Jungkook:
Amikor Taehyung igent mondott nekem, nálam boldogabb ember nem volt a Földön. Szinte azonnal egymásnak estünk és egy igencsak túlfűtött éjszakán estünk át. Tényleg ő a mindenem. A támaszom, a jobb kezem, az agyam. Imádom minden egyes kis porcikáját, ahogy nevet, a selymes haját, az édes hasát, a kecses testét, a hatalmas szemeit. Tökéletes számomra. Veszekedni elég ritkán szoktunk, de általában este egy kis békülős összebújással mindketten lenyugszunk. Hatalmas hatással van rám, nem véletlen ő életem szerelme.
Az esküvőt már másnap elkezdtük szervezni és két hónapra rá kaptunk is egy időpontot a városhoz közeli templomban. Koreában nem lett volna elfogadott a meleg házasság, viszont itt egyáltalán nem érdekelt senkit, hogy homoszexuálisak vagyunk. Inkább csak izgatott lett az, akivel telefonáltam, mert elmondása szerint ritkán szokott meleg esküvő lenni. Tanúmnak Namjoont kértem meg, legjobb barátomat és régi munkatársamat. Nagyon közel állunk egymáshoz és szerencsére nem szakadt meg a kapcsolatunk a költözésünk után sem. Ha minden igaz, Taehyungnak a bátyja, Hoseok lesz a tanúja.
Az eseménybe teljesen belevagyunk betegedve. Taehyung rengeteget jár el nézelődni. Nyakkendők, csokor, sütik, torta, díszítés. A napjaink ebből állnak. Szerencsére találtunk egy nagyon jó rendezvényszervező céget, akik örömmel segítettek nekünk és elvállalták az esküvőnket.
Ma van a nagy nap. Anyáméknak is küldtem meghívót, viszont nem reagáltak rá, ami nem tagadom rosszul esett. Legalább annyit válaszolhattak volna, hogy "Bocs fiam, nem". De mit is várok? A szüleimről beszélünk. Természetesen Taehyung anyukája volt az első, aki hatalmas gratulációk közepette válaszolt, hogy ő lesz az első ember, aki majd megérkezik. Nagyon szeretem az anyósomat. Ő a második anyukám.
Most pedig itt állok a tükör előtt, gyomorgörccsel a hasamban, egy levakarhatatlan vigyorral, miközben a szmokingomat igazgatom. A nap, amikor megházasodom. Nem hittem volna, hogy ez meleg létemre valamikor is megfog történni.
- Idegesnek tűnsz. - nevetett fel mellettem Namjoon, miközben a vállamra szorított. Egy kínos mosollyal fordultam felé.
- Ennyire látszik? - nevetek fel halkan és a hajamat kezdtem el feszülten megigazítani.
- Nyugi Jungkook. Jól nézel ki. Minden rendben lesz. - mosolygott bíztatóan - Nem hiszem el, hogy tényleg megházasodsz. A kis bratyóm házas ember lesz. - kacagott fel és én is csatlakoztam hozzá - Büszke vagyok rád. Anyád helyett is. - simított a vállamra. Kicsit elérzékenyülve hajtottam le a fejemet, ahogy a szüleimre gondoltam.
- Köszi Nam.. Sokat jelent, hogy ezt mondod. - mondtam halkan és elmosolyodva néztem fel rá. Nagy érzelgésünket az ajtón való kopogás szakította meg. Namjoon odalépkedett és kinyitotta. Láttam az arcán a kezdeti sokkot, így megrémülve nyeltem egy nagyot. Aztán belépett az anyám és mögötte szorosan az apám is. Ajkaim elnyíltak egymástól a meglepődöttségtől és az idegesség jobban elfogott. Mindketten szépen kivoltak öltözve. Anya könnyes szemekkel tipegett beljebb, majd elém állt és szorosan magához ölelt. Megszeppenve álltam, mint egy farönk és meg se mertem moccanni. Már nagyon rég ölelt meg a saját anyám. Fogalmam sincs mi ütött belé hirtelen.
- Úgy sajnáljuk Jungkook.. - simogatta hátamat megállás nélkül és görcsösen kapaszkodott belém. Kicsit értetlenkedve néztem fel apámra, miközben eltoltam anyát. Kicsit késő ez az esedezés.
- Nem gondoltam, hogy eljöttök.. - mondtam halkan, felváltva nézve rájuk.
- Amikor megtaláltuk a levelet, mind a ketten nagyon szomorúak lettünk. Rossz szülők voltunk. Szükséged lett volna ránk, de mi ellöktünk magunktól.. Nagyon sajnáljuk. - mondta halkan anya, végig a szemeimbe nézve. A torkomat mardosták a könnyek, de nem engedtem felszínre őket. - Viszont mostmár itt leszünk neked és...és Taehyungnak is. Szeretnénk majd megismerni, ha nem gond. - folytatta, lehajtva a fejét.
- Majd bemutathatom nektek, ha tényleg kíváncsiak vagytok rá. - mosolyodtam el halványan. Többre nem telt. Nem számítottam rájuk. Főleg nem az anyámra. Apa még elfogadóbb volt, de anya ki nem állhatta, hogy a fiúkhoz vonzódom. De örülök, hogy belátta, ez így nem jó. Mégse kéne egymást utálni. Egy család vagyunk, ha tetszik, ha nem.
- Megkomolyodtál. - mondta apa. Bólintva néztem fel rá. - Légy boldog Jungkook. Egy életed van. Ne hagyd, hogy az olyanok, mint mi, elrontsák. Jól döntöttél, mikor kiálltál magadért. Elvakított minket ez a bizonyos dolog, hogy meleg vagy, viszont attól még a fiunk vagy. - mondta kedvesen.
- Lassan kezdődik a ceremónia. - szólt közbe Namjoon, és rajta is láttam, hogy kicsit kínosan érzi magát. Hálásan néztem rá, majd kikísérte a szüleimet. Utoljára megnéztem magamat, majd egy nagy levegőt vettem és kimentem a pap mellé. Mindenkinek mosolyogva köszöntem és integettem. Taehyungnak elég nagy a családja, de már mindenkit ismerek. Voltak gyerekek, tinik, felnőttek, nagyszülők. Egyszóval mindenki, aki fontos.
- Minden rendben? - állt mellettem a pap, mire én csak mosolyogva bólintottam.
- A legnagyobb rendben.
Nagyon izgultam. Levert a víz, a szívem hangosan dübögött és a tenyereim izzadtak. Majd elindult Taehyung bevonuló zenéje. Mindenki hátrakapta a fejét, én pedig ajkaimat összepréselve szuggeráltam az ajtót. Aztán belépett rajta Ő. Az anyukájával összekaroltak és úgy lépkedtek. Fehér, kicsit csillámos zakója és ingje volt. Haja csodásan volt begöndörítve és a szemein is meglehetett látni egy kis sminket. Elmosolyodva figyeltem, ahogy mindenkinek aranyosan integet, szemei ragyogtak. Csodálatosan nézett ki. Kecses léptei után pedig megérkezett elém.
- Szia. - suttogta kuncogva. Az anyukája átadta a fia kezét, majd mindkettőnket megpuszilt és leült az első sorba, férje mellé.
- Szia. - mosolyodtam el és kézfejét simogattam. Amint a pap beszélni kezdett, mindketten egymás szemeibe nézve bíztattuk a másikat. Szinte láttam rajta, hogy mindjárt elájul, annyira feszült és zavarban van ennyi ember előtt. A pap néha poénkodott, de összességében minden a legnagyobb rendben ment. Mindketten örök hűséget fogadtunk, majd amikor a pap mondta, hogy megcsókolhatjuk egymást, nem időztem sokat. Azonnal Taehyung derekára fogtam és hátra döntve hajoltam felé és egy hosszú puszit nyomtam ajkaira. Kuncogva karolta át a nyakamat, majd mikor újra egyenesbe került, megint megcsókolt.
A lagziba bemutattam anyáéknak. Apa nagyon szimpatizált vele, aminek örültem. Láttam rajtuk, hogy kicsit fura nekik ez az egész, de hálás voltam, hogy megpróbálnak változtatni magukon.
Taehyunggal az egész estét végigtáncoltuk. Szerelmesen, egymásba gabalyodva. A hajnali órákban meg elindultunk a nászutunkra. Azt hiszem ennél boldogabb nem is lehetnék.
Hisz enyém a világ leggyönyörűbb fiúja.

YOU ARE READING
𝕆 ℕ 𝔼 𝕊 ℍ 𝕆 𝕋 𝕊
Fanfiction|| TAEKOOK♡ || Rövid, egy részes sztorikat fogok ide posztolni. Ha érdekel olvasd el💜