Kakaskotlás - paródia

90 10 96
                                                  

Steve a napon süttette magát, aranybarna tollairól játékosan kacsintott vissza a csillogó napfény, miközben a kakasülőn tollászkodott. Jelenleg semmi dolga nem akadt, a reggeli kukorékolást még az első napsugarakkal letudta, akkor is, ha ez már megint Tony dolga lett volna. De ez alkalommal elnézte kakastársának a bliccelést. Elvégre Pepper ma állt fel a tojásokról.

Igen, Tony most olyanba vágta a csőrét, amire Steve szerint még nem készült fel, de Pepper fél tucat tojáson kotlott, és mind ki is kelt. Még jó, hogy Tony egy tollas jószág, különben nem sokáig húzná. Szóval most a kicsi Starkok csivitelésétől zengett az egész SHIELD-farm.

Persze Steve is gondolt rá, a helyzetet tekintve pedig még többet, mint előtte. Mármint nem Tonyra. És nem is Pepperre. Hanem tojásokra és a kiscsibékre.

Régen, mikor még nyeszlett volt és nyüzüge, mielőtt az állatvédők ide hozták volna meggyógyítani, Steve úgy gondolta egyszer, hogy egyszer majd talál egy jó tyúkot, és családot alapít. Persze akkor régen tolltetvei és véznasága miatt nem értékelték őt túl sokra a fiatal csibék. Most meg már ő nem értékelte túl sokra a fiatal csirkéket. Ki érti ezt? Talán csak Bucky.

Régi legjobb barátjával szinte egymás mellől keltek ki a tojásból, de nem voltak testvérek, mivel még csak nem is tollak között jöttek a világra, nem a keltető zúgott körülöttük serényen. És hideg fehér gumiba bújtatott kezek vették őket magukhoz. Steve azóta fél a gépektől és taszítja őt a hó fehérsége.

Régen Bucky megvédte őt a farmon lebzselő többi kakastól, idősebbektől és nagyobbaktól is. Egészen addig, amíg az emberek, akik törten beszéltek, el nem vitték őt. Steve akkor nem tudta, hogy hova, csak később hallott pletykákat a vágóhídról és egyéb baromfi-feldolgozókról. Még most se mert egészen belegondolni, hogy az emberek milyen kegyetlenek, ha éhesek.

Így teljes volt a döbbenet, mikor a SHIELD-farmon egyszer csak felbukkant Bucky. Persze eleinte akadtak gondok. Szerencsére hamar túlléptek rajta, és Bucky most már ugyanolyan nyugodtan töltötte el a napjait, mint ő – néhány furcsaságtól eltekintve.

Steve lassan hordozta végig szemét a tyúkudvaron a sok szárnyas jószág között barátját keresve, de Buckyt sehol sem lelte. Leugrott hát a kakasülőről és neki indult barátját megkeresni. Végigjárta az ólakat, megnézte a cseresznyefa alját és a komposztos gödröt, ahol Clint épp Natasha elől bujkált. Jogosan, mivel mostanában nem csak ő, de az orosz is sokat gondolt a tojásokra.

Végül a szalmabáláknál kötött ki, az építményt ügyetlenül félre csúszott fólia takarta el jótékonyan az eső vagy bármiféle nedvesség elől, bár a megsárgult, napette anyagot már több helyen díszítették lyukak, a funkcióját még így is megtartotta. Steve az egyik ilyen résen át lépett beljebb, balja felől a szalma szárazon magasodott fölé. A bálák kiálló szálai verdesték a tollát, ahogy előre haladt. Buckyt a sarokban lelte meg, aki gubbasztva szunyókált.

Nem akarta felébreszteni, mégis, mikor mellé ült, amaz úgy riadt fel, mint aki rémálomból ébredt, tollai égnek meredtek, alig érezhetően megugrott ültében. Rémület futott át a szemein, mint akit a gazda kerget, de rövid mocorgás után megnyugodni látszott, és Steve felé fordult.

– Kerestelek.

– Megtaláltál – felelte Bucky száraz hangon.

– Mit keresel itt?

Bucky egy néma szárnyrándítással letudta a választ, Steve pedig nem firtatta tovább a dolgot.

Egymás mellett gubbasztva töltötték a délutánt, mint régen, azonban Bucky nem ült be a többiekkel, mikor sötétedni kezdett, és az éberséget jelentő nap lebukni készült. Sőt, később sem mutatott hajlandóságot a rejtekhely elhagyására. Több apróbb parázs vita után Steve végre megkapta a válaszokat is. Bár sokáig tartott.

Napokkal későbNatasha rövid úton kioktatta és leszidta, majd belökte őt Buckyhoz. Clint segítségével még a fólia bejáratot is eltorlaszolta. Tökéletes csapda. Steve hallotta kintről, ahogy Tony nevet és rajta viccelődik. Pepper vélhetőleg tarkón csípte gorombaságáért, Steve legalábbis erre következtetett a hangokból. A fájdalmas pappogást pedig egyhamar elnyomta a kis naposcsibék nevetős csivitelése.

Steve Buckyhoz fordult, aki ugyanabban a sarokban gubbasztott, mint mindig, szürke tollai rendezetlenül felborzolva meredeztek mindenfelé, szemeiben rémület és fáradság tükröződött.

Rogers lassan mellé telepedett, pont, mint az első nap. És csak annyit kérdezett:

– Mi a baj?

– Semmi. – A felelet szűkszavú volt, elenyészett, teljesen erőtlennek és hamisnak tűnt.

– Ugyan, Bucky, valami oka csak akad, hogy már hetek óta itt kotlasz, – próbálta eltréfálni a helyzetet Steve. Nem ment neki. Nagyon nem.

– Steve, pont azt teszem.

– Mit?

– Kotlok, te szerencsétlen! – azzal nyomatékosítva szavait felállt, a szürkésfehér pettyezett tollak alatt pedig tényleg ott pihent egy kicsiny tojás.

– Ez... ez kié? – kérdezte rémülten Steve, fejében már vészjósló gondolatok cikáztak. Honnan szerzett Bucky egy tojást? Hogyan? És kitől? Meg miért?

– A miénk.

– Ne marháskodj, nem lehet a miénk...

– De, Steve, a miénk. Itt ülök rajta, már több mint három hete, úgyhogy hidd el a miénk. – Háborodott fel a sötétebb tollú.

– Nem úgy értettem, hanem... – Stveve félrenyelt – Ki tojta?

– Ja, hogy az? – nevetett fel Bucky, és szórakozottan visszaült. – Azt nem tudom. Itt találtam, még meleg volt és nyálkás.

– Próbáltad megkeresni a...

– Nem – vallotta meg Bucky.

– Te jó ég – sápadt el Steve.

Egy álló hétig kereste a tojás gazdáját, de sehol se lelte. Így egy idő után feladta és beletörődve Bucky elképzeléseibe, ő maga is kezdett sajátjaként tekinteni a kicsi tojásra.

Coulson zavarodottan lépett oda főnökéhez, majd bizonytalanul szólalt meg.

– Fury, van itt egy kis gond...

– Mégis mi? – kérdezte a menedékfarm marcona vezetője. Dereka körül megfeszült a vászoning, míg felegyenesedett a répaágyásból, és a gumicsizmájáról öngyilkos merénylőkként ugrálta le a száraz sárdarabok.

– Tudja a peckes aranybarna meg a hamvas szárnyaszegett...

– Igen, mi van velük? – kérdezte Fury türelmetlenül miközben idegesen lerángattak kezeiről a sárga gumikesztyűt.

– Egy kis kacsát kísérgetnek.

– Tessék?

– Mondom, egy frissen kikelt kacsa fiókát kísérgetnek.

Mindeközben a SHIELD farm másik végén egy fekete hátú kiskacsa boldogan kacsázott Bucky mögött, Steve szeretettel teli tekintetétől kísérve.

Stucky fanfictionWhere stories live. Discover now