Harcos Hercegnő

Elengedés

-Gyere itt vagyunk - álltam meg egy megdőlt ház előtt.

A hely semmit sem változott az idő során, pont mint azon az esős estén...

Cassian

Lilith bekopogott az ajtón, majd az egy reccsenéssel kinyílt előttünk.

Egy magas vékony asszony állt az ajtóban, tekintetével felmérve engem. Az arca nem mutatott semmi változást a látványunkra, inkább mintha még jobban elzárkózott volna.

-Már megint te? - a hangja rekedt volt, szinte gépies és a tartásából ítélve nem örült Lilithnek.

Mondta hogy makacs és nehéz jellem, de ez érthető volt a múltját tekintve.

-Igen, és vendéget is hoztam. Ő itt Cassian az egyik barátom - mutatott rám jelezve hogy szólaljak meg.

-Üdv - intettem zavartam.

Feszélyezett ahogy nézett, és nem tudtam mit kéne mondanom. A kocsmárossal jól elbeszélgettem, őt megértettem.

-Gyertek be, kimegy a meleg! Csipkedjétek magatokat.

Elindult befelé otthagyva minket.

-Látod, kedvel - nézett rám a lány.

-Persze látom - dünnyögtem belépve.

A szoba kicsi volt és zsúfolt, de a meleg otthonossá tette. Egy kislányt láttam az asztalnál kuporogni, ezen kívül csak mi voltunk bent. A másik két gyerek valószínű kint lehetett.

A rozoga asztal és az ágy a sarokban helyezkedtek el.

-Ha enni jöttetek elszámoltátok magatokat. Most kezdem a főzést - mondta szigorúan, nem is törődve velünk. Elpakolt az asztalról és elővette a zöldségeket.

-Sajnálom, hogy most nem tudtam semmit hozni, nem tudom hol áll a fejem - szabadkozott Lilith feltűrve az ujját.

Ekkor jutott eszembe. Végre hasznossá tehetem magamat valahogy.

-Ha kell segíthetünk a főzésben - ajánlottam fel.

Otthon szerettem főzni, főleg Norának vagy a fiúknak. Megnyugtatott a kés súlya a kezemben és az érzés hogy valamiben jó vagyok. Szerettem meglepni vele másokat.

-Te tudsz főzni? - suttogta döbbenten Lilith. Furcsa volt belegondolni, hogy ő valószínűleg nem ért hozzá, ha ennyire meglepődőtt. Ő harcolni tanult én meg főzni.

Mintha felcserélődtek volna a szerepek.

-Innen megtudom állapítani hogy a kezeitek még sosem vettek részt ilyen munkában. Inkább üljetek le és ne szólaljatok meg - reccsent fel Orna.
Mintha még mérgesebb lett volna arra a tényre hogy ilyen könnyen veszem a főzést.
Megértettem őt, hiszen neki ez a mindene.
Háttal volt és nem láthatta az elégedett kifejezést az arcomon.

-Azért én csak megpróbálnám - ellenkeztem.

Lilith szemei csillogtak ahogy rám pillantott.