Reggel kábán nyitottam ki a szemem. Az első dolog, ami feltűnt, hogy túl világos van ahhoz, hogy tovább aludjak. A többi érdekesebb volt.
Egy kar szorosan átkarolt hátulról, miközben becsúszott a pólóm alá a hozzátartozó kéz. A lábam teljesen össze volt akadva Harry-ével, akinek a kemény mellkasa a hátamhoz szorult. Az arcát a hajamba temette, és egyenletesen szuszogott. A másik karja a fejem alatt nyúlt teljesen előre. Fogalmam sincs, hogy mikor gabalyodtunk össze ennyire az éjszaka folyamán, mert este még egy tisztes távolság volt közöttünk.
A másik dolog, amit csak most tudtam felfedezni, hogy milyen kényelmes az ágya. Tegnap túlságosan elterelte a figyelmem, utána pedig szinte azonnal elaludtam. Szinte belesüppedtem a puha ágyba, amikor túlságosan nagy volt két embernek. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy vajon aludt-e már itt egyszerre két nővel, de ezt inkább gyorsan elhesegettem, mert nem akartam fejfájással ébredni.
Mindig is egy túlgondoló ember voltam, ez viszont sokszor tönkretette a napjaimat. Harry-vel igyekeztem ezt a túlgondolást minél minimálisabbra csökkenteni, mert túl sok mindenen agyalhattam volna. Élveztem a társaságát, és nagyon reméltem, hogy ő is hasonlóképpen érez. Fogalmam sem volt, mi ez az egész közöttünk, mégis reménykedtem benne, hogy ő is érzi ezeket a megmagyarázhatatlan érzéseket, amiket én.
Nem ez volt az első alkalom, hogy együtt aludtunk. Először Los Angelesben töltöttük együtt az éjszakát, utána pedig véletlenül mindketten elaludtunk a lakásomon. Amikor először aludt nálam, az is teljesen random volt, hiszen csak azért tette, mert nem akartam egyedül maradni. Ez most más volt. Ő szerette volna, hogy vele töltsem az ünnepeket és ebbe beletartozott az is, hogy egy ágyban alszunk.
Legszívesebben így maradtam volna örökre, de tudtam, hogy hamarosan fel kell kelnem. Fogalmam sem volt, hogy mennyi a idő, csak remélni mertem, hogy még nincs túl késő. Nem akartam lejáratni magam a családja előtt azzal, hogy délutánig alszok.
Harry még túl békésen aludt, így óvatosan felemeltem a kezét és megpróbáltam észrevétlenül kikelni az ágyból. A pólója hosszú volt rám, így takarta az alsónadrágot, amit viseltem. Bár amúgy is úgy nézett ki, mint egy rövidnadrág.
Miután kicsit felfrissítettem magam a fürdőszobában vetettem egy utolsó pillantást a békésen alvó Harry-re, majd mosolyogva mentem le a nappaliba. A házban olyan csend honolt, hogy nem voltam benne biztos, bárki is ébren van. A konyhába érve még mindig nem láttam senkit, úgyhogy öntöttem magamnak egy csésze kávét. Nyugodtan iszogattam, amikor valaki a vállamra helyezte a kezét.
Olyat ugrottam, hogy a kezemben tartott bögre majdnem leesett a földre. A torkomban dobogó szívvel fordultam meg, és amikor Anne riadtan nézett rám, egy megkönnyebbült mosoly hagyta el a számat.
- Ne haragudj, drágám. Nem akartalak megijeszteni - mosolygott rám szeretetteljesen.
- Nem számítottam rád, de nem ijesztettél meg - viszonoztam a mosolygását, miközben a szívverésem lassan lecsillapodott.
- Meglep, hogy ilyen korán felébredtél - jegyezte meg továbbra is mosolyogva, miközben kikerült, és elkezdett foglalatoskodni a konyhában. Úgy döntöttem, hogy nem leszek láb alatt, ezért leültem a bárszékre a nappali felé néző konyhapulthoz.
- Nem tudtam tovább aludni - vallottam be.
- Harry mindig ilyen sokáig alszik mostanában? - kérdezte mellékesen.
- Nem igazán tudom. Nem sokszor aludtam még vele - vontam meg a vállam, és éreztem, hogy elpirulok. - Olyankor általában sokkal hamarabb kel fel, mint én - tettem hozzá. Teljesen a hűtőnek szentelte a figyelmét, így tovább kavargattam a kávémat.
- Örülök, hogy vagy neki - szólalt meg egy kis hallgatás után. - Sosem gondoltam, hogy ismét megélem a napot, hogy bemutat a barátnőjének - nevetett fel.
- Én nem... Mi nem... Nem vagyok a barátnője - szűrtem ki nagy nehezen a szavakat a fogam között. Meglepve pillantott fel rám, enyhén összeráncolt szemöldökkel.
- Ne haragudj, azt hittem - mosolygott rám ismét. - Szerintem ő így gondolja - motyogta az orra alatt alig érthetően.
- Mi csak próbáljuk minél jobban megismerni a másikat - mondtam még mindig elvörösödve.
- Nem láttam így viselkedni három éve senkivel. Csak örülök, hogy végre boldognak látom a fiamat - vallotta be. - Különleges lehetsz neki. Az előző kapcsolatánál hónapokig könyörögnöm kellett neki, hogy találkozhassak Abby-vel - sóhajtott fel és az arcán szomorúság suhant át. Csak mosolyogva figyeltem rá, ugyanis nem tudtam mit válaszolni erre. Nem volt megszokott érzés, hogy így elbeszélgessek annak az édesanyjával, aki fontos nekem.
David szülei sosem kedveltek. Az ő szemükben csak egy elkényeztetett teher voltam a szüleim állása miatt. Sosem keveredtek velem vitába, de azon a kevés alkalmon, amikor találkoztam velük, mindig éreztették, hogy csak egy megtűrt személy vagyok abban a házban. Egyetlen egyszer nem nézett rám olyan mosollyal az édesanyja, mint most Anne. Sosem kezdett volna velem beszélgetést, az pedig sosem hagyta volna el a száját, hogy örül annak együtt vagyunk.
David mindig kifogásolta a kapcsolatom a szüleivel, tekintve, hogy az enyémek odáig voltak érte. Nem számított neki az a rengeteg erőfeszítés, amit tettem annak érdekében megkedveljenek, mert reménytelen eset volt. Természetesen az is az én hibám volt, mint minden egyéb, ami miatt a kapcsolatunk zátonyra futott.
Harry családja teljesen más volt. Gemma már az elejétől nagyon nyílt volt velem, és kereste a társaságom. Már akkor is, amikor még semmi nem volt köztem és Harry között. Mióta viszont megtudta, szerintem ő is örül neki, mert folyamatosan mosolyogva néz ránk. Anne pedig ugyanolyan befogadó volt velem, mint Gemma, annak ellenére, hogy betoppantam váratlanul.
- Sajnálom, hogy elrontottam a családi karácsonyt - böktem ki meggondolás nélkül, ami az eszemben járt. Olyan hirtelen nézett fel rám tágra nyílt szemmel a palacsinta tészta összeállításából, hogy azonnal rosszul éreztem magam.
- Nem rontottál el semmit, drágám. Egy kis színt hoztál az ünnepekbe. Nem mintha annyira komolyan vennénk manapság ezt az ünnepet, nekem csak az számít, hogy legalább egy évben egyszer együtt legyek a gyerekeimmel. És nagyon örülök, hogy idén te is csatlakoztál hozzánk - mondta őszintén. Megkönnyebbülten fújtam ki az addig bent tartott levegőt.
- Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem a reggelire utalva, de csak legyintett egyet.
- Olyan kicsi ez a konyha, hogy nem férünk el benne egyszerre ketten. Maradj nyugodtan és közben mesélj magadról - kért meg ismét mosolyogva.
Anne-nel egyszerű volt beszélgetni. Figyelemmel hallgatta az apró részleteket, amiket elárultam magamról, miközben teljesen elkészítette a reggelit. Ő is sokat mesélt a családjukról, elsősorban Harry-ről gyerekkori történeteket, amiken talán jobban mosolyogtam a kelleténél.
Éppen hangosan nevettünk, amikor a szeme mögém tévedt, és a mosolya még szélesebb lett. A következő pillanatban egy kéz csúszott a derekamra, majd egy mellkas nyomódott a hátamnak. Azonnal oldalra kaptam a fejem, Harry pedig egy puszit nyomott a csupasz vállamra, mert a pólója kicsit lecsúszott oldalra.
- Jó reggelt - dünnyögte a reggeli mély hangján, miközben a másik keze is a derekam köré fonódott, és szorosan magához húzott.
- Jó reggelt - suttogtam alig halhatóan. Az arca fel volt dagadva az alvástól, a szeme álmosan csillogott, a haja pedig szanaszét állt.
- Már azt hittük, hogy sosem ébredsz fel - jegyezte meg Anne.
- Felkeltettek a mennyei illatok - válaszolta Harry még mindig a visszaalvás szélén állva. Az állát megtámasztotta a vállamon, miközben az ujjai becsúsztak a pólóm alá. - Nem voltál mellettem, amikor felkeltem - intézte hozzám a szavait szomorúan.
- Nem tudtam visszaaludni, és nem akartalak felébreszteni - vallottam be. Már szólásra nyitotta a száját, amikor Gemma és Josh hangosan kivágták az egyik vendégszoba ajtaját, és kivágtattak. Nem néztek ki sokkal frissebbnek, mint én vagy Harry. Josh még annyira sem zavartatta magát, hogy egy pólót felvegyen. Visszafojtott nevetéssel fordultam feléjük.
- Pont időben. Kész a reggeli. Segítsetek megteríteni - szólt rá Anne Harry-re és Gemmára. Harry olyan fájdalmasan nyöszörgött, mintha a fogát húzatni menne éppen.
Megpróbáltam nekik segíteni, de három irányból kaptam azonnal ugyanazt a választ: én itt vendég vagyok, üljek nyugodtan. Josh-t nem zavarta, hogy őt is a vendég kategóriába vették, lazán nekitámaszkodott a mellettem lévő bárszéknek és nyugodtan figyelte a munkafolyamatokat. Amikor elkészültek, ő volt az első, aki helyet foglalt az asztalnál. Harry mellém ült, és a combomra simította a kezét egy biztató mosoly kíséretében.
Anne bocsánatkérően otthagyott minket, ugyanis a telefonja hangos csörgése megzavarta a békés reggelizést, és fontos hívást vár. Amint eltűnt a vendégszobában, Josh hangos csörrenéssel letette az evőeszközöket az asztalra.
- És, hogy aludtatok? - kérdezte egy széles mosoly kíséretében. Harry gyanakvóan méregette, miközben az egész teste megfeszült és a villa megállt a kezében. Farkasszemet néztek egymással, így zavartan köhintettem egyet, hogy válaszoljak végre a kérdésre.
- Remekül, köszi. És ti? - érdeklődtem értetlenül a hirtelen hangulatváltozás miatt.
- Nálatok biztos nem jobban - felelt még mindig sunyi mosollyal.
- Josh, hagyd őket - szólt rá Gemma visszafojtott nevetéssel. Harry sóhajtva hátradőlt a székében, miközben végigszántott a kezével a haján.
- Lehetetlen, hogy bármit is hallottál, úgyhogy csak szimplán faszfej akarsz lenni - forgatta meg a szemét csalódottan, miközben bocsánatkérően nézett rám. Továbbra és értetlenül kapkodtam a fejem közöttük, ugyanis fogalmam sem volt, hogy miről beszéltek.
- Nagyon jó fülem van - nevetgélt tovább Josh.
- Fejezd be - figyelmeztette Harry komoran. - Felnőtt emberek vagyunk - emlékeztette.
- April-t nem zavarja - biccentett felém Josh.
- Nem igazán tudom, hogy miről van most szó - vallottam be. Gemma végre kiengedte a nevetését, Josh pedig szintén prüszkölve köpte ki a narancslevet, amibe éppen csak belekortyolt. Harry hitetlenkedve figyelt, de az ő arcán is ott bujkált egy mosoly.
- Fejezzétek be - szólt rájuk ismét.
- Nagyon aranyos - nevetgélt Josh tovább. - Bár tegnap nem ilyen aranyosnak tűnt, amikor elsétáltam a szobád előtt - tette hozzá halkan, nekem pedig azonnal elkerekedett a szemem.
Hirtelen leesett, hogy mégis mire gondol Josh, és hihetetlenül elszégyelltem magam. Éreztem, hogy az arcom lángba borul, és szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Harry közelebb húzott hozzám, és nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt kihúzta magát és újra Josh-ra szegezte a tekintetét.
- Meg foglak ölni - jelentette ki, mintha ez természetes lenne.
- Hagyd már őket - sóhajtott fel Gemma is, és megbökte Josh karját. A tekintetem továbbra is az előttem lévő tányéron tartottam, és reménykedtem benne, hogy másodperceken belül megnyílik alattam a padló.
- Most miért? Nem mintha mi nem szexeltünk volna már azóta, hogy itt vagyunk - tette fel a kezét védekezően. Ez még belőlem is kiváltott egy mosolyt, Gemma viszont egy hangos csattanással rávert a karjába.
- Josh! - kiáltott rá indulatosan.
- Egy barom vagy - emelte Harry az égre tekintetét, de már nem figyelte oda rá. Josh és Gemma pillanatok alatt heves vitába keveredtek, én pedig tovább folytattam a szégyenkezést.
Harry teljesen felém fordult, és a kezem után nyúlt. Erőltetett mosollyal néztem én is rá. Aggódva próbált bármit leolvasni az arcomról, de nem igazán sikerülhetett neki az arckifejezéséből ítélve.
- Ne haragudj. Teljesen megértem, ha nem akarsz itt maradni ezek után - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Szeretnék maradni. Nem történt semmi, Harry - mondtam mosolyogva. Hitetlenkedve felém kapta a fejét, és mélyen a szemembe nézett.
- Szóval nem vagy mérges? - kérdezte pislogás nélkül.
- Miért lennék rád mérges? Ne gondold túl - kérleltem. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, majd egy gyors puszit nyomott a számra.
Anne akkor tért vissza, amikor Josh és Gemma végre lecsillapodtak, és csodálkozva nézett végig rajtunk. Gemma és Josh duzzogva fogyasztották tovább a reggelijüket, Harry pedig szinte az ölébe húzott, olyan szorosan és közel tartott magához.
- Hát itt meg mi történt? - érdeklődött Anne, majd amikor nem kapott válaszokat, sóhajtva leült. - Mit terveztetek mára? - kezdett el ő is enni. Harry megköszörülte a torkát, mielőtt zavartan nézett az édesanyjára.
- Nekem van egy kis munkám, de itt azt csináltok, amit akartok - húzta el a száját nem túl lelkesen.
- Segítsek? - szaladt ki a számon automatikusan. Harry mosolyogva megrázta a fejét.
- Néhány telefonhívás és email. Semmi, amit ne tudnék megoldani egyedül - vonta meg a vállát.
- Ezek szerint mi azt csinálunk, amit én szeretnék - jelentette ki Josh nagyképűen.
- És mégis mi lenne az? - ráncolta össze a szemöldökét Harry.
- Társasjáték maraton - jelentette ki lelkesen.
- Még szerencse, hogy kihúztam magam alóla - suttogta Harry a fülembe, amikor felém fordult.
- Ennyire rossz nem lehet - forgattam meg a szemem mosolyogva. Egy sokatmondó pillantással ajándékozott meg, mielőtt szórakozottan lopott a tányéromról egy falat palacsintát.
Sajnos pár óra múlva már megbántam, amit mondtam. Kiderült, hogy Josh-sal társasjátékokat játszani nem egy megnyugtató elfoglaltság. Sokkal inkább egy vizsgaidőszakhoz tudnám mérni azt a mennyiségű stresszt, ami pár óra alatt végig ment rajtam. Úgy tűnik, hogy ő véresen komolyan veszi a győzelmet, és akár csalás árán is megszerzi amit akar. Gemma és Anne már veteránoknak számítottak, én viszont néha csak pislogás nélkül meredtem rá, vagy teljesen elbambultam ahhoz, hogy észre vegyem a csalást.
Harry pár óra múlva csatlakozott hozzánk, de nem szállt be a játékokba. Sokkal inkább az én idegesítésemet tűzte ki célul magának, ugyanis mindig véletlenül akkor lökte meg a kezem, amikor dobni készültem, a bábukkal léptem, vagy csak egy kártya után nyúltam. Az idő másik részében olyan dolgokat suttogott a fülembe, amiktől teljesen kiszáradt a torkom és fülig elvörösödtem. Teljesen ártatlan mosollyal volt képes visszahúzódni a helyére miután olyan mondat hagyta el a száját, hogy félrenyeltem az éppen akkor kortyolgatott narancslevem. Látszólag neki ez a játék sokkal érdekesebb volt, mint az éppen aktuális.
Fáradtnak és gondterheltnek tűnt, de tökéletesen próbálta meg a családja előtt titkolni. Estefelé, miután Josh mindenkit lefárasztott agyilag, mindenki hamar elvonult a saját nyugalmába. Harry bármennyire is próbált rábeszélni, nem zuhanyoztunk együtt. Már majdnem megvett azzal az érvvel, hogy sok vizet tudnánk spórolni, amikor lépteket hallottunk a szoba előtt, és azonnal visszacsöppentem a valóságba. Olyan szomorúan nézett rám, mint egy kisgyerek, akitől elveszik a kedvenc játékát.
Ragaszkodott ahhoz, hogy ismét az ő pólójában aludjak, mert szerinte sokkal jobban állt nekem, mint neki. Az apró gesztus megdobogtatta a szívem, ugyanis én is szívesen hordtam a ruháját. Megnyugtatónak éreztem.
A vele töltött pillanatokat örökre el akartam zárni a szívemben. Nem tudtam, meddig élvezhetem a társaságát, de sosem éreztem még magam annyira nyugodtan, mint akkor vele. A háttérben halkan ment a Tv, miközben ő a hasamon feküdt az ujjaimmal játszva. Fogalmam sincs, mikor nyomott el minket az álom, de órákig beszélgettünk a semmiről. Sokkal közvetlenebb volt velem, mint addig bármikor. Érdeklődve hallgatta minden szavam, és ő is sokkal részletesebben mesélt az életéről.
Voltak már rémálmaim, de ami aznap este történt, még sosem fordult elő. Soha nem láttam még senkit annyira verejtékezve, magából kikelve, mint aznap este Harry-t.
Először azt hittem, hogy csak álmodom azt, hogy valaki kiabál. Ahogy egyre jobban magamhoz tértem, hirtelen csapott meg a felismerés: hiányzott a karok ölelése, amik még elalvásnál ott voltak, és hiányzott az a nyugodtság, amit Harry adott.
- Ne! - kiabálta mellettem, miközben az egész teste remegett. A hátán feküdt, összeráncolt szemöldökkel, a kezét szorosan maga mellett tartva. Az arcán olyan fájdalom ült, mintha éppen kínozták volna.
Az álom egy pillanat alatt kiment a szememből, amikor tudatosult bennem a helyzet. A szívem a torkomban dobogott, és fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Amikor szó szerint elkezdte magát dobálni, automatikusan cselekedtem. Félig ülő helyzetben húzódtam oda hozzá, és vettem a kezembe az arcát. A hirtelen érintéstől összerezzent, de továbbra is azt kiabálta, hogy ne.
- Harry, kelj fel, kérlek - kezdtem el szólítgatni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene egy rémálomból felkelteni valakit, de a szenvedését látva könnyek szöktek a szemembe. Próbáltam finom mozdulatokkal felébreszteni, miközben folyamatosan szólítgattam. - Harry, kérlek - mondtam egy fokkal hangosabban, remegő hangon. Amikor egész teste megdermedt, és tágra nyílt a szeme, elkezdte olyan gyorsasággal kapkodni a levegőt, amilyet még sosem láttam. - Harry - szóltam ismét, mert olyan ködös tekintettel nézett rám, mint aki nem ismer fel. Az egész teste remegett, a pólója annyira átázott, mintha egy fürdőt vett volna, a haja pedig izzadtan tapadt a homlokára.
-Nem, nem, nem - motyogta szorosan behunyt szemmel, miközben megpróbált tőlem elhúzódni, de nem hagytam. Sokkal közelebb merészkedtem hozzá, és még szorosabban tartottam.
- Harry, én vagyok az, April. Csak rosszat álmodtál - cirógattam az állkapcsát finoman, a hangomat pedig megpróbáltam a lehető legmegnyugtatóbbra venni.
- April? - kérdezte még mindig kábán pislogva, miközben szorosan átkarolta a derekam. Olyan volt, mintha egy menedéket keresne.
- Én vagyok, Harry. Semmi baj - suttogtam halkan, és az arcát fürkésztem. A következő pillanatban hirtelen magára rántott, és szorosan átkarolt. Az arcát a nyakamba temette, és próbálta csillapítani a szapora lélegzetvételét.
Pár percig így feküdtünk mozdulatlanul. Olyanokat motyogott a hajamba alig érthetően, hogy "nem valóságos", "vele vagyok", "nem vele történt". Fogalmam sem volt, hogy mit jelentenek ezek a jelentéktelennek tűnő mondatok. Igyekeztem az arcát simogatni, és szorosan hozzábújni, hogy érezze a közelségem. Még mindig zavart volt, és megviselt, amikor támadt egy ötletem.
- Harry - emeltem fel lassan a fejem, de nem nézett rám. - Szerinted képes lennél felállni? Ki akarok próbálni valamit - mondtam nagyon halkan. Csak egy aprót bólintott, de a szeme továbbra is szorosan le volt hunyva.
Óvatosan leszálltam róla, de szinte azonnal a kezem után nyúlt. Óvatosan felhúztam az ágyról, és a kezénél fogva vezettem a fürdőbe. A lépései bizonytalanok voltak, és ahogy felkapcsoltam a lámpát, jobban szemügyre vettem az arcát: a szeme szinte vörös volt, és könnyek csillogtak benne, a szája meg-megremegett, és folyamatosan kerülte a tekintetem.
- Szerintem jót tenne, ha lezuhanyoznánk. Szabaduljunk meg ezektől az átázott ruháktól, rendben? - álltam meg előtte, és óvatosan a pólója szegélyéhez nyúltam. - Levehetem rólad? - kérdeztem bizonytalanul. Még mindig teljesen a gondolataiba meredt, így csak egy aprót bólintott. Segített kibújni a pólójából, én pedig egy percre elcsodálkoztam a tetoválásokon, amik a bőrét borították. Még sosem láttam valakit ilyen magas hivatásban dolgozni, mégis ennyi tetoválással.
Remegő kézzel nyúltam én is a pólóm után, majd miután levettem magamról, kicsit bizonytalanul ácsorogtam előtte. Tudtam, hogy most nekem kell úrrá lenni a helyzeten, nem várhatom tőle, hogy ő diktálja a lépéseket, mint eddig.
- Beállítom a vizet - jegyeztem meg halkan. Nem válaszolt, de készségesen elengedte a kezem arra az időre, hogy a zuhanyzóhoz lépjek.
Visszatérve hozzá két lehetőségem volt: vagy én vetem le magamról először az utolsó ruhadarabot, vagy róla veszem le. Az utóbbi esetben nem voltam benne biztos, hogy lenne elég bátorságom meztelenre vetkőzni azután, hogy látom őt úgy, így hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a rövidnadrágnak kinéző alsónadrágot, és egy gyors mozdulattal kiléptem belőle. Nagyot nyeltem, mielőtt Harry-ről is lehúztam a ruhadarabot, de folyamatosan az arcán tartottam a szemem. Mélyen a szemembe nézett, de nem lehetett kiolvasni a tekintetéből semmit. Egy óvatlan pillanatban letévedt a tekintetem, de csak gyorsan elhesegettem minden nem odaillő gondolatomat.
Óvatosan megragadtam a kezét, és magammal húztam a zuhanyba. Ahogy a vízsugarak megcsapták a testét, egy sóhaj hagyta el a száját, miközben hátravetette a fejét. Tusfürdőt nyomtam a kezembe, majd óvatosan megérintettem a mellkasát. A szeme tágra nyílt, és azonnal lenézett rám.
Igyekeztem teljesen a bőrére koncentrálni, és arra, hogy mindenre fordítsak figyelmet. A kemény mellkasán óvatosan eloszlattam a tusfürdőt, ezzel próbálva lenyugtatni. A mellkasa után a karját vettem kezelésbe, majd a hasára tévedt a kezem, ott azonban nem töltöttem el sok időt. Teljesen az arcomra tapadt a tekintete, és minden egyes mozdulatomat érdeklődve figyelte. Amikor a hátára tévedt a kezem, egy lépéssel közelebb léptem hozzá.
- Minden rendben lesz - suttogtam halkan, miközben az ujjaim bejárták puha bőrét. Mikor késznek ítéltem, a kezembe nyomtam egy újabb adagot, hogy magamat is tusfürdőből borítsam be, de a kezem után nyúlt.
- Majd én - mondta, miközben egy nagy adagot nyomott a tenyerébe. Ahogy hozzáért a karomhoz, libabőr futott végig rajtam. A mozdulataiban nem volt semmi szexuális, csupán ezzel akarta viszonozni a törődést. A keze bejárta az egész felsőtestem, miközben nagy gonddal igyekezett mindenhova juttatni az egyre habzó tusfürdőből. - Sajnálom. Nem akartam, hogy így láss - vallotta be sóhajtva, amikor végzett. Leejtette maga mellé a karját, és a tekintetét a földre szegezte. Az arcához nyúltam, és a két kezem közé fogtam.
- Nem kell bocsánatot kérned, Harry. Te is láttál már hasonló állapotban engem. Csak segíteni akarok - mondtam, miközben gyengéden simogatni kezdtem a bőrét. Hitetlenkedve emelte rám smaragdzöld szemét, de továbbra is távolság tartóan viselkedett. A haja nedvesen tapadt a homlokába, a testét vízcseppek borították, és ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, akkor biztos, hogy belepirulok a puszta látványába.
Teljesen elmerültem a tanulmányozásában, és szinte észre sem vettem, hogy bezárja a köztünk lévő távolságot, és szorosan a karjaiba von. A hirtelen mozdulat váratlanul ért, de azonnal én is köré vezettem a karjaimat. A fejét a nyakhajlatomba temette, miközben a hátamat óvatosan simogatta. A víz folyása töltötte meg hanggal a fürdőszobát, valamint az egyenletes légzése. Lehunyt szemmel élveztem a közelségét, és egy idő után a hajával kezdtem el játszadozni.
- Ne hagyj el - lehelte a vállamra szinte alig halhatatlanul. Olyan kétségbeesettnek hangzott, hogy a szomorúság átjárta az egész testem a fájdalmától.
- Nem megyek sehova. Megígérem - válaszoltam remegő hangon. Felemelte a fejét, és mélyen a szemembe nézett, mielőtt óvatosan összeérintette az ajkainkat.
Sokszor csókoltam már meg Harryt, de ezt egyikhez sem tudtam volna hasonlítani. Megnyugvást keresett ebben a lassú csókban, miközben szorosan ölelt tovább. Bár hosszú ideig maradtunk így, mégsem éreztem azt, hogy kezdenének átmenni szexuálisba.
Ha valamit megtanultam Harry-ről, az az, hogy sokkal könnyebben fejezi ki magát fizikai úton. Nem a szavak embere, nem tudna beszélni az érzéseiről, viszont megmutatni megtudja, hogy mi játszódik le benne.
- Vissza kellene mennünk. Te még lefeküdhetsz aludni - döntötte a homlokát az enyémnek, amikor elhúzódott tőlem.
- Te nem? - kérdeztem vissza kicsit értetlenül. Szomorú mosollyal megrázta a fejét, majd elzárta a zuhanyt.
- Lehetetlen, hogy én egy rémálom után visszaaludjak - legyintett, mintha semmiség lenne.
- Gyakran vannak? - érdeklődtem, miközben hagytam, hogy egy törülközővel végighaladjon a testemen.
- Igen. Mióta ismerlek kevesebbszer. Amikor veled alszok még sosem voltak - vallotta be sóhajtva. Amikor végzett velem, gyorsan belebújtam a pizsamának használt pólójába és boxeralsójába. Ő csak a dereka köré tekerte a törülközőt, hiszen a pólója teljesen izzadt volt. A szobába érve némán felvett ő egy boxeralsót. Tanácstalanul az ágy szélére ültem és figyeltem a mozdulatait.
Bármennyire is próbálta leplezni, a rémálom nagyon rosszul érintette. Kerülte a tekintetem, miközben visszasétált az ágyhoz, és leült mellém. A kezét az ölébe ejtette, és lehajtott fejjel merült el a gondolataiban.
- Nyugodtan feküdj le aludni, April. Nem kell velem virrasztanod - szólalt meg egy zavart köhögéssel.
- Szerinted tudnék aludni, ha tudom, hogy feszült vagy? - kérdeztem vissza visszafojtott mosollyal.
- Nem feszültnek mondanám az érzést. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e rá megfelelő szó - ismerte be egy hatalmas sóhajjal.
- Talán tudok valamit, ami segíthet - motyogtam alig halhatóan. Csodálkozva kapta felém a fejét. Próbáltam leplezni az idegességet, ami hirtelen úrrá lett rajtam. - Lehet, hogy hülyeség, és ha nem tetszik, akkor nyugodtan mondd meg. De úgy láttam, hogy a szobámban tetszett - köhintettem én is zavarban. - Mondhatjuk, hogy karácsonyi ajándék. Igazából megláttam, és egyből te jutottál eszembe. De egyáltalán nem nagy dolog - kezdtem el hadarni, de megállított mosolyogva.
- April, bármi is az, imádni fogom - biztosított. Magamban szitkozódva sétáltam oda a bőröndömhöz, és vettem elő a lapos dobozt. Harry érdeklődve követte a mozdulataimat, amikor pedig odaadtam a gondosan becsomagolt ajándékot, egy széles mosoly jelent meg az arcán.
- Ha nem tetszik, akkor szólj - törtem meg a kínos csendet, ugyanis miután kicsomagolta, csak meredt a kezében tartott dobozra. azonnal felismerte, hogy ledes csillagokat vettem neki, mert a szobámban mindig megcsodálja. - Ez jobb, mint az enyém. Több színre lehet változtatni - fecsegtem tovább.
- Köszönöm - nézett fel rám egy kis idő múlva. - Segítesz feltenni? - állt fel. Teljesen meglepve pislogtam magam elé.
- Szóval tetszik? - kérdeztem még mindig bizonytalanul.
- Nagyon tetszik - bólintott mosolyogva, majd egy gyors puszit nyomott a számra megerősítésképpen. - Segítesz felrakni? - kezdte el kibontani a dobozt.
Pár percen belül felraktuk őket. Egyikünk sem szólt semmit, mert mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Harry látszólag teljesen máshol járt, mint én, ezt pedig nem tettem neki szóvá. Amikor kész lettünk, felkapcsolta, így a szobára először egy kellemes zöld fény telepedett, majd gyorsan megtalálta a kék verziót, ami hasonlított az én szobámra. Büszkén nézett végig a művönkön, majd lehúzott az ágyra. A fejem a mellkasára hajtottam, miközben ő a hátán feküdt és mindketten a mesterséges csillagokat figyeltük.
- Most már minden este rád fogok gondolni - szólalt meg halkan egy idő után.
- Remélem, hogy ez majd segít jobban aludni - vallottam be csukott szemmel. Bármennyire is próbáltam takarni, hihetetlenül fáradt voltam.
- A kék fény most már nyugalmat jelent. És téged. Talán még vissza is tudok ma aludni - jegyezte meg halkan. Fogalma sem volt, hogy mekkora hatással vannak rám a szavai.
- Fent is maradhatunk - erősködtem az alvás szélén állva. Halkan felnevetett, majd nyomott egy puszit a hajamra.
- Évek óta először szeretnék visszaaludni egy rémálom után - kezdett el gondolkozni. - Reggel itt leszel, amikor felkelek? - kérdezte bizonytalanul. Közelebb húzódtam hozzá és szorosan átkaroltam a mellkasát.
- Nem megyek sehova, Harry - ígértem meg.
Mindketten tudtuk, hogy ez az ígéret nem csak a reggelre vonatkozott. Ha akartam volna sem tudtam volna már elszakadni tőle, hiszen olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint még soha senki.