Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

46. Winter night

Az ágyra fektetett, majd rám nehezkedett. Vigyorogva folytattuk a csókot, miközben kibújtunk a ruháinkból. Heves mozdulatainktól, és hirtelen támadt vágyunktól villámgyorsan dobogott mindkettőnk szíve, és izzadság ütött ki rajtunk.

Teljesen meztelenül feküdtünk már, Ray keze pedig a legérzékenyebb pontomra vándorolt. Felnyögtem, és erősebben szorítottam magamhoz. A testem együtt mozgott az ujjaival, majd mikor már majdnem a csúcsra értem, abbahagyta, én pedig csalódottan néztem fel rá, mire felnevetett.

- Egy pillanat – mondta és az éjjeliszekrényhez ment egy óvszerért.

*****

A másnapot leginkább semmit tevéssel töltöttük. Tonynak továbbra sem sikerült ráakadnia Victorra. Ellenőriztem az óráimat, hogy mindet felvettem-e, illetve, hogy nincs-e óraütközésem. Szerencsére sikerült úgy kalkulálnom, hogy péntekenként ne legyen egy sem.

Ray továbbra is aggódott, és kijelentette, hogy elvisz, és értem is jön majd mindennap, még akkor is, amikor nekem már nyolctól órám van, neki viszont csak tíztől kezdődne az első. Próbáltam meggyőzni, hogy nem kell ennyire bébicsőszködni felettem, de ő nem tágított.

Hétfő reggel a kávénkat kortyolgattuk félkómásan, mikor Stacey is bebattyogott hasonló állapotban. Dylan egy kinyúlt pólója volt rajta és egy jóganadrág, szőke fürtjei kócosan álltak a feje tetején.

- Kérlek, mondjátok, hogy van még kávé! – nézett szét a pulton.

- Van – válaszolta Ray, és a kávéfőző felé mutatott.

- Hála Istennek!

Töltött magának, tett bele két kockacukrot, és tej nélkül hörpintette fel az egészet.

- Utálom a félév első napját. Ilyenkor még senki sem tudja mi van, még a tanárok sem.

Összeütött egy szendvicset és leült mellénk.

- Ha így nézzük, akkor én a félév első hónapját utálom – jelentettem ki.

Valóban nehéz belerázódni minden félévben az egyetemi létbe, de anya erre csak azt szokta mondani, hogy én választottam ezt.

Ennek a gondolatnak az erejével szedtem össze magamat, és álltam fel, hogy aztán felmásszak a lépcsőn, és felöltözzek.

Ray ki tett engem és Staceyt, mivel mindkettőnknek ugyanabban az időpontban volt óránk, és ugyanabban az épületben.

- Óra után, itt tali? – kérdezte a nagy aulában, ahol elváltunk egymástól.

- Oké!

Persze végig tartotta a tanár az órát, pedig a legtöbb általában csak elmondja, hogy mire számíthatunk a félévben és elenged. Szinte oda sem figyeltem, próbáltam kikapcsolni az agyamat, és abszolút nem gondolni semmire sem.

Az nap még egy órám volt öttől fél hétig. Már besötétedett, mire kiléptem az épület elé.

Ilyenkor van a srácoknak edzésük, ami sokszor elnyúlik egészen későig is. Rápillantottam a telefonomra, ami már háromnegyedet mutatott, és kezdtem eléggé fázni.

Talán haza sétálhatnék. Mennyi az esélye, hogy épp erre fele jár Victor, főleg ilyen későn?

Én: Figyelj, haza sétálok, nem kell sietned az edzésről. Nem lesz gond, ígérem! :*

Elküldtem Raynek az sms-t, és még vártam öt percet, míg el nem indultam.

Gyorsan szedtem a lábaimat, fejemet lehajtottam, hogy ne legyek olyan feltűnő jelenség.