Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #5🇺🇲

Köszi az ötletet fanni_29 ❤️❤️❤️

T/N = te neved

~E/3.

Miután kiolvasztották Amerika Kapitányt, a férfi sokszor sétálgatott céltalanul a városban. Szinte mindig a szerelme, Peggy Carter járt az eszében.

Vajon él még? Hol lehet? Mit csinál?

A Kapitánynak mindig ilyen gondolatai voltak. Szégyellte magát, hogy nem tudta betartani az ígéretét, és lehet már bepótolni se tudja.

Egy hűvös novemberi napon Steve Rogers betért egy kávézóba, hogy ott töprenghessen régi életéről. Ahogy megkapta a kávéját, egy üres asztalt keresett, ám ekkor... az ablak mellett ült egy fiatal nő, aki...

Peggy? Mégis élne? Hogy maradt ilyen fiatal? – Rogers Kapitány gondolatai egyre hangosabban zsongtak a fejében. Muszáj volt beszélnie Peggyvel. Hátha el tudná simítani a dolgot.

– Bocsánat, leülhetek? – kérdezte, mire a fiatal nő kissé elpirult.

Különös. Nem ilyen pirulósnak ismertem Peggyt – gondolta, de úgy volt vele, az emberek változnak.

– Persze – mosolygott.

– Hogy vagy? – kérdezte Steve, mire a mellette ülő kicsit meghökkent.

– Köszönöm, jól. Ma végre kiadták az első könyvem – magyarázta mosolyogva.

– Ez remek. De azért még visszajársz a katonaságra?

– Elnézést, de szerintem összetéveszt valakivel. A nevem T/N.

~T/N

Kicsit fura volt ez a férfi. Ismerősnek tűnt, de tudtam, hogy biztosan nem találkozhattunk.

– Ó. Bocsánat, csak hasonlít valakire, akit már keresek egy ideje... – magyarázkodott elszomorodva. – Elnézést, még be se mutatkoztam. Steve Rogers vagyok – mondta, és egy csókot lehelt a kézfejemre.

– Tudam, hogy láttam már valahol, csak nem emlékeztem hol. Hát a neten. Hadd üdvözöljem a huszonegyedik században, Kapitány.

– Szólíts csak Steve-nek.

– Rendben. És... kit kerestél, ha szabad tudnom.

– Egy régi ismerőst. Jövök neki egy tánccal.

– Ó. Sajnálom.

Time skip, mert Sam ideges, amiért nem tudja lekörözni Steve-et futásban...

Ezután többször is találkoztunk Steve-vel ugyanabban a kávézóban.

Már a december is beköszöntött. Úgy áll a dolog, hogy hozzám senki nem jön karácsonyra, így annyira nem is készülődtem. Abban sem voltam biztos, hogy szeretnék fát díszíteni.

Ma Steve-vel ismét beültünk a kávézóba.

– Készülsz már a karácsonyra? – kérdezte, mire egy kicsit elkomorodtam.

– Nem igazán. A szüleim a bátyámhoz mennek. Nem rég született meg a fia.

– Te nem mész?

– Nem hívott, ráadásul mindig ő volt a kedvenc gyerek. Szerintem idén nem is díszítek.

– De a karácsony fontos ünnep. Majd én elmegyek hozzád, hogy ne érezd magad egyedül.

– Tényleg megtennéd?

– Persze! Kezdhetnénk azzal, hogy feldíszítjük a lakásodat. Mármint, ha ez neked nem baj.

– Nem baj. Nagyon köszönöm, hogy itt vagy nekem – öleltem meg.