyújtja az egészet. Nem panaszkodhatok, mert tényleg figyelmes, de egy kissé talán unalmas. Tipikus vanília-szex.
Néha arra vágyom, bárcsak a falhoz lökne és letépné rólam a pólót, heves mozdulatokkal hajlítgatná a testem az ágyban vagy csak csapna rá a fenekemre könyörgöm! Nathanielben viszont semmi vadság nincs, így hát néha csak színlelem az orgazmust. Mások biztos bármit megtennének ezért a figyelmességért, de én valahogy másra vágyom. Szenvedélyre.
Hosszú percek után gurul le rólam, én pedig nagyon igyekszem kielégültnek látszani. Habár a szex nem a legjobb, ez nem Nate hibája, velem lehet a gond.
- Kimegyek a fürdőbe, mindjárt jövök - nyomok az arcára egy puszit, mire elégedetten elmormol egy 'rendben'-t. A táskámból kiveszem az nedves törlőkendővel együtt a telefonomat is.
Bezárkózok a hatalmas fürdőbe, percekig bámulom a tükörképemet. Mi a baj velem? Szokás szerint végigpásztázom az egész testem, oldalra fordulok, csalódottan konstatálom, hogy nem elég lapos a hasam.
A telefonom pittyegni kezd, először nem is foglalkozom vele, biztos Lizzie az. Lemosom a sminkemet, úgy döntök veszek egy gyors zuhanyt is, bár nem igazán izzadtam meg szex közben...
Mikor mindennel végeztem, feloldom a telefonom. Partner új üzenetet küldött.
Szerda 4 ugyanott?
Oké - válaszolom.
Meglep, hogy írt, azt hittem majd nekem kell zaklatnom az újabb időpont miatt. Akkor még nem tudtam, hogy nem kell szerdáig várnom a talalkozóra.