A nagyteremben mindenki leült az asztalához. A Beauxbatons tanulói egyből letelepedtek a Hollóhát asztalához, s most savanyú képpel mustrálták a termet és a roxfortosokat. Hárman közülük még mindig nem vették le a kendőt a fejükről.
—Ennyire azért nincs hideg- jegyezte meg bosszúsan Hannah Abott, a kendősök felé pillantgatva.
Viktor Krum és durmstrangos társai eközben leültek a Mardekár asztalához. A durmstrangos diákok kibújtak a nehéz bundáikból, és érdeklődve nézegették az elvarázsolt mennyezetet. Egyikük-másikuk álmélkodva forgatta kezében a csupaarany teríték darabjait.
Frics, a gondnok, aki az ünnepi vacsora tiszteletére egy kopott, penészfoltos frakkban jelent meg, további székeket helyezett el a tanári asztal mögött: kettőt-kettőt Dumbledore székétől balra és jobbra.
Mikor az összes diák beért a nagyterembe, s megtalálta a helyét, a tanárok is bevonultak, és leültek a keresztben álló asztalhoz. A sort Dumbledore professzor, Karkarov és Madame Maxime zárták. Igazgatónőjük láttán a beauxbatons-os diákok nyomban felpattantak. A teremben néhányan nevettek, de a vendégek ügyet se vetettek rájuk. Nem ültek le addig, amíg Madame Maxime helyet nem foglalt Dumbledore balján. Dumbledore maga állva maradt, jelezve, hogy szólni kíván. Többen pisszegni kezdtek, s a terem elcsendesedett.
—Köszöntünk ezen a szép estén minden bentlakót és - különösképpen - minden vendéget- szólt Dumbledore, széles mosolyt villantva a külföldi diákokra. —Nagy örömömre szolgál, hogy a Roxfortban üdvözölhetem a hölgyeket és urakat. Szívből remélem, sőt bízom benne, hogy itt-tartózkodásuk a kényelem és a kellem jegyében telik majd.
Az egyik beauxbatons-os lány, akinek a feje ki se látszott a vastag sáljából, leplezetlen gúnnyal felnevetett.
—Hazamehetsz, ha nem tetszik!- sziszegte felé Hannah.
—A tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor- folytatta Dumbeldore. —Addig is egyenek-igyanak, és érezzék otthon magukat!
Azzal leült, és nyomban beszélgetni kezdett Karkaroval. Az aranyedények a szokásos mágikus módon megteltek. A konyhai manók kétségkívül kitettek magukért: ilyen bő választékokat még sosem láttam a nagyterem asztalain. Az ételek között ráadásul nem egy külföldi különlegességnek tűnő fogás is volt.
—Az meg mi?- kérdezte Susan Bones, a véres hurka mellett álló tálra mutatva, amelyben valamiféle kagylós leves gőzölgött.
—Bouillabaisse!- felelte Kate.
—Jobbulást!- szólt Zacharias, amin jót mosolyogtam.
—Ez egy francia étel neve- magyarázta Kate. —Ettem ilyet tavaly nyáron, nagyon finom.
—Elhiszem neked...- felelte Zacharias, és kivett egy darab véres hurkát.
A nagyterem ezen az estén egyenesen zsúfoltnak tűnt, pedig alig húsz személlyel voltunk többen a szokásosnál. Talán azért hatott úgy, hogy sok vendég van, mert a külföldi diákok színes egyenruhái élesen elütöttek a fekete roxfortos talárjainktól. A durmstrangosok bundaköpenyük alatt vérvörös talárt viseltek.
Hagrid a mellékajtón át osont be a nagyterembe, vagy húsz perccel a vacsora kezdete után. Leült a tanári asztal végén fenntartott helyére, és vastagon bepólyált kezét egyből kiszúrtam. Láttam, ahogy Harrynek, Ronnak és Hermione-nak integet.
Ekkor egy ismeretlen hang szólalt meg a hátunk mögött:
—Bosánát, kéhrtek még á bouillabaisse-ből?
Az a beauxbatons-os lány volt, aki nevetett Dumbledore köszöntője alatt. Végre levette sálját, s az alól derekáig leomló, ezüstszőke hajzuhatag került elő. Emellett nagy, mélykék szeme volt, s csillogóan fehér, szabályos fogsora.
Wayne Hopkins-aki velünk egy idős-arca egy szempillantás alatt olyan színű lett, mint a durmstrangosok talárja. Rábámult a lányra, és válaszra nyitotta száját, de csupán egy elhajló nyögést tudott kipréselni.
—Vidd el- nyugodtan szólt Rose Zeller, az egyik ötödéves, a lány felé tolva a tálat.
—Nem kéhrtek tőbet?
—Nem- nyögte ki Wayne. —De nagyon finom volt.
A lány óvatosan felemelte a levesestálat, és a Hollóhát asztalához sétált vele. Wayne úgy nézett utána, mintha soha életében nem látott volna még nőnemű lényt.
—Úgy látszik, hogy Hopkins a franciára bukik- jelentettem ki.
Erre a mondatra többen is felnevettek az asztalunknál. A hangtól Wayne is végre magához tért.
—Ez egy véla!- szólt rekedten.
—Véla a füled!-mordult rá Rose a fiúra. —Egyedült te bámultál rá úgy, mint egy féleszű.
Ebben nem volt teljesen igaza. Ahogy a lány átvágott a termen, jó néhány fiú utánafordult. Némelyikük még a száját is eltátotta.
—Kizárt dolog, hogy ez a lány egyszerű diák!- erősködött mostmár Zacharias is, s oldalra hajolt a székén, hogy jobban lássa a tüneményt. —A Roxfortban nincsenek ilyenek!
Erre én, Kate, Rose, Hannah és még pár Hugrabugos lány szúrós tekintettel néztük.
—A roxfortos lányoknak se kell szégyenkezniük- vágta rá Cedric, s Cho Chang, egy hollóhátas lány felé nézett.
Ennyire a fiúk kedvence ez a Cho? Harryn is mindig látszott, hogy zavarban van a lány közelében.
—Ha majd visszadugtátok a szemeteket- szólt epésen Kate —, megnézhetitek, kik érkeztek.
E szavakkal a tanári asztal felé mutatott. A fennmaradó két pluszszék időközben gazdára talált. Karakov mellett Ludom Bumfolt ült, Madame Maxime mellett pedig Percy főnöke, Mr. Kupor.
—Ők meg hogy kerülnek ide?- csodálkozott Ced.
—Úgy, hogy ők szervezték a Trimágus Tusát- felelte Rose. —Gondolom, itt akartak lenni, amikor Dumbledore megnyitja a versenyt.
A főétel romjai eltűntek a tálakról, s helyükön megjelentek az édességek, amelyek között ugyancsak volt néhány egzotikus csemege is. Wayne bizonytalanul szemügyre vett egy sápatag tejes-rumos zselét, majd az egész tálat kicsit jobbra mozdította, hogy jól látható legyen a Hollóhát asztala felől. A vélaszerű lány azonban szemlátomást már jóllakott, s eszében sem volt elkunyerálni a desszertet.
Miután az aranytálak végleg megszabadultak tartalmuktól, Dumbledore újra felállt. A teremben mindenki fészkelődni kezdett, s a kellemes izgalom Kate-ra is átragadt.
—Elérkezett a nagy pillanat- szólalt meg az igazgató, végigjáratva tekintetét a felé forduló arcokon.—Hamarosan kezdetét veszi a Trimágus Tusa. Mielőtt behozzuk a ládát röviden elmondanám...
—Mit hoznak be?- mormolta Zacharias.
Mi mind vállat vontunk.
—... hogy milyen különleges szabályok lépnek érvénybe ebben a tanévben. Mindenekelőtt azonban bemutatom a minisztériumból érkezett vendégeinket: Bartemius Kupor urat, a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálynak vezetője...
Gyér taps hangzott fel.
—... és Ludo Bumfolt urat, a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának vezetőjét.
Bumfoltot a diákok sokkal lelkesebben köszöntötték, mint Kuport - vagy mert híres terelőjátékos volt, vagy pusztán rokonszenvesebb viselkedése miatt. Bumfolt kedélyes integetéssel köszönte meg a tapsot. Mr. Kupor még csak el se mosolyodott, mikor Dumbledore bemutatta.
—Bumfolt és Kupor urak az elmúlt hónapokban nagyon sokat fáradoztak a Trimágus Tusa megszervezésén- folytatta Dumbledore. —Karkarov professzor, Madame Maxime és jómagam mellett ők is részt vállalnak majd a bajnokok teljesítményét elbíráló zsűri munkájából.
A „bajnokok" szó elhangzása egy csapásra felélénkítette a diákok lankadó figyelmét. Ezt bizonyára Dumbledore is észrevette, ugyanis mosolyogva folytatta:
—Akkor hát, Frics úr, kérnénk a ládát.
Frics, aki eddig az egyik sarokban ácsorgott, most előrelépett, és odavitt Dumbledore-hoz egy drágakövekkel kirakott, jókora dobozt, mely fából készült, és szemlátomást nagyon régi darab volt. A termen izgatott moraj futott végig; pár első éves még a székére is felállt, hogy jobban lássák a dobozt, de mivel olyan pöttömök, így is alig magasodtak ki a többi diák közül.
—Mr. Kupor és Mr. Bumfolt már áttanulmányozták az idei bajnokok számára kidolgozott feladatokat- folytatta Dumbledore, miközben Frics letette elé az asztalra a doboz —, és intézkedtek róla, hogy megtörténjenek a szükséges előkészületek. A tanév során elvégzendő három feladat próbára teszi a bajnokok varázserejét, szellemi képességét, és természetesen az is kiderül majd, meg tudják-e őrizni lélekjelenlétüket veszélyes helyzetekben.
Az utolsó szavak elhangzása után olyan néma csend borult a teremre, mintha a diákok még levegőt venni is elfelejtettek volna.
—Mint tudjátok, a tusán három bajnok mérkőzik meg egymással - folytatta ismét Dumbledore -, a három részt vevő iskola képviseletében. Pontozni fogjuk az egyes próbák végrehajtása során nyújtott teljesítményüket, s az a bajnok, aki a legmagasabb összpontszámot éri el. Övé lesz a Trimágus Kupa. Az iskolák bajnokait egy pártatlan döntőbíró, a Tűz Serlege választja ki.
Dumbledore most előhúzta a pálcáját, és háromszor rákoppintott vele a fadoboz tetejére. A fedél lassan, nyikorogva felemelkedett. Dumbledore két kézzel belenyúlt a dobozba, és kivett belőle egy durván faragott, öblös fakupát. Az ósdi ivóedény egyetlen figyelemre méltó tulajdonsággal rendelkezett: a pereméig tele volt táncoló kék-fehér lángokkal.
Dumbledore becsukta a dobozt, s óvatosan elhelyezte a serleget a tetején, ahol a terem legtávolabbi sarkából is jól látszott.
—Aki bajnoknak kíván jelentkezni- folytatta —, írja fel olvashatóan a nevét és iskoláját egy pergamendarabra, s azt dobja be a serlegbe. Erre a következő huszonnégy óra áll rendelkezésre. Holnap este, halloween ünnepén, a serleg kiad nekünk három nevet - azokét, akiket a legméltóbbnak ítélt az egyes iskolák képviseletére. A serleg a lakoma után a bejárati csarnokba kerül, hogy bárki szabadon hozzáférhessen. Akit a Tűz Serlege bajnoknak választ, annak kötelessége az elejétől a végéig részt venni a tusán. A megválasztott bajnok már nem gondolhatja meg magát. Most pedig itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk. Jó éjszakát mindenkinek!
~~~
Az a huszonnégy óra iszonyúan gyorsan eltelt, ám a a halloweeni lakoma valahogy hosszabbnak és unalmasabbnak tűnt, mint az előző években. Nagy sokára aztán elérkezett ez a pillanat is. Az aranytálak újra tisztán és fényesen csillogtak, s a zsivaj egyre élénkült a teremben. Mikor azonban Dumbledore felállt, egy csapásra néma csend lett. Az igazgató két oldalán helyet foglaló Karkarov és Madame Maxime ugyanolyan izgatottnak tűntek, mint bárki más a jelenlévők között. Ludo Bumfolt széles mosollyal integetett a diákoknak, Mr. Kupor viszont közönyös, szinte unott arcot vágott.
—Nos, a serleg már majdnem készen áll rá, hogy meghozza a döntését- szólt Dumbledore. —Addig is megkérem a leendő bajnokokat, hogy nevük kihirdetése után fáradjanak ide a terem végébe, haladjanak el a tanári asztal előtt, és menjenek át a szomszéd helyiségbe - itt az asztal mögötti ajtóra mutatott -, ahol megkapják majd az első utasításokat.
Dumbledore ekkor elővette a pálcáját, és széles mozdulatot tett vele. Erre a töklámpásokba helyezett mécsesek kivételével az összes gyertya elaludt, s így a teremre félhomály ereszkedett. Ekkor viszont a serleg tüze hirtelen vörösre színeződött és szikrázni kezdett, a következő pillanatban egy lángnyelv csapott ki belőle, fel a magasba, s abból egy megperzselt pergamendarab hullott ki. A termen álmélkodó moraj futott végig.
Dumbledore elkapta a pergament, és eltartotta magától, hogy el tudja olvasni az időközben ismét kék-fehérben táncoló lángok fényénél.
—Az idei Trimágus Tusán- szólt erős, csengő hangon. —... a Durmstrang bajnoka... Viktor Krum lesz.
Kitörő tapsvihar fogadta a bajnokot. Viktor Krum, aki felállt a Mardekár asztalától, esetlenül felkacsázott a tanári asztalhoz, majd jobbra fordult és végigment az asztal előtt.
A serleg ismét vörös színbe burkolózott. Majd ismét egy pergament dobott ki.
—A Beauxbatons bajnoka- hirdette ki Dumbledore. —Fleur Delacour!
—Ez ő!- kiáltott fel Hopkins.
A véla lány kecsesen felemelkedett székéről, hátralebbentette hosszú, ezüstszőke haját, s elindult ő is a helyiségbe.
Már csak a Roxfort bajnoka következett...
A serleg lángjai pirosra színeződtek; újabb pergament pattant ki az edényből.
—A Roxfort bajnoka- szólt emelt hangon Dumbledore. —Cedric Diggory!
Az asztalunk egyszerre örömtapsviharba kezdett.
—Ez az, Ced!- kiáltottam Kate-val.
—Hurrá!- ugrált Justin, Susan Bones mellett.
Cedric mosolyogva indult meg a helyiségbe.
—Kitűnő!- szólt örvendezve Dumbledore, mikor többé-kevésbé megnyugodtak a kedélyek. —Megvan hát a három bajnok. Azzal, hogy buzdítjátok és lelkesítitek a versenyzőket, fontos...
Dumbledore hirtelen elhallgatott, s a teremben mindenki tudta miért.
A serleg tüze megint pirosra váltott. Szikrák pattantak ki belőle, majd hosszú lángnyelv csapott a magasba, egy negyedik pergament emelve ki a serlegből. Dumbledore a pergamenre meredt, mindenki más Dumbledore-ra.
—Harry Potter.
Mindenki egyszerre nézett Harryre. A fiú csak ült, és maga elé meredt.
—Harry?- suttogta a fülembe Kate. —Az hogy lehet?
—Fogalmam sincs- válaszoltam halkan.
Dumbledore még párszor elhangoztatta Harry nevét mire elindult. Mindenki döbbenten nézett a fiú után. Többen bekiáltották, hogy: „Áruló", „Csalás".