Amerikai Egyesült Államok, San Diego Kalifornia
Egy évvel ezelőtt
Szerettem San Diegót. Szerettem, hogy sűrűn lakta város, hogy mindig zajlik az élet, hogy az emberek mindig úton vannak. San Diegóban rengeteg pompás club, Casino van. San Diego valóban a hatalom és a vagyon városa. Nekem is egy buliban kellett volna lennem, de helyette nagyapám egyik raktárában voltam és tanultam a „szakmát". Nagyapám mindig azt mondta, hogy a bizniszt nem lehet megtanulni. Az üzleti világba születni kell. Nagyapám mindig azt mondta, hogy a véremben folyik a hatalom és a pénz szerzés iránt érzett vágyam. A pénz mindenkinek fontos volt, hiszen az emberek abból élnek meg. De mi eltérünk az átlagos emberektől. Néztem, hogy nagyapám leül velem szembe. Az egyik kezében egy pici átlátszó zacskót tartott, amiben fehér por volt, a másikban egy hét ágú pici zöld növényt. Kecses mozdulattal helyezte őket egymás mellé az asztalra, majd, mint mindig, most is elmosolyodott. - Tegnap említettem, hogy halálom után szeretném megfelelő kezek között hagyni a kokain ültetvényeimet - az asztalra lassan kiszórta a fehér port, majd ráérősen hátra dőlt a széken. - De ehhez az kell, hogy mindent megérts a kokainnal kapcsolatban. Mi a kokain?
- Drog - óvatosan ujjaim közé vettem a pici zöld növényt és felmutattam. - Sokan szerelmesek lesznek belé. Néhányan függővé vállnak és nyáladzó kutyává vállnak tőle. Viszont vannak olyanok is, akik annyira függők lesznek tőle, hogy elkezdenek képzelődni. Először mindent színesben látnak, utána úgy látják, hogy forog a világ. Hangokat és embereket látnak maguk előtt, majd a földön fetrengve kihányják a belüket - pörgettem ujjaim közt a Kannabiszt. - Jó válasz? - mosolyogtam. A nagyapám visszavette, majd tenyerébe helyezte és felmutatta.
- A kokain ékes bizonyítéka annak, hogy hatalommal van az emberek felett. Bebizonyítja azt, hogy rengeteg és még annál több pénzt képes a számlánkra rakni. Aki a kokaint termeszti az mindig jól jár vele, viszont nem lehet függő!
- Miért?
- Belőve nem lehet üzletelni - kacagott, miközben ráérősen rágyújtott a szivarra. - Ez nem drog! - mutatta fel a szürke tömény szivart. - De tehetnék bele! Miért nem teszem? - fújta ki a tömény füstött. A húzott szemét fürkészve lassan bólintottam.
- Nem lennél beszámítható és nem tudnád vezetni az üzletet! Kudarcba menne a hatalmad és mindent elvennének tőled - dőltem hátra a széken. Miközben a harmadik kamion tolatott be az óriási ajtón, addig mi ketten a sarokban fontos dolgokról beszéltünk. Az emberek egymás után rakták fel a dobozokat a teherautó hátsó rakodóterébe. - A kokainodat külföldre is exportálják, igaz? - nagyapám lassan bólintott. - És nem buktál le?
- A határnál lefizetik az őröket, hogy sorba állás nélkül engedjék át őket a határon az országba.
- És ezt te honnan hozod? - böktem a kokain ültetvények felé. - Mármint... - kerestem a szavakat. - Ne haragudj nagyapa, kezdő vagyok ebben! Biztos vagy abban, hogy rám szeretnéd hagyni az ültetvényeket? - böktem a megvilágított ládák tetején található zöld növényekre. Nagyapa összehúzta a szemét. Ezt mindig akkor csinálja, amikor csalódik bennem. Tudtam, hogy vele nehéz beszélni. De nagyapa mindent okkal csinál. Tudtam, hogy mindenféleképpen rám hagyja a kokain ültetvényeket, csak azt nem értettem meg, hogy ez mekkora hatalmat jelent a számomra.
- Mondd neked az a név valamit, hogy Pablo Escobar? - a tömény füstöt kifújta, ami szertefoszlott a levegőben, eltűnt mintha soha nem is lett volna. Összefontam magam előtt a lábam, könyökömet pedig a combomra helyeztem. Csak bólintással adtam választ, de tudtam, hogy ki kell fejtenem.
- Pablo Emilio Escobar Gaviria. Ő egy kolumbiai drogbáró volt. Hatalmának a csúcsán az egész világon megtermelt kokainmennyiség kereskedelmének több mint a felét a kezében tartotta. Évente több mint kétmillió dollárt bonyolított le a kokain eladással. Ő egy igazi karter volt, aki bűntényekből és kokain kereskedelemből szerezte vagyonát. Legszebb éveiben napi hatvanmillió dollárt keresett. Az emberek rettegtek tőle és neve elterjedt az egész világon. Nem volt ellenfele, senki nem mert a híres kokainbáróval szembe szállni. Ő volt Kolumbia embere - nagyapa mosolyogva fürkészett engem, a tekintete mellett ráncok futottak össze. Bólintott, majd széttárta a karját.
- Idővel te leszel az új Pablo Escobar! Csak egy szexibb kiadás - kacsintott jókedvűen. Nevetve megráztam a fejem, de mivel még voltak kérdéseim, ezért megköszörültem a torkomat.
- És te honnan szerzed a kokaint? Úgy értem, hogy valahonnan jönnie kell hozzád, igaz? - húztam össze a szemem gyanakvóan. Nagyapa megigazította a nyakában található vastag aranyláncot és meghúzta homok színű öltönyének anyagát. Ráérősen pipázott, néha nyelvével megnyalta hófehér fogsorát.
- Pasquale Zagarit mond neked valamit? - mosolygott. - Vagy a Casalesi klán? - mivel minden szavát ittam, ezért sziszegve széttártam a kezem és nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem.
- Tehát Szicíliából érkezik a kokain. Ez miatt van közöd az olasz maffiához? - nem gondoltam volna, hogy nagyapa Olaszországba is kiterjeszti hatalmát, arra pedig végkép nem számítottam, hogy Olaszország leghírhedtebb maffia hálózatának a tagjaival tart szoros üzleti kapcsolatot. - Szóval tőlük származik a kokain? Ezeket kamionnal exportálják ide. Te ültetvényeket csinálsz belőle és jó pénzért eladod őket - felpattantam a székről, majd közelebb sétáltam a fekete ládákhoz, aminek a tetején Kannabisz ültetvények sorakoztak. Most kezdem megérteni, hogy nagyapa milyen világba szeretne engem belevinni. Most kezdem megérteni, hogy ez nem csak a kokainról szól. Tudtam és éreztem, hogy ez annál sokkal többet jelent. Ha nagyapának köze van az olasz, maffia vezérekhez, ami azt jelenti, hogy szoros kapcsolat kötik össze őket. Ez a kapcsolat a kokain volt. Megértettem, hogy nagyapának a hatalma nemcsak az országunkba de Szicíliába is kiterjedt. Ott is hallottak a Díjaz névről. Talán tartanak is tőlünk. Tudják, hogy kezünk alatt értékes kokainok termelődnek.
- És egy nap mindent átveszel! Te leszel a kokainbáró és jogodban áll az egész országot uralni - lassan sétált mellém és megpacskolta a hátamat. - Halálom előtt írni fogok neked egy levelet. Mindenemet rád fogom hagyni - összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá és megráztam a fejem. Nem értettem, hogy miért beszél ilyen gyakran a halálról, ezért azonnal ellenkeztem. Húsz évesen nem akartam a kokain világát uralni, még nem akartam átvenni a helyét.
- Ne beszélj még ilyenekről nagyapa - szorítottam meg a vállát, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. A nagyapám, Emanuel Díjaz szorosan magához ölelt és a tarkómat simogatta.
- Beteg vagyok, édes unokám - suttogta. - Nagyon beteg vagyok.
„Egy nap tiéd lesz a kokain, de bánj vele jól, mert nehéz a bűvölete alá kerülni, de benned hiszek és tudom, hogy férfi korodban jól fogod vezetni az üzletet."
Egész éjszaka nagyapa szavai voltak a fejemben. Annyira lesokkolt az, hogy beteg, annyira rosszul esett, hogy azon az estén nem mentem haza, hanem a város egyik clubjában ittam. Az ismerőseim is ott voltak, ezért hozzájuk csapódtam, bár akkor nem tudtam, hogy fog véget érni az éjszaka. A színes fényekkel és hangos zenével ellátott hely egyik vörös kanapéján ültünk. Egyszerre két nővel csókolóztam. Az egyik az övemet gombolta ki, lehúzta a sliccem és határozottan nyúlt a nadrágomba, közben a másik édes csókokkal ajándékozott meg. Rájuk akartam mozdulni, de a barátaim előtt nem teperhettem le őket, ezért csak ellöktem a kezüket és sziszegve visszagomboltam a nadrágomat. - Ma éjszaka a helyén marad - helyeztem kezem a farkamra. - De ígérem, hogy megkaphatjátok - biztos voltam abban, hogy az alkohol beszélt belőlem, hiszen normál körülmények közt egy Díjaz így nem beszél. Az egyik barátom Alexandro törte meg a csendet, és miután alaposan szétnézett egy pici átlátszó zacskót emelt ki a zsebéből.
- Ezt nézzétek, hogy mit hoztam - szapora mozdulatokkal szórta ki a fehér port az asztalra, majd a személyiigazolványával ügyesen vékony csíkba rendezte. - Ki lesz az első? - tekert fel egy vékony papírt. - Aaron?
- Kösz de kihagyom! - hátra dőltem és összehúzott szemekkel fürkésztem, hogy összehúzott szemekkel felszívják orrukkal a port.
- Bárhonnan is jön a cucc! Ez nagyon erős! - dőltek hátra a nevetéstől.
Biztos voltam abban, hogy a felelőtlenségüknek köszönhetik azt, amit azon az éjszakán elkövettek. Eredetileg csak mosdóba indultak, bár tudtam, hogy egy betépett soha nem oda megy, ahova eredetileg akar. A szemem láttára szívták fel a kokaint, lehetett volna annyi eszem, hogy leállítom őket. Nem akartam utánuk menni, de tudtam, hogy baj van, amikor nem találtam őket a mosdóban. - A francba! - telefonnal a kezemen szapora léptekkel sétáltam ki az elegáns clubból és a város felé vezető elhagyatott úton sétálva a fülemhez emeltem a telefont. A clubból kiszűrődő hangos zene miatt nem hallottam semmit, ezért a fülemre szorított kezekkel sétáltam előre, de ekkor egy olyan dolgot láttam meg, amit nem akartam. A telefont kiejtettem a kezemből, a vér az ereimbe fagyott és összehúzott szemekkel kicsit jobbra balra dőlve indultam meg a sötét úton. Szinte lassított felvételben láttam, hogy egy sűrű bokor takarásában egy ártatlan fiatal nőt erőszakolnak. Hallottam, hogy a lány segítségért kiállt. Láttam, hogy az egyik befogja a száját és lefogja kezét, addig a másik lehúzza sliccét és erőteljesen kezd el mozogni a lányban, aki üvöltött és rúgkapált. Ezt tette a drog? Ezt csinálta velük? Vadállatok lettek? És ami a legundorítóbb az volt, hogy elélvezett. Imádta, amit csinált, és könnyes szemmel néztem, hogy a haverjával helyet cserélnek. A fejemet fogtam és a padlóra guggoltam, mert nem akartam elhinni, hogy mindketten megrontották. Nem bírtam tovább hallgatni, ezért remegő lábakkal futottam hozzájuk. Az utolsó percben meglökte a haverja vállát és lehúzott nadrággal az erdő felé futottak. - Istenem! A kurva anyátokat! Mit műveltetek?! Istenem mit csináltatok vele? - eltakartam a szemem mert a lány combját azonnal elöntötte a vér, ami a támadás miatt kicsordult belőle. Nem volt magánál, de amikor levettem a pólómat és ráterítettem, hírtelen üvöltve nyitotta ki szemét.
- Ne! Ne érj hozzám! Takarodj! Segítsék! Segítsék! Istenem! Megerőszakoltak! - és már hiába próbáltam megmenteni, nem volt rá alkalmam, mert rendőrök másodpercek alatt a helyszínre értek és a fegyverüket feltartva felém futottak. És miközben a bőrdzsekimet is a lány testére hajtottam, engem megfogtak és az autó motorháztetőjének nyomva bilincset tettek a csuklómra. Az életem itt ért végett. Itt tört apró darabokra a szívem. Amiben hittem szertefoszlott előttem és csak imádkozni tudtam, hogy egyszer újra találkozzak a valódi bűnösökkel.