Keserű kávé

164 19 32
                                                  

Loki szerette a kávét, feketén és igazán keserűen. Minden reggel, akármilyen napra virradt, felkelt, lecammogott a konyhába, kiöntötte Odin meghűlt maradékát, majd kényelmesen elszürcsölte. Szerencséjére Odin istentelenül erős kávét tudott csak készíteni, annak ellenére, hogy sok tejjel és négy cukorral itta. Talán ez is lehetett az oka, hogy mindig annyi kávé megmaradt.

Ma sem volt ez másképp. Lusta szombat révén Loki csak későn kelt. A szüleik már rég elmentek dolgozni. Még pizsamában, kényelmesen tollászkodott, mert tudta nem fogja megszidni érte ma senki. Elővette kedvenc bögréjét, a feketére mázolt porcelánon fehéren kiáltott fel a „have a nice day" felirat.

Ahogy megfordult a konyha pultjának támaszkodott, és mélyen belekortyolt a méreg fekete ébresztőjébe. Ahogy ivott a bögre alján egy beintő középső ujj ábrája tűnt fel, egészen új megvilágításba helyezve ezzel Loki egész lényét és a bögre oldalán lévő szöveget. Egy ideje már ilyen volt, mint ez a bögre, vagy mint a kávé benne.

Általában rideg és megfontolt, ő volt a jéghegy, ami elsüllyesztette a Titanicot. A rossz kedv hozója, a hangulat le- és megtörésének mestere. Kritikus volt, fanyar és keserű, de senki sem tudta mi keserítette meg. Az a fajta lázadó fiatal lett belőle, aki ha érdeke úgy kívánta vagy csak olyan volt a kedve beleállította bárki hátába a menzai műanyagkést. Persze nem szó szerint csak képletesen, Lokinak legjobban a szavai vágtak, meg az esze. Tőr volt az egók szívébe és szálka a népszerűség szemében. De nem bánta.

Szinte kéjesen itta a kávéját, nem siette el a kortyokat, kiélvezte akár csak a szemei elé tárult képet. Bal kezével a pultnak támaszkodott, ahogy leengedte a félig kiivott bögrét. Előtte Thor izzadt, homlokán gyöngyöztek a gondolatok és ráncba szaladtak a gondok. Szája szélén bosszúsan ült egy kikívánkozó káromkodás, így szenvedett a konyha kerek kis asztalánál a fizika tankönyve felett.

Testvére nem szeretett tanulni, a sporthoz kapott érzéket, és ösztönből csinálta a dolgokat. Keveset agyalt, inkább csak érzet, de azt olyan mélyen amennyire Loki szerint egy ember nem lehetett volna képes. Ez hiányzott neki.

Thor jegyei csupán egyetlen, a fekete hajú számára egészen elviselhetetlen tényező miatt voltak elviselhetőek. Ráadásul ennek a tényezőnek még neve is volt: Jane Foster. Az iskola nagyreményű tanulója. A lány szintén végzős volt, akár csak ők, jelenleg pedig az állam másik végén vett részt egy fizika versenyen. Ennek köszönhette ezt a szívdobogtatóan gyönyörű látvány. Loki egy ideje túlontúl élvezte, ha Thor szenvedett.

Barátnője távollétében bátyja magára maradt a megterhelő házi feladatokkal. Nem volt ott a buta lány, hogy odaadja neki a saját megoldásait, elvéve ezzel a fejlődés legkisebb lehetőségét is Thortól. Utálta, hogy azok ketten együtt jártak.

Loki ismét megemelte a bögréjét, mosolygott, ahogy újra belekortyolt. Miközben ivott eldöntötte, hogy ma szórakozni fog, méghozzá nagyon jól fog szórakozni. Ellökte magát a konyhapulttól, és nyugodtan Thor mögé sétált. Mostoha bátyja széles válla felett áthajolva tette le a konyhaasztalra bögréjét.

Testvére természetesen meglepődött, majd egészen megfeszült, ahogy tudatosult benne, Loki nem fog mozdulni, ott marad émelyítően közel mögötte. Odin kisebbik fia a szék háttámlájának simult, két oldalt két kezével megtámaszkodott az asztal szélén, egészen olyan volt, mintha átölelte volna a másikat. Csapdába zárta.

Persze nem igaziba, Thor bármikor könnyedén kiszabadulhatott volna, Loki kisebb volt nála és nyeszlettebb, az izmai szálkásan tapadtak a testében. Igazából az is csoda volt, hogy így átérte Thor széles, az iskola focicsapatában megedzett hátát.

Thorki fanfictionWhere stories live. Discover now