Oskye titkai

0. A Bolond

A régi énem valószínűleg könnybe lábadt szemekkel figyelte volna a jelenetet, amely az orrom előtt játszódott. Valkyon, az Obszidián gárda vezetője a földön fekve próbált fejszéje után nyúlni, miközben egy Oskye-beli mágus varázsbotja éppen a torkának szegeződött, s csak azért nem állt még bele a nyakába, mert a fehér hajú férfi fél kézzel visszatartotta azt magától. Valkyon testén számtalan vágás, horzsolás és vérző seb volt látható, többségüket valódi fegyver okozta, némelyiket pedig varázslat.

- Úrnőm, mit tegyünk? - súgta fülembe kérdését hűséges társam, Shelyrpha. - Nem tűnik úgy, hogy Valkyon egykönnyen feladná és félek, hogy a társai sincsenek már messze.

- Mit javasolsz? - kérdeztem fejem kissé oldalra döntve, hogy jobban halljam tanácsadóm és legjobb barátom szavait. Habár Shelyrphával nem indult fényesen a kapcsolatunk, mikor először találkoztunk Eel Menedékében, ám az évek alatt ez pozitív irányba változott, mára már ő a leghűségesebb társam, s jóformán az egyetlen, akihez feltétlen hűséggel és bizalommal fordulok. Még maga a mesterem sem élvez ekkora hűséget és bizalmat részemről, mint ő.

- Semmiképpen sem a megölését. Biztos vagyok benne, hogy Valkyon halála esetén a Menedék összes tagja a nyomunkba eredne és nem állítaná meg őket senki és semmi. Túlságosan szeretik ahhoz, hogy el tudják engedni a halálát, főleg ha olyasvalaki okozza, aki..

Egy apró kézmozdulattal jeleztem, hogy ennél ne tovább, 'Lyrph pedig értette a célzást és nem fejezte be a mondatot. Felkelve a leginkább trónra hasonlító ülőhelyről elindultam a lábaim előtt elterülő lépcsőkön. Nem volt sok foka, ám épp annyival voltam magasabban, hogy jól beláthattam fentről az egész termet. A terem közepén harcolt Valkyon az egyik legerősebb ifjú mágusommal, Shawn-al, aki ugyan mágikus erőben nem járt az élen, ám fizikai ereje kárpótolta mindenben - jóformán olyan fizikuma volt, mint hajdani gárdavezetőmnek és úgy tűnt nem csak látszatra, hanem valódi izomerőben is közel állt a szintjéhez; nem véletlenül sikerült földre küldenie.

- Elég lesz, Shawn - meghallva halk szavaimat a férfi visszahúzta a varázsbotját és ellépett a fehér hajútól, aki rögtön két talpra szökkent, hogy végigmérhesse az új fenyegetést. Tekintetét látva rögtön éreztem, hogy nem vesz komolyan, hiszen hozzá képest én csak egy alacsony, törékenynek tűnő női alak voltam, aki ráadásul finom, nem harcra tervezett ruhákban állt előtte eltakart arccal, fegyverek nélkül. - Te pedig ne becsülj alá, mert pórul járhatsz, Valkyon. Túl sok mindent tudok rólad és túl jól ismerem a mozdulataidat ahhoz, hogy akár csak egy ujjal is hozzám tudj érni.

- Nem hinném, hogy találkoztunk már - mordult fel az előttem lévő fürkésző tekintettel. Próbált átlátni a leplen amely az arcomat takarta, hátha felismer, ha már úgy tűnt a hangomat elfelejtette.

- Ó, dehogyisnem! - nevettem el magam. - Olyan jó barátok voltunk, mégis olybá' tűnik teljesen elfeledkeztél rólam, mintha sohasem léteztem volna... vagy talán így könnyebb volt megbírkóznod a bűntudattal?

- A bűntud.. - Valkyon szemöldökráncolna rázta meg alig láthatóan a fejét, mintha egy emléket próbált volna elhessegetni. - Nem. - vágta rá egyszerűen a választ a saját gondolatára. - Az nem lehetséges.

- Lehetséges - a Valkyon háta mögött lévő ajtó halkan becsukódott, s a felszólaló férfi könnyű léptekkel indult el felénk. Valkyon pupillái összeszűkültek a hang hallatára és bárdját felkapva fordult meg, hogy szembenézzen mesteremmel, Hothir-ral. 

- Ne hazudj nekem, mágus! A szemeim láttára halt meg! Azt a sérülést képtelenség lett volna meggyógyítani. A bordái és a tüdeje, mind...