BNHA | Second generation

2. fejezet

 Bakugou Hanabi szsz:

Tettem egy fogadalmat... Tudjátok még Újévkor! ( De csak mert a többiek is ezt csinálták és nem akartam kimaradni... ) Megfogadtam, hogy következő tanévtől ,,jó diák,, leszek. Nem balhézok majd és nem kések az óráimról... Példamutató leszek és még csak gondolni se fogok olyan dolgokra, amik ellent mondanak a házirendnek. Legalább is ez volt a terv... 
Aztán Szeptember elsején hangos kopogásra keltem. A hang az ablakom irányából jött... 

- Ugye csak szórakozol velem?! -hallottam meg Reiji tompa, ugyan akkor feszült hangját. 
Álmos szemekkel fordultam az ablak felé, ami akkorra már tárva nyitva volt és egy ismerős kéz nyúlt felém az irányából. 
- KELJ FEL! -rázogatott meg gyerekkori barátom, aminek akkor én nem igazán örültem...
- AH! Szállj le rólam! -nyomtam lábam az arcába. - Hagyj aludni! 
- Mi? N-nem!!! -morgott majd tovább rángatott. - 30 perce várok rád odalent! Azt mondtad mindenképpen keltselek fel ha elaludnál! Én is elfogok késni miattad! 
- Meggondoltam magam! HAGYJ ALUDNI! -ismételtem meg majd a fejemre húztam a takarót. 
- Szó se lehet róla! Fogadalmat tettél Hanabi! 
- Szarok a fogadalomra! Álmos vagyok... -nyüszítettem. 
- Hanabiiii! -morgott, majd megpróbálta lerántani rólam a takarót, de e helyett beesett az ablakon, egyenesen az ágyamba. 
- Reiji! -kiáltottam fel haragosan, majd mikor megpillantottam hirtelen elállt a szavam. 
Mire ismét kinyitottam a szemem, ő már felettem támaszkodott megmerevedett izmokkal, nehogy rám essen. A haragom azonnal elszállt és elnyílt ajkakkal futtattam végig rajta szemeimet. Hirtelen vettem egy nagy levegőt, mire ő észbe kapott és gyorsan felmérte a helyzetet. Arcát pír öntötte el, köpni nyelni nem tudtunk abban a pillanatban... Csak bámultuk  egymást csendesen, de ő továbbra se mozdult...
 Már éppen kezdtem tudatomhoz térni, mikor észre vettem, hogy egyre közeledik arca az enyémhez. 
Ez még is mit csinál?!  -gondoltam, de mozdulni már nem bírtam. Valami nem engedte. Csak feküdtem ott vörös arccal és vártam mi sül ki ebből. Ő csak közeledett és közeledett, szívverésem pedig egyre csak gyorsult... 
Ugye nem mondod hogy meg akar csókolni...?  Még is miért tenne ilyet...? 
Aztááááán: 
- Oi! Ti meg még is mit csináltok? -hallottuk meg a mély férfi hangot, mire mindkettőnkre a frász jött. 
- M-Mr. B-Bakugou! -ugrott fel Reiji kétségbe esetten. - Jó Reggelt Uram! É-én csak... Én c-csak... M-megtudom magyarázni! -kapkodott a srác kétségbe esetten, mire egyszer csak bátyám lépett be az ajtómon. 
- Nyugi, csak én vagyok... -morogta talpig felöltözve majd végig futtatta rajtunk szúrós tekintetét. - Ne most ökörködjetek... Elfogtok késni... Siessetek! Már 7 óra múlt... -mondta, majd amilyen hirtelen jött, úgy távozott is.
- Lepörgött az életem a szemem előtt... -ült le mellém Reiji lihegve. - Ez ijesztő volt... 
- Vicces vagy amikor így nézel... -kuncogtam, majd kárörvendő vigyorral az arcomon a vállára emeltem kezemet. 
- Rémülten?! 
- Inkább szelíden... -motyogtam, miközben vissza gondoltam az előző percekre. 
- Mi? 
- S-semmi! Inkább segíts bepakolni! Még fel is kell öltöznöm és a hajamat se ártana megcsinálni! 
- Oh... Oké persze! Segítek... -sóhajtotta és mint ha egy kis csalódottságot is hallottam volna a hangjában. 
Ezek után a fürdőbe siettem. Megcsináltam a hajamat, felöltöztem és fogat mostam, mind ezt 5 perc leforgása alatt. ( Ez kész rekord nálam ) Mire kiértem a szobából Reiji megvetette az ágyamat és mosolyogva nyújtotta felém táskámat. Majd el olvadtam a látványtól. 
- Gyönyörű vagy... -mosolygott. 
- Tudom! -nyögtem ki egoista módra, csak hogy még véletlen se vegye észre, hogy egy pillanatra megpuhultam szavaitól. - Gyere! Menjünk le! 
- V-várj! -fogta meg a kezemet, mire én kérdőn fordultam vissza hozzá. - Apukád itthon van? 
- Jajj Reiji! Nagy fiú vagy már! Gyere le! 
- Én inkább az ablakon megyek... 
- Dehogy mész az ablakon! Akkor meg kellene kerülnöd az egész háztömböt. Kibírsz néhány rossz pillantást! 
- Azokat ki... De ki tudja mit tesz velem ha meglát a te szobádból kijönni! 
- Ugyan már! Eddig még sose bántott téged! Nagy a hangja, de belül egy kezesbárány... 
- De kívül egy vérmes fenevad! -esett kétségbe. 
- 1 fejjel magasabb és vagy 30 kg -val nehezebb vagy nála! Ne legyél beszari! -morogtam majd magam után rángattam a lépcsőn.
Reiji igyekezett a lehető leghalkabban lejönni az emeletről. Tudta, hogy apám reggelente a konyhába van és olyankor egy pillanatra se néz el a tűzhelytől. Gondolta ha csendben marad észre se veszi majd. 
- Jó reggelt Bogárkám! -hallottuk meg apám rekedtes hangját a konyha felől.
Szokásához híven háttal állt, miközben azt leste, hogy mikor kell megfordítania a következő palacsintát a serpenyőben. - Kaja a pulton! Még jó meleg! Legyen szép napod! 
Már éppen az ajtónál jártunk mikor apám újra megszólalt. 
- Hát már köszönésre se méltatsz Reiji...? -szólt az irányunkba egy olyan hangnemmel amivel ölni lehetett volna. - Tudod vendégségben illik előre köszönni... 
- J-jó reggelt Mr. B-bakugou! 
- Reggelt... -szólt vissza flegmán. - Megtudhatnám, hogy mit kerestél te a lányom szobájában ilyenkor és hogy miért sunyulsz ennyire?
- C-csak felkeltettem Uram! 
- Ki engedte meg, hogy begyere? 
- S-senki Uram! Nagyon sajnálom! -dadogta, miközben vízcseppek kezdtek el csordogálni a homlokán. 
- Múltkor is össze sároztad a falat amikor bemásztál. Ajánlom, hogy ezúttal el is takaríts magad után... 
- I-igen is Uram! 
- Legközelebb használd az ajtót és csak akkor gyere be ha én azt mondtam! Kápizs? 
- Igen Uram! 
- Jó fiú... -kuncogta, majd megindult az irányunkba egy másik zacskóval a kezében. - Nesze fogd! Apád szólt, hogy hozzánk igyekszel és hogy nem vitted magaddal az ebédedet. Csináltam neked is... 
- K-köszönöm Uram... -mérte végig a kis papír zacskót. 
- Nincs mit... Oh majd el felejtettem! -kapott a fejéhez, majd a pulthoz futott. - Ez meg itt a tiéd Bogaram! -mondta, majd felém nyújtott egy nekem címzett borítékot. - Nincs rajta kitől jött vagy hogy miért, csak az, hogy sürgős. Tudom, hogy siettek de azért olvasd el Kicsim... Ilyen anyagú borítékot nem lehet akár hol szerezni! Lehet fontos! Igazolom majd a késést! 
- Köszi Apa! És neked is, hogy felkeltettél Reiji! Nem kell megvárnod... -fordultam a fiú felé. 
- De megvárlak! Mit nekem az a pár perc...? -kuncogott, mire apám szúrós szemeivel a lelkébe hatolt, Reiji pedig még levegőt is elfelejtett venni. 
- Hát rendben... -rántottam vállat majd fogtam egy konyha kést és szabálytalan metszést ejtettem a boríték tetején. Mind eközben apám vissza sietett a tűzhelyhez én pedig elkezdtem hangosan felolvasni a hanyagul nyomtatott levelet.

Kedves Hanabi -chan! 

Utólag is elnézést kérek a levél formálatlansága és egyszerűsége miatt! Nem sok időm volt megírni, és kipostázni önnek. Csak tegnap született meg a tanári kar végleges döntése önnel és a többi diákkal kapcsolatban. 
Lényeg ami lényeg, úgy döntöttünk idén három elsős osztályt is indítunk iskolánkban. Az 1/A -t, az 1/B -t és a 1/2nd gen -t. ( Tudom nem valami frappáns név, de nem volt sok időnk kiválasztani ) 
Úgy gondoljuk ön nélkülözhetetlen tagja ennek az osztálynak, így minden féle felvételi és tanulmányi elvárás alól mentesítjük. Amennyiben elfogadja a felkérésünket, Szeptember első tanítási napján jelenjen meg iskolánkban és csatlakozzon új osztályához! (Természetesen kap előtte egy bővebb tájékoztatást is a tagozatról. )
További kellemes napot! 

Üdvözlettel Nezu Igazgató úr!