a medence szélén ültem

64 7 2
                                                  

egyedül

valahányszor egyedül vagyok a strandon, valahányszor egy szökőkút vize rám fröcskölődik, rád gondolok.

vízöntő

a családom valahol lubickol, én elvonulok egy kis időre. talán ezért is viszolygok néha a strandtól, évente egyszer elég volna: minden érzésem feltör, amit irántad érzek. akár a forrás a földből előbuggyan, úgy az emlékeim, a könnyeim, a vágyódásom: hogy a magányom fekete odúját, azt a sötét lyukat betöltsd.

kíváncsi vagyok, ha egy nap a férjemmel megyek strandra, akkor is te fogsz-e az eszemben járni. remélem, nem, mert azzal a jövőbeli férjemet is bántanám, nem csak magamat.

őszinte leszek ma, írok – ezt a szép mondatot gondoltam ki tegnap. végül akkor nem ültem le írni, de most megtettem. mindenesetre a gondolat szép volt: „a medence szélén ültem..."

Norvég erdő

igazából a közepén, egy sakktábla mellett, amire Murakami Norvég erdőjét fektettem. Murakamiban az a jó – az egyik jó –, hogy a szereplőinek pocsék szerelmi életük van. mellettük jobban érzem magam, segítenek megtanítani, hogy a saját vágyódásomat jobban elviseljem. Toru-san módszerét azért még nem tanultam el.

csak szenvedélyesen beszélek

tegnap kiálltam az álmaim mellett. igaz, utána majdnem sírva fakadtam, és magamban ordítottam, hogy „azt hiszitek, könnyű? azt hiszitek, nekem nem nehéz véghez vinni mindazt, amit elterveztem? azt hiszitek, olyan egyszerű az embernek követnie az álmait?" csak hogy félreértés ne essék: rohadtul nem könnyű. de véghez fogom őket vinni, mert csak úgy érzem érdemesnek az életemet. ha megteszem, ami tőlem telik ahhoz, hogy boldog lehessek. és ha én így lehetek boldog, hát járni fogom a magam útját, legyenek bár útitársaim, avagy ne. ha kell, hát egyedül megyek, egyedül mászom meg a hegyet, mely az álmaimhoz vezet. de ha ne adj Isten, lesz, aki elkísérjen, hálás leszek érte.

azt mondták, veszekedtem. szerintem csak szenvedélyesen beszéltem. elvégre az ember legalább a saját jövőbeli céljairól, terveiről, álmairól beszéljen szenvedéllyel. mélyen megbántottak tegnap. de gondolkodásra is ösztönöztek. olyan kérdéseket tettek fel nekem, melyek bántóak voltak, de igazak egyben. amíg a vízben ülve, magamat analizálva megválaszoltam őket, egy fontos, kidolgozatlan részt alkottam meg a tervemben: család és barátok. hiszem, hogy a döntéseimben támogatni fognak engem, s hogy a távolság nem jelent akadályt a gondoskodás és szeretet terén. hiszen én minden héten szívesen utaztam volna 400 km-t, ha a válaszod igen lett volna, akkor is, ha hetente csak egy veled töltött óra lett volna lehetséges.

önismeret

a strandon még sosem töltöttem olyan boldog időt, mint tegnap. órákig ültem a vízben, hagytam, hadd forrósodjon át a testem a délutáni napsütésben. mikor úgy éreztem, a nap már égeti a hátamat, alámerültem egy pillanatra, aztán újra a felszínre törtem. olyan volt, mintha az önismeret tengerén lebegnék, ahol válaszokra találok. gondolkodtam és olvastam.

kevés olyan szép dolog van, mint a Palatinus feletti kék ég, melyet az ember az utolsó medencében láthat. csend van, összesen öten ülnek az egész medencében, fák árnya vetül a környékre, ez az igazi nyár, az idillikus nyár, melyet az ember óhajt. Murakami éppen oktat – elengedhetetlen a nyárhoz.

reinkarnált hazafi

megkérdeztem vádlómat, hogy ő miért nem menne el Magyarországról. a válasza az volt, „mert ez Magyarország". én nem vagyok patrióta. önreflexióm odáig terjedt, hogy visszaemlékezzem: történelemórákon éreztem-e valaha is ellenszenvet azok iránt, akik Magyarországot megtiporták? a válasz az, hogy igen. igenis éreztem. sírtam, mikor Vörösmartyt és Kölcseyt tanultuk. megfogadtam, mikor a magyartanárom mondta, hogy „menjetek ki, tanuljatok, aztán gyertek haza": kimegyek és visszajövök. de lehet, nem fogok. megmondtam vádlómnak: egy évre szeretnék kimenni először, aztán majd meglátjuk, lehet, ott maradok. szívesen élnék külföldön. talán nem is arról van szó, hogy nem szeretem a hazámat, csupán az elmélethez nem tartozik túl sok gyakorlati pozitívum. nincs motiváló eszköz: a 149 000 forintos kezdő tanári fizetés nem motivál. „Mert ott mennyi a tanári fizetés?" „Miért tervez hat évvel előre, Mária? És ha lesz még egy koronavírus? Senki nem tudja, mi lesz még hat év múlva!" és igen, talán jobban szeretem Japánt, mint Magyarországot. talán jobban szeretem a japán irodalmat, mint a magyar irodalmat. sőt, igen: szívesebben kutatnék Murakami-regényeket, mint Kosztolányi munkásságát. igen, szívesebben olvasok még most, a jelenben is Murakami-regényeket, mint ahogy elolvastam az Édes Annát vagy az Aranysárkányt. szerettem őket, de Murakami regényeiben jobban megtaláltam magamat. Kosztolányi otthonosabb, de Murakami „énesebb".

a medence szélén ültemWhere stories live. Discover now