-Szóval röviden tömören, ötven órát teljesítenetek kell- mondta az ofő .-Még a szünet végégig- és Dave kezdett volna szervezkedni, de az ofő leálította.-Nonprofit szervezetek lehetnek.
-Mik?- vonta fel a szemöldökét Virág.
-Nonprofit- ismételte meg Kinga.-Amelyek nem termelnek profitot, pl táborok, kórházak, önkormányzatok stb, stb- sorolta.
-Még valami?- sóhajtott fel végleg Haller.
-Dehát, megyünk Párizsba- háborodott fel Ricsi.
-Igen, de ezt meg kell csinálni, hogy kapjatok érettségit- zárta le a tanár. -Egyéb kérdés- nem volt.-Rendben az iskola által van hirdetett programok- és elkezdte sorolni azokat. Engem egy tábor fogott meg, ami öt napos volt, a Balatonon, de egyből leigazolják az ötven órát.
-Akkor a táborba ki megy?- kérdezte Haller.
Egyből feltettem a kezem. Rajtam kívül más nem volt (azaz akik előttem ültek).
-Rendben, akkor Reni és Cortez- bólintott és felírta a neveket.
Engem akkor az ájulás kerülgetett. Én és Cortez egy táborban. Atyaég!
-Majd leviszünk- súgta a fülembe Cortez, amitől egyből el vörösödtem.
****
Aznap reggel, amikor mentünk már hajnalban fent voltam, és csak a csnegetésre vártam. amikor megszólalt a jól ismert berregő hang, elszámoltam ötig, és oda mentem (hogy ne tűnjön fanatikusnak, hogy őket várom)
-Szia- köszöntem Corteznek, aki egy vörös felsőt, pilótafazonú napszemüveget és egy sortot viselt.
-Hello- bólintottam és beraktuk a bőröndömet.
A kocsiba beülve mind a ketten egyből elkezdtünk zenét hallgatni, és engem valamikor elnyomott az álom. Már csak a Balatonnál keltem fel, miközben Cortez az ölemben fekszik (!), és ő is alszik.A nemlétező pillangóim felébredtek, és nem bírtam levenni róla a szemem.
-Ez irritál- mondta rekedtes hangon.
-Bocs, csak....
-Igen, különös helyzet- fejezte be helyettem, és feltápázkodott.
A tábor hely előtt kivettük a cuccunk, és a a nevünket hallottunk meg.
-Antai-Kelemen Ádám, és Rentai Renáta- ordította egy negyvenes éveiben járó férfi.
-Igen- mentünk oda.
-Sziasztok, én vagyok a vezető Herman László. Nyugodtan tegezzetek, és mint a legtöbb táborozó László bá. Remek programok lesznek- és külön külön átnyújtott nekünk egy papírt.- A házaitok arra vannak, már bent van kettő felügyelő. Ha bármi van keressetek- hadarta el és lelépett.
Ezek után egyből elindultunk a lakhelyünkre. Igazi nyaraló feelingje volt. Középen egy ágy, és kettő elválasztott keskeny szoba, amiben két ágy volt. Az ágyak mellet egy egyszerű komód is volt. A nappaliban egy tv (amihez nem kaptunk távirányítót). Az ajtó mellett volt egy fürdő, amiben zuhanyzó és egy WC kagyló volt. A házunkban kettő velünk egykorú tini volt. Egy lány akinek rövid barna haja volt, ami ki volt engedve. Semmi smink, vagy egyéb dolog. Elég sportosan volt felöltözve, és ez az alkatán is látszódott. Meg egy fiú is volt, akinek szépen befésült szőkésbarna haja volt. Egy egyszerű fehér pólót viselt, amire az volt írva, hogy ,,Mert táborozni jó!", és egy farmer sortot viselt.
-Sziasztok- nyögtem ki egy egyszerű köszönést.
-Csa- intett a fiú.
-Hello- mosolygott felénk a lány, és felpattant a helyéről. -A nevem Dia- nyújtott a kezét.
-Reni- én is rá mosolyogtam.
-Cortez - mondta el ő is a nevét.
-Spanyol? Cool- biccentett a srác, aki még mindig az ágyán fetrengett.
-Amúgy ő Levi- vette vissza a szót Dia.- Csak kicsit lusta szegényke. A szobák úgy vannak felosztva, hogy abba a részbe a fiúk, itt mi -mutatott a két elválasztott falra. -A középső ágyat, meg hagyjuk szabadon. Oda majd mennek a cuccok.
A szobánkba betekintve egyből rávettem magam az ágyra, és engedtem, hogy a puha matrac magába szívjon. Mikor felültem meglepetten konstatáltam, hogy Levi és Cortez állt az ajtófélfában és az utóbbi engem vizsgál.
-Mennünk kéne- mondta Levi.
-Igen, táborgyűlés- pattant fel Dia.
Az ajtón kilépve négyen egymás mellett sétáltunk, és a házakat vizslattam. Rengeteg gyerek volt, de voltak felnőttek is.
- Amúgy meg szerettem volna köszönni- emeltem fel a nyakamba lógó láncot, és Cortezre néztem.
-Nincs mit- vont vállat.- Örülök, hogy tetszik- ha tudná még mennyire.
- Áh elkezdte átvenni egy talizmán szerepét- nevettem al magam.
A két felügyelő kicsit meghökkenve figyelte a helyzetet, de nem szóltak.
-Nah jó még a tábor elején le akarom tisztázni ezt a kínos kérdést?- szólalt meg Dia.- Ti együtt vagytok?
-Nem- vágtuk rá azonnal, de engem elöntött a pír (de mintha Cortez színe is megváltozott volna egy picit)
-Ahhha- nevetett fel Levi, és tovább mentünk.
Egy hatalmas épületbe léptünk be, amiben egy csomószék volt körbe téve. Valószínűleg valami konferencia terem lehetett.
-Őrangyalos játék lesz a következő- csapta össze a kezét a László bá.- Mindenki kihúz egy nevet, és neki segít, ad kis ajándékokat vagy próbál róla minél többet megtudni a tábor alatt. Természetesen ezt úgy kell tenni, hogy közben nem tudódik ki a kiléte. Majd tábor alatt kell meglepődni.
-Benne vannak a felügyelők is?- tette fel a kezét az egyik szöszi lány.
-Igen- biccentett a vezető.- A kalap körbe megy, és akinél van elmondja a nevét, mi próbáljuk memorizálni, és tovább adja- és nekem adta, mert én ültem mellette.
Kihúztam egy cetlit, és elkezdtem szorongatni.
-Szóval Reni vagyok, tizenhat éves, gimnazista, szeretek olvasni- és tovább adtam Corteznek.
Ő is megtette a lépést, és felemelte a fejét.
-Szóval Cortez vagyok. Mielőtt bárki kérdezné, igen spanyol becenév. Renivel járok egy osztályba- és tovább adta a mellette ülő kislánynak.
Igazából mindenki bemutatkozása olyan egyszerű volt. Az illető vagy hetedikbe ment, vagy nyolcadikba, és szerettek rajzolni, vagy zenét hallgatni. Volt pár érdekesebb, aki kajakozott, kézizett, focizott vagy egyéb más dolog. 10 lány és 10 fiú volt. Végül megnéztem a kis cetlimet és annyi állt rajta, hogy A-K Ádám (Hát igen volt még egy fiatalabb Ádám) Hát már megint kihúztam őt.
-Rendben, hogy vége a bemutatkozásnak szabad program- csapta össze a kezét László bá.- Este hatkor vacsora, nyolctól meg ilyen tábor tüzes ismerkedés ha nem fog esni. Mindenki szobájában lesz egy program terv.
Egyszerre álltunk fel, és indultunk meg kifelé. Mikor kimentünk az aulából egyből vissza indultunk a szobáink felé, de Dia megállított.
-Reni jössz büfébe?
-Miért ne- vontam vállat, így a két fiú egyedül ment vissza.
-Kit húztál?- kérdezte, amint hatalmas távolságba került a két srác.
-Cortezt. Te?
-Én egy kis srácot, valami Zolit.
-A göndör barna hajút?
-Aham- biccentett.- De te szerencsés vagy. Biztos tudod mit szeret Cortez.
-Igen, a szíve felé a kólán át vezet az út- nevettem el magam, és egy kólát kértem.
Bár először Corteznek akartam adni, de végül én kortyoltam bele. Dia egy Lay's-t vett, és így mentünk le a foci pályához, hogy felügyelet címszó alatt, beszélgessünk.
-Kajak mennek már itt is a gyerek szerelmek?- nevettem el magam, ahogy láttam a lányokat, akik úgy pásztázzák a fiúkat, mintha valami leárazott ruhák lennének.
-Ahogy látod- biccentett Dia, és tovább néztük a focizó fiúkat, és ahogy őket nézik a lányok.-Néz ott jönnek Leviék- mutatott a két fiú felé.
-Nah ők is beállnak focizni- mondtam és belekortyoltam a kólámba.
-Azt nem nekem vetted?- futott oda Cortez, és lebiggyesztette a száját.
-Igyál belőle- nyújtottam át.
-Kösz- és belekortyolt egy jó nagyot. - Nem jöttök?
-Áh nem az én sportom- legyintettem.-Majd szurkolunk- nevettem fel.
-Rendben- és kacsintott.-Egy szerencse csókot kaphatok?- nézett rám pimaszul.
-Szerintem nincs rá szükséged.
-Naaa.
-Rendben- álltam fel, és egy puszit adtam az arcára.-De akkor nyerjétek meg.
-Meg lesz.
Hatalmas mosollyal az arcomon ültem vissza. Csak egy percre néztem körbe és megláttam az egyik szőke miss missnek az arcát, aki engem figyelt ideges tekintettel.
-Miért akar megölni Flóra- bólintottam a 14 éves szőkeség felé.
-Szerintem bejön neki Cortez- felelte Dia.
-Oh- nevettem fel. -Aranyos.
-Az- felelte ő is.
Ezek után ne nagyon beszéltünk, csak a játékot figyeltük.
***
Vacsorára külön váltunk Diától, mert ő nem szokott vacsorára enni, és volt mg egy kis dolga László bával.
Az ebédlőben a tálcámmal közlekedtem, és megláttam Cortezt, ahogy pár lány ott ül körülötte. Hát igen a szépség átka. Mivel nem volt mellette hely, így leültem egy másikra, ami rá néz. Mikor meglátott felém sandított, és felvonta a szemöldökét.
-A háremed nem engedett oda- tátogtam.
Erre ő elnevette magát, és felállt, hogy átüljön mellém. A három lány szomorúan vette tudomásul, hogy Cortez ott hagyta őket, de próbáltak nem törődni vele.
-Eddig hogy tetszik a hely?- elegyedtem beszélgetésbe.
-Ne rossz, de alig három órája vagyunk itt, így nagy dolgokat nem akarok levonni.
-Ez mondjuk igaz- biccentettem. - Mindegy, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a holnap- és megkóstoltam a rizseshúst.-Nah jó, anyám jöhetne ide leckét venni- és tovább ettem.
-Az nem lenne rossz- nevetett ő is. - De kajak nem rossz.
-Este most mi is lesz? Te tudsz valamit?
-Tudtommal ilyen tábortüzes éneklés. Mint Amerikában- nevetett fel.
-Akkor a szakmában vagy.
-Így igaz, csak itt nem angolul fogok beszélni.
-Majd franciul- vágtam rá.
-Quel est mon ange ? Tu veux que j'utilise ça jusqu'à la fin de la journée? (Mi az angyalom? Szeretnéd ha ezt használom a nap végéig?) -súgta a fülembe. Mit ne mondjak, a pillangóim felébredtek.
-Non. C'était juste une idée (Nem ez csak egy ötlet volt) -feleltem.
***
Este a tábortűzhöz közösen mentünk a felügyelőkkel. Cortez valahonnan kapott egy gitárt, így ő fogja a zenét szolgáltatni, és hát mit ne mondjak az csak jó lehet. Egyszerűen remekül szórakoztam. Az egész program kilencig tartott, amikor mindenkit visszaküldtek a lakásukba. Én ott maradtam megvárni, hogy senki ne legyen ott és eloltsam a tüzet. Mikor már majdnem befejeztem az egészet, az egyik lány(nem tudtam kivenni, de valószínűleg Flóra volt) a lábamra lépett.
- Nem tudom mit tervezel tenni, vagy mit akarsz, de egyet jegyezz meg aranyom Cortez az enyém- jelentette ki magabiztosan.
-Felőlem tartsd meg -vontam vállat.-De majd akkor mondhatod a tiédnek, ha gyűrűt kapsz tőle- léptem egyel hátrébb, hogy vissza induljak a szobába.
-Reni, mi még nem végeztünk- kiáltotta utánam.
Egy pillanatra megálltam és hátra fordultam.
- De végeztünk, ugyan is Cortez a vele egyidős lányokra bukik. Ezt már csak tudom, mert láttam az exét. Ez az egyik ok, a másik meg nem is ismered. Drágám én két éve vele járok egy osztályba, és tudom, hogy mit szeret hallgatni, ki a legjobb barátja, mi a kedvenc időtöltése, mit sportol, vagy milyen filmeket szeret, milyen viszonya van a szüleivel, vagy hol lakott a gimi előttig. Alig öt órája, hogy megláttad és már bele zúgtál, és azt hiszed viszont fog szeretni. Ez egyszerű képtelenség. Ha szerelmes lenne beléd kaptál volna tőle jeleket rendesen.
-Akkor te?- vonta fel a szemöldökét. Hangjából sértettség szólt.
-Engem se szeret- vallottam be a szín tiszta valóságot.-Rengetegszer lenézett, viccelődött velem, vagy egyéb más, de én így szeretem- vallottam be végül.- Nem mondom, hogy az enyém, mert ő a magáé, és senki tulajdona- és végleg megfordultam, hogy ott hagyjam őket.
A kis házba belépve még senki nem volt ott, így gondoltam lezuhanyzok, de egy dolgot nem vittem. A pizsamám. Így hát körbetekertem magam egy törülközővel, és kimentem , hogy a bőröndömből kikotorásszam a ruhadarabot. Szerencsére könnyen megvolt, de Cortez pont akkor kellet bejönnie, amikor felálltam. Vörös fejjel néztünk egymásra, és gyorsan beslisszoltam a fürdőbe, hogy átöltözzek.
Vörös fejjel dőltem be végül az ágyba, és hagytam, hogy a többiek ellenőrizzék a gyerekeket. Szerintem ma már nem nézek Cortez szemébe.
***
A napfény elkezdte szúrni a szemem, így próbáltam a párnába temetni a fejem. Öt percig ment ez, végül felültem az ágyon. Kétszer átdörzsöltem a szemem, amikor már biztosan konstatáltam, hogy Dia tényleg nincs a helyén. Mivel még mindenki aludt, így gondoltam bemegyek a fürdőbe, és felöltözök. Egy egyszerű fehér ruhánál maradtam, amin virágok voltak. Hajamat lófarokba kötöttem, és vízálló szempillaspirált kentem fel fel. Amikor szájfényeztem kettőt kopogtak az ajtón, és mivel végeztem, így én nyitottam azt ki. Az álmos, és kócos Cortez látványa egyszerűen felemelő volt. Fehér felső volt rajta, és egy térdéig érő pizsamanadrág. Túl sokáig nézhettük egymást, így gyorsan félreálltam, és kiléptem a teraszra egy könyvvel a kezembe. Alig pár perc múlva Dia érkezett meg kintről, teljes futó szettben, és furán nézett rám.
-Hát te?
-Végeztem, várok a többiekre- vontam vállat.
-Rendben, letusolok és mehetünk.
-A fiúk?- lepődtem meg.
-Levi még egy óráig nem lehet semmivel se felébreszteni, de ha Cortez kész lesz- és ezzel bement.
Alig három perccel később én is felálltam, és kinyitottam az ajtót. Az franciaágyra dobtam a könyvem, és a friss levegőn tovább ébredeztem.
-Jó az osztály is tud ilyen hangos lenni, de nekem még az első kávém előtt ez sok- mondtam, és egy hatalmasat kortyoltam a fekete löttybe.
-Mindenkinek reggel van világos- szólalt meg Cortez (?)-, de vegyük lejjebb a hangerőt. Nekem is reggel van és másnak is. Van aki lassabban ébred fel úgy hogy egy kicsit kuss-mondta teljesen nyugodtan.
Miért nem lepődök meg, de tényleg kicsit halkabbak lettek.
-Köszi- néztem rá hálásan.
Erre ő csak biccentett, és beleivott kólájába.
-Helloka- ült le mellénk Levi, és egy jó adag rántotta volt a tálcáján.
-Reggelt te drága,- szólalt meg Dia és rámosolygott- azt hittem délig fel se tudunk kelteni.
-Hát most jót tettem veletek, és felébresztettem magam- felelte színészlókedve.
- Akkor hajbókolok előtted- és megemelte a fejét Dia.
-Ti mindig ilyenek vagytok?- kérdeztem tőlük.
-Ovi óta legjobb barátok- bólintott Levi.
***
Mai első programunk a Festetics-kastélyba vezetett. A palota szépsége már az első perctől megbabonázott. Azok a gyönyörű szobák, a hatalmas könyvtár, és maga a kert. Egyszerűen elkápráztatott és egy pillanatig én is a részesének éreztem magam. Ahogy sétáltunk a bálteremben, magam előtt láttam, ahogy hatalmas abroncsos fehér ruhában keringőzők Cortezzel. Ő rám mosolyog és tovább táncolunk....
-Ahogy látom élvezed szöszi- zökkentett vissza a valóságba Cortez.
-Én teljesen elvarázsolódtam. Tudod Jane Austin, Bronte nővérek, Dickens meg minden ilyet imádok.
-Igen, valahogy sejtettem- nevetett fel, és a kezét tartotta nekem.
-Oh, milyen gentlemennel állok szemben- és lábamat hátratettem, hogy térdemet óvatosan meghajtva pukedlizzek egyet. Ezek után elfogadtam karját, és együtt nevetve mentünk tovább.
-Te soha nem fogsz változni?
-Még világ a világ- biccentettem.
Így sétáltuk végig a maradék termeket, és az udvarra is így létünk ki.
-Egy képet lőttem rólatok- jött felénk Dia, és oda mutatta a telefont.
Én és Cortez nevetve néztünk a távolba. Egymásba kapaszkodtunk, és jól éreztük magunkat.
-Majd küld át- biccentettem.
-Meg lesz- nevetett fel.
Ezek után leengedtem a kezem, de Cortez nem hagyta elengedni, így ujjait, az enyémre kulcsolta.
***
Délutáni program strand volt. Mivel közel voltunk a Balatonhoz, így csak le kellet sétálni a végéhez. Mi mint a szerencsésebbek szinte a tóparton volt a házunk, így csak alig pár lépést kellett tenni.
Mit ne mondjak amikor megláttam Cortezt fürdőnadrágban, elájultam volna. Az a szépen kidolgozott felsőtest (tuti jár kondiban, csak nem mondja. Engem nem ver át) a gyönyörű hajjal párosulva, és épp felém jött. Megragadta a csuklóm, és bevitt a vízbe, ahol már ott várt minket Dia és Levi. A két felügyelő nézte a kisebbeket, és mi is figyeltünk rájuk. Páran jöttek oda hozzánk, hogy elmennek röpizni, amire bólintottunk.
Egy hirtelen mozdulattal lebuktam a víz alá, és elkezdtem egy bója felé úszni. Érdekes mód Levi jött utánam.
-Mizu?
-Semmi, veled?
-Nem sok minden- felelte.-Figyu Reni, holnap megyek be a városba, nincs kedved velem jönni?
-De- bólintottam rá.-Ki jönne még?
-Csak te, szeretnék venni valamit Diának, gondoltam akkor....
-Oh, tetszik?
-Mióta ismerem, csak tudod a barátságunk ne menjen tönkre meg ilyenek.
-Értem, és megértem.
-Veled is volt ilyen?- lepődött meg.
-Konkrétan tavasz végén vallott szerelmet a legjobb barátom, és csókolt meg- emlékeztem vissza arra a májusi napra.-De megmondtam, hogy nem tudom viszonozni, mert mást szeretek. Szerencsére még mindig nagyon jóban vagyunk attól függetlenül.
-Ha nem bántalak meg vele, Cortez volt ez az illető, aki szerelmet vallott.
-Nem- vágtam rá, és elvörösödtem. -Ő neki barátnője volt akkor, meg ilyenek....- hebegtem.
-Aha, akkor nektek most lesz valami.
-Nem értelek.
-Nem lényeg, akkor holnap bejössz?
-Igen- bólintottam, és vissza fordultunk
***
Egy kertben sétáltam, amikor megpillantottam Cortezt. Egyből oda mentem hozzá, és megböktem a hátát. Ő mosolyogva fordult felém, és egyből megváltozott az arca, amikor meglátta, hogy én vagyok.
-Szia- intettem felé.
-Hello. Mizu?
-Semmi, veled?
-Nem sok- vont vállat. -Mit szeretnél?
-Csak elszeretném mondani, hogy szeretlek- böktem ki, nem tudom miért.
-Tudod Reni- és megfogta a kezem.-Én is szeretlek- hajolt egyre jobban felém, és már elhittem.-Ugye, nem hiszed hogy megcsókolok egy ilyen lányt. Egy lúzert, egy utolsó senkit.
-Nem ezt nem mondhatod- motyogtam.
-Miért Reni? Még mindig azt a eszményt dédelgeted, hogy egyszer együtt leszünk.
-Akkor mi volt a szilveszteri csók, a motorzoás, a gyűrű- akartam felmutatni a nyakamba lévő dolgot, ami nem volt ott.
-Reni ezeket mind csak álmodtad. Ezek meg sem történtek.
-Ez nem igaz- ordítottam a fejébe, és felriadtam.
Zihálva próbáltam magam lecsillapítani. Friss levegő kellet, így vastag lila pulcsimat magamra kapva, kimentem a Balatonhoz, hogy leüljek egy mólóra.
A vízbe mártottam a lábam és benne köröztem. Lila pulcsimat szorosan fogtam, mintha fáznék, pedig körülbelül 20 fok lehetett. Tudjátok ez egy biztos pont volta miben kapaszkodtam. Tudom, hogy az csak egy álom volt, tudom hogy egy rémkép, de akkor is. Ennek nagyobb valóság alapja van, mint hogy Cortez szeret...
-Hát te?- hallottam mögülem egy hangot.
-Rosszat álmodtam, és ez úgy megnyugtat- mutattam a távolba.
-Értem- biccentett.- Baj ha csatlakozom?- állt meg felettem.
-Nyugodtan- húzódtam arrébb és leült mellém.
-Kólát?- nyújtotta oda Cortez a dobozos üdítőt.
-Köszönöm- fogadtam el.
Az ital szisszenő hangja remekül jött. Annyira álmos voltam, erre egy kis koffein adag (ami persze most valamiért jobban elálmosított).
- Te hogy hogy itt vagy? - kérdeztem, miközben vállára tettem a fejem, és lehunytam a szemem.
- Felébredtem, hogy kimenjek mosdóba, és akkor vettem észre, hogy nem vagy a helyeden, így gondoltam megnézlek- felelte.
-Ahaa. Ez kedves volt tőled- mosolyogtam felé, és tekintetem megakadt az ajkain. Azok a puha csábító....-Lassan vissza kéne menni- szólaltam meg végül.
-Az nem lenne rossz- felelte. - De előtte- és felém hajolt.
Az a lágy puha csók, ami tele volt minden érzelemmel. Amikor elváltunk rá néztem. Kicsit kivörösödhetett az arcom, de hátra tűrte a hajam.
-Ugye nem csak álmodok, és ez megtörtént?
-Ez a valóság Reni- felelte, és rám mosolygott.
-Akkor nem akarom, hogy vége legyen- tettem vissza vállára a fejem, és újra lehunytam a szemem.-Azt akarom, hogy ezt itt mind örökké tartson, és hogy tiéd legyek. Szeretlek Cortez- feleltem és végleg elnyomott az álom.
***
Cortez:
Reni szerelmet vallott nekem. Bár félálmosan tette, de megette. Akkor madarat lehetett velem fogatni, de nem hagyhattam ott a lányt és magamat, így felkaptam, és megpróbáltam ügyesen visszavinni. Az ágyába óvatosan behelyeztem, és leguggoltam mellé, hogy még két percig őt nézzem. Ott aludtam volna mellette, de az én ágyam is kicsit hívogatóbb volt, így megpusziltam az arcát, és vissza mentem az enyémhez.
***
Reggel már senki nem volt a házban, így az órát megnézve egyből elkezdtem szitkozódni, mivel kilenc óra múlt, így fixen lekéstem a reggelit. Kicsit furcsálltam, hogy nem szóltak, mivel programnak ma valami túrát terveztek, de ahogy kinéztem az ablakon láttam is az okát. Az eső csak úgy zuhogott, és nem akart megállni. Végül a bőröndöm felé hajoltam, hogy kivegyem aznapi ruhámat, de egy fecnin megakadt a tekintetem.
Shakespeare 26. szonett
Egyből elővettem a telefonom, és megkerestem rajta a verssort, és ki is dobta a következőt:
Szivem királya! kinek érdemed
Rablánczra fűze hozzád örökön,
Nem elmésségem', csak hűségemet
Vágy tanusitni írott hirnököm.
Hűségem oly nagy, hogy ily gyönge elme
Szókban szegény, méltón ruházni fel;
De meztelenségét szived kegyelme
Tán elfödendi elméd fényivel.
Mig majd a csillag, mely sorsom intézi,
Sugármezét rám ölti fényesen,
Szegény didergőt ótalmába vészi
S kegymosolyodra méltóvá teszen.
Majd földicsekszem akkor: mint szeretlek!
Addig szegény fejem' hadd födje rejtek!
Végül reggelimnek egy kólát ittam meg a büféből, és szerencsémre találkoztam Diával.
-Reggelt álomszuszék- csapott a vállamba.
-Neked is. Reniékről nem tudsz?- kérdeztem meg nem kertelve.
- Reninek kellet valami a városból- vont vállat -így bementek.
-Értem. Mi a program már akkor?
-Amíg el nem áll az eső az aulában vannak- vont vállat, és kinézett az ablakon.- Hogy haladsz annak a megismerésével, akinek az őrangyal vagy.
-Sehogy- mondtam mosolyogva.-Azt se tudom ki az, csak a nevét.
-Igazán tepersz- nevette el magát.- Ki az?
-Valami Beatrix- vontam vállat.
-Akkor, amíg nem jelenik meg a Júliád, addig szépen bemész az aulába és leülsz a rajzos, szemüveges, barnahajú lányhoz.
-És mivan ha nem?
-Akkor elrontod a játékot. Nah...
-Legyen-adtam be a derekam, és a palackot a kukába dobva, elindultam az aulába.
Egyből megtaláltam a keresett szemét. Magában ült, így könnyen oda mehettem hozz.
-Hello- ültem le mellé.
-Szia. Mit szeretnél?
-Csak beszélgetni meg ilyenek- válaszoltam.
-Te húztál engem? - pillantott felém, a lány, miközben vázlatfüzetébe firkált.
-Talán igen, talán nem- vontam vállat.
-Oh, értem. A barátnőd cserben hagyott, így jöttél egy fiatalabbon kiélni a vágyaid- forgatta meg szemeit szemüvege alatt.
-Reni nem a barátnőm, ő csak... - és elkezdtem keresni a tökéletes szavakat.-Ő csak egy nagyon jó barát.
-Akkor meg mit szeretnél?
-Csak láttam, hogy egyedül vagy- próbáltam kifogásolni a dolgokat. -Meg én is szoktam rajzolni- mutattam sketchbookjára.
-És miket szoktál? -terelte a témát, és felém nézve elkezdte az arcomat rajzolni.
-Többnyire amit érzek, meg persze néha arcokat.
-Mint például milyen arcokat?- forgatta tovább a szavaim.
-Emberi arcokat - vágtam rá. Nem fog ki rajtam egy tőlem 5 évvel fiatalabb lány.
-Női arcokat?
-Azt is.
-Szóval mi az igazi oka, hogy itt vagy?
-Van ez az őrangyalosdi cucc- mondtam.-És aki engem húzott küldött egy szonettet- és felolvastam a szöveget. -Nem tudom hova tenni.
-A lány tisztára beléd zúgott. Tuti, hogy nem általánosba jár, mert mi még nem tanulunk Shakespearet(meg ugye már nem is nagyon tanulhatnánk az új rendelet szerin szerk) és a szonettjeit. Ti már igen, így le lehet szűkíteni a kört.
-Hát ez kész, még hogy Reni küldte volna- dőltem hátra nevetve a széken.-Egy 13 éves kislány tárja fel a szemem- és tovább nevettem a plafont bámulva.
-Ha vak vagy, valakinek segíteni kell utat mutatni, és én nem mondtam, hogy ő volt, de most hogy elárultad magad, tudhatjuk, hogy ő- válaszolta egyszerűen, és tovább rajzolta az arcom.
-Mondjuk igaz, lehetett Dia is- töprengtem el.
-De ő alig két napja ismer, és ahhoz ez kevés idő, hogy egy ilyen szonettet küldjön.Ez nem valami romantikus regény.
-Mondjuk van benne igazság- töprengtem el.
-Tényleg nagyon szerethet- zökkentett vissza a valóságba.
-Tessék?- eszméltem fel.
-A szonett amit felolvastál. Bár nem az ő műve, de látszik, hogy rajong érted.
-Nem értelek?- néztem tovább értetlenül.
-Hogy a fiúk ennyire hülyék tudnak néha lenne- és megrázta a fejét, és előkapta a telefonját, hogy megkeresse a szonettet. -,,Szivem királya! kinek érdemed , Rablánczra fűze hozzád örökön,". Shakespeare-nek annyi szonettje van, mégis egy olyat írt le neked, ami ilyennel kezdődik. De te vagy annyira idióta, hogy lenézed gyakran, amit az utolsó sor bizonyít, miszerint ,,S kegymosolyodra méltóvá teszen."
- Ez kész röhej, ez egyszerűen...- kezdtem volna, de aztán össze állt a kép.- Hogy a franc essen belé- kaptam a fejemhez.- Egy pill és jövök- pattantam fel, és telefonomért nyúlva egyből kisétáltam az aulából, és az épület eresze alatt hívtam fel Ricsit.
-Csá haver- szólt bele.
-Én kajak ennyire vak voltam eddig is? Jó persze ő is, de én még inkább.
-C, nyugi nem értelek. Tudod nincs telepátiám, és nem tudok gondolatot olvasni.
-Oh, sorry bro, csak most állt össze a kép, Renivel kapcsolatosan- hadartam tovább.
-Végre hogy leesett. Kajak eddig kellet várni, hogy kitaláld Ren dolgait.
-Mekkora egy barom vagyok- kaptam még jobban a fejemhez. - A segítsek, a szó nélküli ugrálások, a tűrés, és a faszomat- és tovább meredtem a távolba, amikor megjelent Reni alakja, esernyővel a kezében.-Bocs Rics, most mennem kell- tettem a telefont és oda rohantam.
Amint meglátta, hogy felé megyek megfordult és sebesen elindult a másik irányba.
-Reni várj- ordítottam, amire megtorpant.
-Kurvára nem érdemellek meg- mondtam, mikor ledermedt.
-Cortez ne viccelődj, most mond el, hogy ez csak hagzugság...
-Olvastam a szonettet, és sajnálom. De egy dolgot megígérek, most hogy megfogtam ezt a kezet, soha se soha többé nem akarom elengedni- ordítottam az esőben álló lánynak, aki a szemembe nézett.
Mindenre számítottam ezek után, csak arra nem hogy könnyes szemekkel oda jön hozzám, és a mellkasomba püföl kettőt.(mondjuk lehet nem volt könnyes, csak az eső volt )
Azt hittem megcsókol, vagy elrohan, esetleg a szemembe nevet, de nem erre.
-Annyira, de annyira utállak- felelte, és tovább püfölt, én meg csak őt néztem.
-Tudom, és megérdemelnél- válaszoltam.
-De soha nem tudtalak. Akkor sem, amikor földbetiportad az érzéseimet, amikor összejöttél Vikivel, amikor titkoltad a csókot, amikor..- nézett fel rám sírva.
-És ezeket annyira sajnálom. Minden a félreértésekből kezdődött.
- Tudod, hogy szeretlek.
-Igen tudom- tettem ki szeméből vizes haját.- Az a szonett, jót választottál- mosolyogtam rá.
Mid a ketten bőrré voltunk ázva, és szinte tapadt ránk a ruha.
-Cortez, én tényleg komolyan gondoltam a tegnapit, csak annyira összefolyt az egész az álom a valósággal. Az a borzalmas rémálom, és annyira valóságosnak tűnt.
-Hallottam- mondtam.
-Tessék?- lepődött meg.
-Hallottam, ahogy az én nevemet motyogod, ahogy összevissza forgolódsz, és ahogy lihegve felkelsz. Ennyire szörnyű lenne?
-Nem csak félek- vallotta be.-Tudod nem akarom, hogy bánts.
-Te kis butus, soha nem tudnák olyat- pusziltam bele nedves hajába, és jó szorosan magamhoz öleltem
Ő is hozzám bújt, és még jobban átölelt. Az a finom illatú sampon, ami most csak így illatozott.
-Én is szeretlek -emeltem fel a fejét, megelégelve a dolgokat és megcsókoltam.
-Szerintem közönségünk van- mutatott az ablakból kukucskáló lányokra.
-Akkor kapják meg még jobban azt az örömöt, hogy olvadozhassanak- csókoltam meg újra.
Reni:
Két csók közben megragadtam a fiú kezét, és elrohantam a házunkig, ahol az ajtó előtt már neki nyomódtam a falnak.A nedves testünk már akkor felforrósította a levegőt.
Egymásba fonódtunk mint két kéz ami érintkezik. Abban a tízpercben eggyé váltunk, és csak egymásnak éltünk. Egyikünket se izgatta a lebukás veszélye vagy a köztudat elé kerülés. Akkor csak egymásnak voltunk teremtve, és tettük amit a szív diktált.
A fejem a mellkasán volt, és óvatosan a melltartómért nyúltam, de ő leállította a siető kezem.
-Még várj egy picit.
-Bármikor vissza érhet Levi és Dia- mosolyogtam rá és megcsókoltam.-Meg előtte még gyors el kell tüntetni a dolgot- kacsintottam felé, és olyan gyorsan vettem magamra az összes ruhám, amilyen sürgősen csak lehetett.
***
Együtt mentünk vissza az ebédlőbe, hogy együnk. Én és ő kéz a kézben, természetesen most már egy esernyővel a kezünkben. Az asztalhoz leülve Dia és Levi egyből hozzánk társult.
-Hallottunk ezt azt- kezdett bele Dia.
-Igen, ezt azt- biccentett Levi.
-Mik ezek a szokványos városi pletykák?- ettem bele levesembe.
-Hogy ti az esőben romantikáztatok. Nem úgy volt, hogy ti nem vagytok együtt- fixírozott tovább minket Dia.
-Igen, akkor még nem voltunk- tette Cortez az egészet múlt időbe.-Azóta már történt ez, az.
-Szia Rómeo- ült le mellénk egy kislány.-Látom meg lett a Júliád.
-Ha ha- nézett felé cinikusan Cortez.
-Valamiről lemaradtunk?- nézett rájuk kérdően Levi.
-Csak segítettem, Rómeo szerelmi életében- felelte a lány, aki már a szövegeivel egyből a szívembe zárkózott :D.
***
Az utolsó napunk remekül telt. Oda vittük a könyvet, amiben leigazolták az egészet, mert 0-24-ben elérhetők voltunk (bár tény ami tény, alig kellet felügyelnünk). Végül péntek reggel Cortezzel kéz a kézben léptünk a papája kosijába.
Cortez:
Együtt értünk haza és nálunk aludt a repülés előtti nap, és közösen mentünk el. Kéz a kézben mentünk, és nem beszéltünk. Olyan fura volt ez az egész.
A repülőtéren egy intéssel váltunk el. Se csók se semmi ölelés. A keserű íz, ami a számban volt, nem hagyott nyugodni. Vissza rohantam a lányhoz, aki meglepetten tekintett felém.
-Cortez?
-Szeretlek Reni, és nem akartam így elmenni- csókoltam meg, és végleg elmentem tőle. -Nem akarom, hogy semmis legyen ez a pár nap, és hogy egy nyár tönkre tegye.
-Hívj majd Amerikában.
-Rendben, de te addigra legyél Párizsban- szorítottam meg a kezét.
-Meglesz- kacsintott rám, és megcsókolt utoljára.
***
Amint kinyitottam a bőröndöt a ruháim tetején egy tasak fogadott. Óvatosan kiszedtem a benne lévő dolgot. Egy egyszerű ezüst karikagyűrű volt. Egy papír is társult mellé, amin annyi szerepelt, hogy:
,,De ha már nők gyönyörére teremtett,
Használják ők, s legyen enyém szerelmed."
William Shakespeare 20. szonett vége.
Szeretlek R.