Most megint apukáméknál vagyok és babáztam, szóval ilyet írok most.
Y/N - te neved
Y/D/N - a lányod neve
Szavak száma: 532
Y/N szemszöge
- Mosolyogsz? Hmm? Mosolyog a baba? - kérdeztem a kezemben lévő kislánytól. Y/D/N már három hónapos, de minden eddigi pillanat egyszerűen csodás volt. Még talán akkor is, ha végigsírta az ájszakákat. Akkor is nagyon imádom. Jó, nem annyira, de azért még is.
Jól elszórakoztattuk egymást, már vagy húsz perce.
- Mostmár igazán aludnod kéne babóca. - mondtam, és elkezdtem ringatni kicsit.
Bár úgy tűnt ez nem nyerte el a tetszését, mivel sírni kezdett.
- Miért sírsz? - kérdeztem. - Nem kényelmes?
Átfordítottam, így már a másik oldalon feküdt. Ez sem volt túl nyerő, ezért beleraktam a bébihordóba, és azt kezdtem ringatni.
Nem igazán akart alábbmaradni a sírás, de azért próbálkoztam.
- Sziasztok! - bukkant fel az én egyetlen férjem a nappaliban. - Mi a nagy helyzet?
- Aludnia kéne, de nem igazán akar. - mondtam.
- Miért nem? - kérdezte értetlenül.
- Ha tudnám, már rég aludna. - válaszoltam egy amolyan "Ezt ugye most nem mondod komolyan?" fejjel.
- Van egy tervem, egy olyan géphez, ami ringatná, és még beszélne is hozzá a mi hangunkon. Már csak ki kéne fejlesztenem... - kezdte, de félbeszakítottam.
- Tudod, nem lehet mindent megoldani egy masinával! - szóltam rá mérgesen, mire ő értelmetlen fejet vágott.
Miért is lepődök meg. Ő Tony Stark, akinek mindenre van egy gépje!
Mérgesen megfogtam a bébihordót, és azzal a kezemben sétáltam fel az emeletre, a szobánkba.
Szerencsére, nem sokkal később már Y/D/N is elaludt. Én is elmentem zuhanyozni, aztán befeküdtem az ágyba.
Egyedül.
Hiányzik az, hogy Tony itt fekszik mellettem, és úgy alszom el, hogy átölel. Hiányzik a régi Tony...
Addig szomorkodtam, hogy végül elaludtam.
Fel sem keltem reggelig.
Ám, mikor felébredtem, akkor eszméltem fel, hogy ennek nem így kéne lennie.
Felültem az ágyon és a kiságy felé pillantva láttam, hogy Y/D/N nincs benne.
Hirtelen megijedtem, de aztán észbe kaptam, és felkeltem.
Lementem a nappaliba, de mikor megláttam, mi folyik ott, megnyugodtam.
Tony ült a szőnyegen, és a kisbabánkkal a kezében nevetett fel. Y/D/N is mosolygott, ami miatt nekem is muszáj volt.
- Y/N! - mondta Tony, mikor meglátott.
- Ti mit csináltok? - kérdeztem és lementem melléjük.
- Azt mondtad nem lehet mindent megoldani egy találmánnyal, így megoldottam saját magam. - mondta.
Ott igazán büszke voltam rá. Végre félre tudta tenni a találmányait, és a hősködést.
Azon a napon, sikerült úgy viselkednünk, mint egy igazi család.
Együtt megreggeliztünk, aztán pedig kimentünk a kanapéra filmezni. Tony feküdt, én pedig rajta. Eközben Y/D/N aludt, így nyugodtan néztük a filmet.
Dél körül először Y/D/N-t etettem meg, aztán mi is ebédeltünk.
Délután egy kis csendes pihenő után elővettem a babakocsit, és aztán elmentünk sétálni.
Ettünk egy-egy gombóc fagyit, utána beültünk egy kávéra.
Igazán boldog voltam a nap végére.
Egy kellemes zuhany után a legnagyobb meglepetés az volt, hogy Tony az ágyban feküdt és úgy nyomkodta a telefonját.
- Készen vagy? - kérdezte, mikor beléptem a szobába.
- Igen. - válaszoltam, és aztán az ágyhoz léptem. Leültem rá, s miután levettem a papucsom, bebújtam a takaró alá.
Erre ő letette a mellette lévő szekrényre a telefont, és aztán felém fordult.
- Jó éjt Kicsim. - mondta, és megpuszilt. Aztán átölelt, és úgy bújt hozzám.
- Jó éjt. - suttogtam.