A sárkányomért

267 50 40
                                    

Annak, akinek hatalmában áll élet és halál felett határozni, döntenie kell. Ám döntése súlya elkíséri élete végéig, akárhogy határoz is."

„A legkisebb, de szükséges rossz... ám ettől még önkényes is. Nem fogok magyarázatokat gyűjteni. Amit tettem, nem volt szép, de bármikor újra megtenném, ha szükségessé válna!"



A hajnali nap vöröses fényével kezdte felmelegíteni az éjjel lehűlt vidéket, langyos sugarai a thébaiak arcát simogatták. Széth hangosan sírt a túloldal felé sodródó Elyaas felett, míg Mahado csupán néma könnyeket hullatott. Sitara szomorúan összepillantott a hozzájuk közelebb lépő Ozirével. Az altábornok egyszerre hálával és bűntudattal nézett a sárkányra, amiért őt választotta önmaga helyett.

A szavannán álló magányos szikla körül idővel egy nagyobb társaság gyűlt össze. Davu, Szatiah, Tale és az öt másik mágus valamivel távolabb húzódtak, hogy utat engedjenek az újonnan érkezőknek. Imina, Horeth és Horu egy időre otthagyták Horeth holttestét, hogy megnézzék végre, mi folyik a bozót mögött. Elkeseredve vették észre, hogy nem sokára talán újabb halottal bővül a Rend veszteségeinek listája. A sólyomnő és a sólyomfiúk fájdalmasan tekintettek a haldokló sárkányfira.

Hamarosan Mosi és Desta is megérkeztek a túszejtésből. A göndör hajú sakállány máris Széth mellé rogyott, és vigasztalóan átkarolta őt. Széth visszaölelte, ám a zokogásának képtelen volt gátat szabni. Mosi a tábornok mögé lépett, s egyik tenyerét támogatóan a vállára csúsztatta. Mahado szinte le sem reagálta a dolgot, továbbra is könnyes tekintettel meredt Elyaas meggyötört arcára.

Tamir vágott át a bozóton, s a sárkányra és az őt siratókra vetett pár együtt érző pillantást követően Imaina mellett állapodott meg. Oltalmazóan, s egyben vigasztalóan átkarolta a sólyomnőt, aki hálás sóhaj kíséretében simult bele erős karjaiba. Az öleléshez aztán Horu és Horel is csatlakoztak, s a nagydarab harcos kivételen hagyta nekik, sőt, méltatlankodó morgás helyett közelebb húzta őket magához és Iminához.

Nemsokára Nia tört magának utat a társasághoz, nyomában a négy másik aranysárkánnyal. Daario, Daaliah, Daakary és Aaron teljesen ledöbbentek a látványtól, ami fogadta őket.

– Miért nem segít rajta senki?! – méltatlankodott azonnal Aaron, s társaival máris a tábornokhoz csörtetett volna, ha az altábornok nem lép be elé, s állja útjukat. Nia gyors lépteivel hamar beérte a csoportot, a beállt felettese mellé. – Oziré, mi ez az egész?! – vonta erélyesen kérdőre a mágust Aaron.

– Nincs a Rendnek legalább négy tucat mágusa, akik mind képesek a gyógyításra?! – csatlakozott Daario.

– Egyiküknek sem maradt elég energiája – szabadkozott Oziré. – Legalábbis őrá...

– Ez nagyon fajválogatóan hangzik! – mondta Daaliah neheztelően.

– Félreértitek. Az történt, hogy...

– Önnek nem szükséges magyarázkodnia! – lépett az altábornok mellé Davu, majd Tale és Szatiah is csatlakoztak. – Nem jutott minden sérültre elegendő energiánk. Elyaas döntött így.

– Akkor Daakamon most... elutazik Aaneleia napfényes kertjébe? – kérdezte Daakary elcsukló hangon. Édesanyja fájdalommal pillantott rá, majd a mágusokra.

– Miért nem indítottátok már útnak a Központ felé?! – kérdezett rá helytelenítően Daaliah. – Az ott maradt gyógyítók is segíthetnének rajta!

– Így igaz! – helyeselt Aaron és Daario.

– A Központba lóháton is legalább egy óra az út – magyarázta Davu. – Neki – nézett kedvetlenül a sárkányra –, már csak percei vannak hátra... vagy annyi sem.

Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)Where stories live. Discover now