-ahh még mindig élek. -mondtad émelyegve miközben recsegő ágyadból felkelsz néhány izzadság csöpp közt mely legördül félholt arcodon.
Fáj a fejed már megint nem tudtál eleget aludni az ébresztőd fáradtathatatlanul csörög és csörög legszívesebben kidobnád a 5.emeletröl saját magaddal együtt. Szállingózik a por a szobádban egy ideje nem takarítottál, de minek is úgyis csak aludni jársz haza. Egy poloska repül fejedre melyet stílusosan a földhöz vágsz azonnal szörnyet halt, mint az idegrendszered április 3.-án.Fehér Spáros egyenruhát nehézkesen felveszed, szűk anyaga irritálja bőröd minden porcikáját érzed itt az ideje megindulni. Szüleid undorral néznek végig rajtad ahogy kimész az ajtón. Jól nézel ki, mint család csalódása. Kint émelyegsz a borús szennyvíztől bűzölgő városba már a napfény se jut át a füstfelhőkön. Tüdőd haldoklik ahogyan a lépkedsz a göcsörtös repedezett kommunista időkből fentmaradt betonon. Beértél a szépséges pirosan rikító Spárba. A fehér lámpák vakítanak belebetegszel látványuktól.
Kezdődjék hát a műszak. Főnök ordít, unalom megöl, fáj mindened, elejtesz egy tejesdobozt nagy hiba hát ez tuti duplán lesz levonva a kicsi kis fizetésedből. Csak tudnád megfejteni, hogy vagy ennyire balszerencsés. Kasszában ülsz húzod csak húzod az árukat nem telnek a percek a folyamatos pityegése az áru leolvasónak agyadra megy kedved támad égő ólomot tenni füledbe. Szeded a pénzt csak szeded sajna csak nem a te zsebedbe pedig oly közel vagy hozzá. Azon gondolkozol mennyi idő mire egy ember belebolondul a nyomorban való létbe. Vagy talán megszokott, sőt mi van, ha annyira elveszetted saját magad, hogy csak többet és többet akarsz ebből a nyomorból és szanálómból? Pörgessük a melót egy Budgetes energy-t bontasz érzed, hogy tested tiltakozik ellene lassan elsorvad tőle egész szervezeted az íze most az átlagnál is förtelmesebb volt és az utóíztől majdnem, hogy behánysz. A műszaknak lassan vége úgy érzed szemed kiesik a helyéről fülled sípol gyomrod korog. Sepregetsz ez az utolsó feladatod. Miközben minden egyes mozdulattal csak gyűlik és gyűlik a por azon elmélkedsz, hogy mivel vagy több ennél a kosznál.
Inkább közé fekszel és alszol egy jót a kemény hideg és rendkívül kényelmetlen padlón. Egy boldog világról álmodsz hol kitudsz teljesedni hol nem emésztett mindent fel a kapitalizmus és az embert saját maga. Egy olyan helyről képzelegsz, ahol mindenki egyenlő volt hol az egód mérete és stílusod nem számított főleg nem anyu pénze.
Halványul ez az álomkép szépen lassan felébredsz a kietlen csalódással szánalommal teli világban hol dolgozhatsz tovább, mint egy átkozott robot csak hogy pár csepp vízhez ételhez juss. Igaz ébren vagy nem tudsz felkelni a poros kietlen padlóról. Izzadság helyett könnyek folynak le arcodon vissza akarsz térni abba az álomvilágba ahelyett, hogy abból építkeznél, amid jelenleg van. Forgolódsz egyet a mocsokban majd erőteljesen megpróbálsz vissza aludni. Viszont ez nem tart sokáig. Az egyik munkatársad Gustvao bök oldalba majd, mint egy megmentő kezet nyújt, hogy feltápászkodj. Oh Gustvao a kigyúrt úriember egy széles mosollyal az arcán sikeresen felhúz a talajról.
-Köszi a segítséget átadod a kasszás helyet ma nem érzem magamat kiemelkedően mondtad
-Sajnálom nem tehetem, de a főnök megint elfog verni mondta Gustavo miközben hátát vakarja
Igaz igaz mindig a kifogások mit is vártam... gondoltad miközben sorsodba beletörődve menetelsz fáradtan szédelegve virsliket pakolni a hidegbe. Szerencsére segítséged egy komoly és összeszedett ember bár nevét nem tudod, sőt szerinted senki se, de tökéletes és gyors munkát végez kár érte, hogy itt kötött ki lehet egyetemre fel is vették volna. Arcán semmilyen érzelem nincs egyáltalán ember?
A szent ebédszünet megment a tüdőgyulladástól bár már lehet késő. Egyik idős munkatársad egy báb show-al szórakoztat el igaz nem sokat értesz belőle az öreget már nem, hogy beszélni alig tud, de élni se. szőlőcukrot eszel mert csak erre volt pénzed szomorú egy ebéd, de talán elfeledtetetti veled az éhséget. Végre kasszába helyezheted magadat. Azzal ütöd el az időt, hogy egyik már kasszában lévő munkatársadat hívod kasszához. Látszik ennek nem örül kopasz feje vörösödik addig a pontig, hogy az 5-6. alkalomra mire ezt elsütötted neked vágott egy leakciózott turórudit mely fejeden szétrobban. Még szerencse, hogy a munka felügyelő látta fizethetted... duplán... Beüt a munka monotonitás megint ugyanaz, mint minden egyes nap. Terméket termek után húzol le és még mindig és még mindig. Mit nem adnál azért, hogy az idő gyorsabban teljen. Végül csak eltelik. Sepregetsz belegondolsz, hogy nem érzed olyan fáradtan és egész jó kedved van. A társaság talán tényleg feldobja mindennapok sötétségét. Végül is ilyen az ember természete. Egyetlen dolog talán, hogy miért nem örülsz bele amunkába az pedig az emberek. Lecsúszott és lelkileg instabillak úgy, mint te ez az egy hasonlóság van köztid és a többi tag között. Vagy talán vannak olyanok, akik élvezik az ilyen létet? Talán megéri haza menni igy úgy döntesz megvárod a buszt a kinti esti hidegbe.
A csillagok úgy csillognak, mint egy reménysugár, hogy holnap esetlegesen minden jobb lesz. A lassan már széteső buszról leszállsz, de nagy hibát követtél el azzal, hogy hazajöttél egy csöves banda vesz körül zigit kérve buszra. Hirtelen egy nagy porfelhő csapódik felköhögsz a por szépen lassan halványul eltűnik úgy ahogyan a csöves banda tette a pénztárcáddal együtt. Lehet neked is ezzel kellene foglalkozni a rendörök úgyis azzal vannak elfoglalva, hogy aki 2km/h-val többel megy azt megbírságolják semmi gond már megszoktad a helyzeted irány haza. Lelkedet ki köpőd mire fel lépcsözől a 5.emeletre az omladozó tömbben. Bemész az orrfacsaró penészes mocskos szobádba. Alszol. Reggel van felkelsz, buszra szállsz megint visszatértél a pokolba.
Cigaretta füst teng leng a levegőben már olyan mennyiségben, hogy levegőt sincs kedved venni mert a hányinger kerülget, legalább szépen egybe olvad a szürke komor környezettel. Már émelyegsz szenvedve fuldokolva, de elmászol a szerettet munkahelyedre hol minden mesés és minden jó ahogy az is marad örökre mert hogyan lenne máshogy? A hűvös raktárban pakolod az üdítőket és az egyéb rohadt nehéz árukat. Oly nehezek, hogy hátad ripeg, ropog, össze, összeroskad. A nagy sietségben elfáradsz leülsz egy néhány percre a sötét és hideg raktár épületbe az egyik öreg rothadó ládára, az újabb adagnyi tej behozása előtt. Csend van. A por szépen lassan szállingózik. Ezt a szép és lassú szálldogálást néhány légy és muslinca suhanása zavarja meg. Ijesztő olyan csend van. Ezt a némaságot egy nagy csattantást az épület másik oldalából törte meg. Nem érdekel téged annyira, biztos csak vakolat esett le csak az átlagos. Jó nagy adag Szia uram-os sört megfogod és elcipeled a helyrére az alkoholisták örömére. Olyan érzésed támad mintha valamit elfelejtettél volna.
Tényleg Gustavo veled kellet volna, hogy pakoljon megint hol lógja el az időt? Szépen lassan a raktár másik oldalához kullogsz, ahonnan a hang is jött néhány órája. Ahogyan szépen lassan közeledsz megpillantod, hogy Gustavo a földön fekszik teste körül vakolat maradványok és vér, rettenet sok vér. Gyomrod összeszorul a látványtól a sokk végig szalad testeden és letérdelsz hirtelen. Majd gyorsan felkelsz odaszaladsz hozzá és megrázod, hogy keljen fel, de egy életjelet nem ad. És akkor látod meg nem egy szimpla balesetről van szó. Itt hidegvérrel elkövetett előre eltervelt gyilkoságról van szó. Hogy ezt mégis honnan tudod? Onnan, hogy Gustavo torka elvolt vágva. Innen jött a sok liternyi vér. Nem tudod, hogy mit tegyél. Lefagysz nem vagy képes felfogni a történteket. Sírni kezdesz. De szörnyen keserves módon. A könnyek a holtnak gyűrött ingére hullnak. Mögötted megjelennek a munkatársaid. Hátra fordulsz és végig nézel rajtuk egyikükön se látsz vért mindannyian makulátlan fehérben ácsorognak értetlenül. Elmondod nekik a történtettek az egyikük a segélyhívót hívja, de nem sikerül őket elérni minden rosszra fordul. Vajon a gyilkos kívülről jött be vagy köztünk van. Gyanús. Egyetlen egy szó hagyja el szádat:
-amogus sus imposto mondod suttogva
Minden nagyon gyanús nem tudsz kiben bízni, de muszáj lesz, ha esetlegesen te is élve kis akarsz jutni. Egy terven töröd a fejedet, amivel lépésről lépésre fel lehetne tárni ezt a szörnyű bűncselekményt. Tisztán és érthetően felépíted a tervet. Nem hiszed, hogy a gyilkos az egyik munkatársad lenne az öreg már mozdulni alig tud az okos tekintetűt sem hiszed biza 'intelligens ember és amúgy is okos ember nem gyilkol. Már csak a kitesizet gigász marad néha agresszív, néha agresszív, de csak barátságból. Kipattant kobakodból a nagyszerű terv, amit gyorsan elkezdesz szavalni, mint Vörösmarty szózatját általánosba mielőtt elfelejtenéd
-Mindenki szóródjon szét nyomok után kutatva a legelhagyatottabb helyekre, ahol nincsen kamera és simán el lehet követni egy gyilkosságot észrevétlenül fegyvert egyebet ne vigyetek úgy csak gyanúsak lesztek DE!!!!; A felvitt hangsúly miatt egy nagy porgaluskát szippantasz fel csak úgy, mint néhány narancs ruhás ember a lisztet. Kis torokköszörülés és krahácsolás után, mint egy rozoga vinnyogó hegedű folytatod mondandód:
Khm tegyük fel, hogy a gyilkos eszes ezért nyilván gondol arra, hogy egyedül a legelhagyatottabb helyre nem mennénk ezért nyílt terepen fog lecsapni.
A többiek szinte nyáladzva hallgatták végig, amit velük közöltél, de, egy ijesztően szinkronban lévő bólintással elkezdődött a nyomok és gyilkos utáni hajsza. A raktár hátsó részében kezded a keresést rettentően félsz mert még a 30 éve itt dolgozó veterán Spárosok se mernek ilyen mélyen bemenni. Megpillantasz egy 100m hosszú kötelet melynek egyik végét magad köré tekered csomózod majd körbe celluszozod a másik végét az egyik termesz ette oszlophoz kötöződ. Igy csak tán' nem veszel el. Óvatosan megindulsz ahogyan haladsz bentebb és bentebb úgy a világosság is kezd el-el tűnni. Bekebelez a sötétség olyan mintha órák hosszat sétálnál. Hirtelen egy nagyon halovány neon fénycsíkot vélsz felfedezni a vaksötétben. Oly halovány, mint a remény saját magadban. Elkezdesz rohanni teli erőből ennek csak az lett a vége, hogy amilyen erővel elkezdtél szaladni olyan energiával baszódtál fejjel bele a betonon lazuló csótány famíliába. Fogaddal ketté harapod őket érzed a szádban még mozgó ízelt lábaikat csak úgy ugrálnak a nyelveden. Fájdalom majd a zamat is beüt. Ordítva és sugárba okádsz. -2 fog -1 ebéd ezeket gyászolod miközben kínlódásodban a földön sírva hemperegsz a koszban. Eme folyamat közben egy titokzatos csótány tűnt fel. Már szimpla jelenléte izzadság cseppeket generált homlokodon. Egy kardot hordozott alumíniumból volt. Szinte hallottad, hogy hozzád szól.
-Ez nem kard, hanem gyros tőr
GYERE LŐJJÉL LE mondta a csótány??
Egy szimpla mozdulattal lecsaptad. Belei tenyereden nagyot csattantak a kard vagy négybe hajlott. Büszke voltál magadra valami méretes dolgot győztél le lehet, hogy akár egy legendát is. A fájdalom förtelmes, de nem athatod fel ilyen könnyedén. hason fekve, mint egy állat körmeiddel húzod magadat előre a fény felé. Ahogyan haladsz előre úgy a titokzatos fény is erősödik. Összeszeded minden erőd és fellálsz a porból és homokból, fáj mindened. Hirtelen megérkezel úticélodhoz. Sajna nem érte meg a szenvedés csak egy neoncsövet szorongató csövest találsz, aki a ládák közt hever ki tudja mióta. Vajon, hogy élhette túl idáig? Mindegy is hátha tud valami információval szolgálni ezért egy határozottan és kimérten oldalba rugód. Csövi felordít kezével hadonászik, de látszik rajta, hogy nincsen toppon. Nézelődik össze-vissza de neked időd erre nincs, hogy magához térjen ezért megszólítod
-Oi! Hajléktalan felebarátom tudja gyilkosság történt nem tudd-e valamilyen féle információval szolgálni önmaga én nekem szerény személyemnek.
A csavargó makogni kezdett, de akármilyen erősen is küzdött szó a száján nem jött ki. De a szemeiben valami megcsillant mintha lenne egy ötlete. Zsebéből előrántotta a kőműves actimel üres üvegét. Így megvan a következő feladatod szerezz alkoholt. Követni akarod a kötelet, hogy még ha csak egy kis időre is elhagyd ezt a vad és kísérteties helyet. de mikor magad mögé pillantasz a kötél nincs meg. Remegni kezdesz, most így hogyan tovább? Egy bizonytalan lépést teszel előre tehetetlenségedben, Valamire rálépsz egyensúlyod elveszted elcsúszol rajta hátra esel. Na ezek után tényleg nem tudod hogyan tovább. Sírni van kedved amennyire szánalmas vagy. A földön megint csak szenvedve megtapintod, az objektumot amint sikerült elesni, ez nem volt más, mint egy tubus kézfertőtlenítő. Örömödben felpattansz talán ki tudsz facsarni valami röpke kis információt abból a csavargóból. Odahajítod neki az érdekes kinézetű löttyöt. Mire az a műanyaggal együtt el szürcsölte. Ahogyan a számára mennyei manna szomjadozó torkát érintette egy széles mosoly kerül fal fehér arcára.
-Ki vele öreg mondja mit tud mondtad izgatottan
-Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed ultricies molestie ligula. Integer quis nibh suscipit, dignissim augue at, pretium neque. Cras pellentesque nibh ac sapien porta, sodales posuere risus condimentum. Phasellus nec lacus et sem venenatis suscipit ac a tellus. Integer quam nisi, sollicitudin id scelerisque a, venenatis at. mondta a csöves sámán
A világ minden titka végig szállingózik elméden egy pillanat alatt. Tudod merre van a kivezető út és azt is hol találod meg a nyomokat. Így szépen lassan elhagyod a sötétséget miközben úgy érzed magadat, mint egy isten. A nyom mindvégig a plafonon volt. Néhány fonal volt ott melyet bábozáshoz szoktak használni. Te is nehezen akarod elhinni, de lehet, hogy az öreg bábos volt a gyilkos. De mielőtt ezt épp paraszti ésszel végig gondolhattad volna egy agonizáló ordítást hallasz a fagyasztó épületből gyorsan odasietsz de akkor már rég késő volt....