Please don't touch me✔

19.

– Nem igazán szeretem a fehéret – mondom. Nincs kedvem flörtölni, oké? Húzz a faszba!

– Én szeretném rajtad. Bár az jobb lenne, ha nem is viselnél semmit.

Ó, baszod, nekem ehhez tényleg nincs hangulatom.

– Na jó, figyelj, cica! – hajolok közelebb hozzá. Szegény csaj kurvára azt hiszi, hogy ebből lesz valami. – Látod azt a raszta csávót a pult másik végében? Ő ott kapható egyéjszakásokra. Engem akkor sem érdekelnél, ha piszkosszőke hajad lenne és csávó lennél. Szóval le lehet kopni!

– Faszfej – üt pofán a csaj. De kibaszottul nagy mázlija van, hogy nem ütök meg nőket.

Inari prüszkölve felnyerít, mikor észreveszi, mi a szitu, de Lilja úgy méreget, mintha sajnálna. Egyik reakció sem tetszik, szóval levágom a pultra a rongyot, ami úgy került a kezembe, hogy észre sem vettem és miközben elindulok kifelé, gyilkos pillantással nézek Liljára, Inarit pedig tarkón vágom.

A klub elé megyek és rágyújtok egy cigire, ami talán le is nyugtatna, ha az utcán császkáló Niklas észre nem venne.

– Ó, baszd meg, hogy te sem tudtál otthon maradni – morgom, mikor mellém ér.

– Lauri hazaköltözött – közli minden bevezetés nélkül.

– Király neki.

– Nem, nem király neki, te csökkent értelmi képességű – sóhajt fel, mire felvonom a szemöldököm. Amilyen csodálatos passzban vagyok ma, jobb lenne, ha nem tolná a szarságait, mert ha így halad, rajta töltöm ki a mérgem. – Azért költözött haza, mert egy fasz vagy vele.

– Hogy lehetnék az, ha hozzá sem szólok? Amúgy meg leszarom Laurit és húzzál el a közelemből, mert erre most nagyon nem vagyok vevő!

– Valami rosszat mondott? – kérdezi és még közelebb jön. Na nem. Kurvára nem fogunk lelkizőset játszani. – Vagy mi történt? Tudod, Lauri szociális készségei néha elég gyengék, szóval biztos, hogy akármit is csinált, nem azért tette, hogy bántson téged és...

– Niklas, húzzál el innen! Most.

– Csak akkor, ha elmondod, mi történt.

– Ó, jézusom. Semmi, baszd meg. Egyszerűen csak nem érdekel Lauri, vágod? Leszarom, mi van vele, leszarom, mit gondol vagy mi baja van, kurvára hidegen hagy a srác – hadarom. Ó, Ari, mekkora egy hazug dög vagy.

– Azt hittem, te más vagy – suttogja Niklas néhány másodpercnyi csend után. Nem felelek. – De ugyanolyan vagy, mint a többi srác, akinek megtetszett Lauri. Amint rájössz, hogy valami nincs rendben vele, egyből kiszállsz. Nem akkora poén, ha nem tudod egyből megfektetni, mi?

– Cseszd meg!

– Miért, nem erről van szó? – mosolyodik el. Gúnyolódik velem. – Dugni akartál vele, aztán rájöttél, hogy nem fog menni, mert azt sem engedi, hogy megérintsd és...

– Fogd már be! – üvöltök rá. – Kurvára nem tudsz semmit, Niklas, érted? Semmit.

– Ó, értem én. – Egyenesen elém áll és megböki a mellkasom. – Te azt hiszed, hogy ezzel a szarkasztikus faszfej stílusoddal el tudsz érni mindent és mondjak valamit? A legtöbb embernél ez nyilván így is van. Gondolom, rengeteg csaj és srác menne el veled a klub mosdójában, de Lauri nem ilyen, haver. És neked ez fáj. Tönkreteszi azt az istentelenül nagy egódat.

Megütöm Niklast. Az öklöm az arcán csattan, a srác pedig megtántorodik és úgy néz rám, mintha totál hibbant lennék. Én pont ugyanígy nézek a saját kezemre. Nem hiszem el, hogy megütöttem! Sosem kezdeményeztem még verekedést. Sosem csináltam még ilyet.

– Jézusom – suttogom. – Bassza meg, ne haragudj, én nem...

– Hű – motyogja az állkapcsát tapogatva. – Sejtettem, hogy felhúzlak, de azt nem gondoltam, hogy ennyire.

– Mi?

– Menjünk be a Henry's-be, jó? Jeget raknék a képemre.

Lassan indulok el befelé. A kezem fáj az ütéstől, de nem foglalkozom vele. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt tettem. Nem hiszem el. Én nem ilyen vagyok. Persze, sosem riadtam vissza a verekedéstől, de sosem kezdeményeztem. Ha valaki megütött, nyilván nem hagytam magam és visszaütöttem, millió bunyóból keveredtem ki győztesen, egy csomószor voltam büntetésben emiatt, de az, hogy én kezdjek verekedést, kurvára nem mindennapos. Azokat pedig, akiket fogjuk rá, hogy bírok, pláne nem szoktam megütni. Mi a fasz?

A pult mögé megyek és előveszek egy dobozos kólát a hűtőből, majd Niklas felé nyújtom, hogy azzal hűsítse az arcát. A kezemre nem rakok semmit, mert egyszerűen leszarom. Megérdemlem, hogy fájjon. Megütöttem őt.

– Szóval? – vonom fel a szemöldököm.

– Provokáltalak.

– Provokáltál.

– Aha. Elég hülye ötlet volt. Csak ki akartam szedni belőled, hogy mi van. El akartam érni, hogy olyan dühös legyél, hogy elmondd az igazat. Nem gondoltam, hogy megütsz.

– Bocs. Nem tudom, miért csináltam.

– Nem gáz, tanultam a leckéből. Nem baszakodok veled és akkor nem ütsz meg. De nem fair, amit Laurival csinálsz, tudod? Kedvel téged, te pedig kétségek közt hagyod. Mi történt köztetek, ami annyira rossz, hogy még beszélni sem akarsz róla?

– Megbíztam benne – mormolom úgy, hogy Lilja és Inari ne hallják. – Meséltem neki a szüleimről, mármint úgy ténylegesen, meg elkezdtem nyitni felé és...

– Megijedtél. Ez a bajod? – nevet fel. – Hogy Lauri látja az igazi, sebezhető éned?

– Ja.

– Ne már, Ari, szerinted őt ez érdekli? Nem fog ettől kevesebbnek tartani.

Nem mondok semmit. Nem teljesen az a bajom, hogy Lauri látott sebezhetőnek. Az a bajom, hogy soha senki nem látott még annak, hogy egy kibaszott ember sincs a világon, aki látta volna valaha azokat a részeimet, amiket próbálok minél jobban elrejteni. Az a bajom, hogy most hagytam valakinek, hogy belessen az álarcom mögé. Aztán rájöttem, hogy ez kurvára nem tetszik.

– Szereted őt? – szakít ki Niklas hangja a gondolataimból, mire összerezzenek. Mi van?

– Mondd ezt még egyszer és eltöröm az orrod! – morgom.

– Nem szégyen, ha szerelmes vagy belé.

– Jézusom, cseszd már meg! Nem vagyok szerelmes belé, te igen hülye. – A srác énekelni kezd. Két szerelmes pár, mindig együtt jár... – Tényleg eltöröm az orrod.

– Hogyan tervezed meghódítani Laurit?

– Kimegyek cigizni – indulok el kifelé. Nem akarom én ezt hallgatni.

– Szerintem viszonozza az érzéseidet – szól utánam, mire a szívem akkorát dobban, hogy szerintem azt a világ másik végén is hallják. Megtorpanok, érzem, ahogy halvány mosoly kúszik az arcomra, de amikor megszólalok, a hangom ugyanolyan, mint mindig.

– Tudod, eléggé bűntudatom van, amiért megütöttelek, de ha így haladsz, a következő ütés után már nem lesz.

Ezt hívják tökéletes végszónak.

– Nekem mindegy, de Laurival azért legyél gyengéd – szól utánam ismét.

Tévedtem. Ezt hívják tökéletes végszónak.

*Karhu: finn sörmárka

---

Moi!

Igen, tudom, szerda van. Szóval az úgy volt, hogy valakinek elküldtem a reklámképeket, hogy szerinte melyik a legjobb, és aztán elkezdtünk arról beszélgetni, mikor hozom az új részt. Én eskü, pénteken akartam. Aztán meggondoltam magam. Köszönjétek LylaCampbellnek.:D

Előre jelzem, pénteken és szombaton nem hozok részt, mert szombaton tartjuk az öcsém ballagását, pénteken meg főzünk és sütünk anyuval, mintha egy hadseregnek kéne kaját adnunk (pedig amúgy nem). Szóval a 20. fejezetet valószínűleg vasárnap hozom.^^