I Would

1. fejezet

Lily Styles

Hogy milyen érzés az, ha a suli menői közé tartozol? A legtöbben csak álmodoznak erről az érzésről, viszont én élem is ezt az életet. És nem az én akaratomból történt ez így. A bátyám, Harry a foci csapat kapitánya, barátom, Zayn Harry legjobb haverja, és a foci csapat legjobbja. A két leghelyesebb srác, akikért az összes lány oda van, a srácok pedig velük akarnak jóban lenni. Így, amikor három évvel ezelőtt én is bekerültem ebbe a gimibe, futótűzként terjedt el a hír, hogy Harry Styles húga vagyok. A gimiben hihetetlen hierarchia uralkodik. Mint már említettem a legmenőbbek közé tartozik a tesóm és a pasim, de vannak az átlagos diákok, és a legalja, akik minden diákcsíny elszenvedői. Ők a jó tanulók, a tanárok kis kedvencei, akik a szüneteket is a könyvtárban töltik. Szóval ilyen a sulis élet.

Reggel együtt szállunk ki Harry kocsijából, amit minden diák figyelemmel kísér. Eleinte teljesen feszélyezett a helyzet, hogy minden szempár ránk szegeződik, de hozzászoktam, mert nem tudtam mást tenni. Zayn összekulcsolta a kezeinket, és miközben elindultunk befelé a suliba, ők az új edzéstervről diskuráltak. Nem teljesen figyeltem rájuk, mert közben eszembe jutott, hogy az első órám matek lesz. A leggyűlöltebb tantárgy számomra, főleg, hogy a tanárom nem akarja megérteni, hogy nekem nem megy a matek hiába készülök rá, én inkább a humán tantárgyakat szeretem.

- Lil, merre jársz? – kérdezi hirtelen Harry, valószínűleg túlságosan elbambultam.

- Bocsi, csak eszembe jutott, hogy matekkal kezdek. – magyarázkodom.

- Ne aggódj már ennyit, nem fog megbuktatni. – szorítja meg a kezemet Zayn és biztatóan rám mosolyog.

- Remélem. – motyogom. Két és fél hónap és itt az év vége. Sürgősen javítanom kéne, mert rosszabbul állok, mint eddig bármikor.

A szekrényemhez lépek és kiveszem a szükséges felszerelésemet, miközben barátnőim Kitty és Lizzy bukkannak fel mellettem. Ikrek és ezt le sem tagadhatják. Mindkettőjük hosszú szőke hajjal, nagy kék szemekkel és a megfelelően vékony testtel, de szép idomokkal rendelkeznek. Nem igazán mondhatom azt, hogy ők a legfőbb bizalmasaim, főleg, hogy az agyuk általában a pasik és a pláza körül forog. Nincsen közös érdeklődési körük, egyszerűen inkább Harry miatt akadtak rám még kilencedikben, de Harry egy kicsit többet keress egy lányban, mint amit ők nyújtani tudnának.

- Hali Lily! – köszönnek.

- Sziasztok! – mosolygok rájuk kedvesen. – Készültettek matekra?

- Ja, megírattuk a házit az egyik stréberrel. – válaszolja flegmán Kitty. – Nem is értem, hogy te miért nem csinálod ezt. – teszi hozzá elég lenézően.

- Mert nekem nem célom kihasználni másokat. És a tanárnő is pillanatok alatt rájönne, hogy nem én oldottam meg a példát. – magyarázom meg észszerűen.

A teremben mindenki vadul írja a háziját, csak az első padban ül három ember halál nyugodtan, ők a stréberek, akiknek 100%, hogy megvan a házijuk és még jó is. Ők Liam Payne, Eleanor Calder és Louis Tomlinson. Az elsők, akik még a fel nem tett kérdésre is tudják a választ.

Mi is helyet foglalunk, viszont mi a hátsó padokat részesítjük előnyben. Kinyitom a füzetem és még egyszer ellenőrzöm, hogy meg van-e legalább az eredmény, mivel, ha a megérzésem nem csal, és már legalább két éve nem csal, akkor ma is én írom fel a táblára a feladatot.

-Jó reggelt osztály! – csapja be maga mögött az ajtót Mrs. Peterson. A tanári asztalhoz vágtat és lecsapja a naplót. Végignéz az osztályon és mikor megállapítja, hogy nincsen hiányzó, elhangzik a számomra rettegett mondata. – Ms. Styles kérem írja fel a táblára a házi feladatát, a többiek pedig csendben ellenőrzik a sajátjukat.

Lassan feltápászkodok a helyemről és kimegyek, hogy teljesítsem a feladatom. Remegő kézzel veszem fel a krétát, és kezdem el felírni a számokat a füzetemből. Az első három feladat könnyen is megy, még a tanárnő se szól közbe, viszont a harmadiknál elakadok.

Louis Tomlinson

Unottan támasztom a fejemet a padon könyökölve, miközben a másik kezemben a tollamat pörgetem szórakozásképpen. Lily a táblánál igyekszik megoldani egy számomra rém egyszerű feladatot, de úgy tűnik rajta eléggé kifogott. Tudom is, hogy ott rontotta el, hogy nem keresett közös nevezőt a törtnek, de a tanárnő sose hajlandó segíteni neki. Már csak másodpercek kérdése és elkezd vele kiabálni, hogy miért ilyen sötét matekból, aztán kihív engem vagy valamelyik barátom, hogy fejezzük be a feladatot. Nos, igen, ez ma se alakult másképp, csak annyiban, hogy miután letettem a krétát, a tanárnő azt kérte, hogy óra után maradjak bent a teremben, ahogy Lily is.

Csengő megszólalása után, mindenki pakolni kezd és távozik a teremből, kivéve Lily és én, akik a helyünkön maradunk. Látom, hogy az asztal alatt a kezeit tördeli idegességében. Én se tudom, hogy miért pont kettőnket tartott bent Mrs. Peterson, de hamarosan magyarázatot kapunk úgyis.

-Ms. Styles, Mr. Tomlinson. – kezdi a tanárnő. – Mint tudjuk Ms. Styles nincsen a helyzet magaslatán matematikából, így önt szeretném megkérni Mr. Tomlinson, mint legjobb tanítványom, kérem vegye a szárnyai alá és segítsen neki felkészülni az év végi nagy dolgozatra, amin nagyon sok múlik a kisasszonynak. Persze tudom, hogy magának is lenne jobb elfoglaltsága, de kérem segítsen osztálytársának. - az elején elég határozottan beszél Lily-vel, aztán felém fordulva gyengít hangján és egy mosolyt is megvillant.

Teljesen ledöbbentem. Én segítsek Lily-nek, miközben ő és a barátai gúnyt űznek belőlem folyamatosan? De, ahogy ránéztem a gyönyörű szép arcára és a nagy zöld szemeibe, az érzéseim újra lángra kaptak és még mielőtt józan ésszel is végig gondolhattam volna, rábólintottam a dologra.

-A többit majd megbeszélik maguk. – mondta a tanárnő, majd elindult kifelé. – Köszönöm, hogy nem csalódtam magában, Louis. - paskolja meg a vállamat.

Az ajtó becsukódott és Lily fordult felém, talán egy kis hálás mosolyt is láttam az arcán pár pillanatig.

- Köszönöm, hogy segítesz. Neked mikor lenne jó, hogy találkozunk? – kérdezte visszavéve a távolságtartó énjét.

- Akár már holnaptól elkezdhetjük, ha neked is jó. – vontam vállat, mintha annyira nem érdekelne, hogy mostantól kötelezően kell több időt együtt töltetnünk.

- Oké. Nem gond, ha hozzád mennék át? – kérdezte kissé félénken, amin meglepődök.

Már majdnem a számon volt, hogy inkább, mint hogy a bátyával legyek egy házba összezárva, de helyette kedvesen válaszoltam.

- Holnap suli után tudunk együtt menni.

- Akkor holnap. – mondta még, majd ő is ott hagyott.

A karórámra néztem. Van még öt perc a szünetből, így a barátaim keresésére indultam. A szekrényemnél vártak rám, és ahogy vártam is Liam egyből megkérdezte, hogy mit akart Mrs. Peterson.

- Megkért, hogy segítsek felkészülni Lily-nek az év végi nagy dolgozatra. - mondtam el, és közben eltettem a matek cuccomat és kivettem az angolt.

- És te elvállaltad? – esett le az álla Liam-nek.

- Természetesen.

Miközben a következő óra terméhez indultunk, Eleanor-t hallottam folyamatosan panaszkodni.

-Csak kihasznál téged. – hajtogatta nekem folyamatosan. – Azt hiszi, hogy csak megrebegteti a szempilláját, aztán mindenki haptákba áll neki. Nincs is máshoz esze csak ehhez. – fortyogott magában.

Nem szóltam semmit, ahogy Liam se. Mert Liam tudta azt a titkomat, amit Eleanor nem. Hogy mi is az oka annak, hogy szívesen segítek Lily-nek.