Magyarázat és egy kis kórhazi izgalom

752 41 3
                                    

Vártam..vártam hogy a szőke fiú belépjen az ajtón..9 óra volt de nem jött...elaludtam...

|Bakugou szemszöge|

Több hete h ott hagytam Kirit...fáj de megkelett tennem. Azóta üresek a napjaim...nem láthatom édes mosolyát...csillogó szemeit. De nem hagyhattam hogy baja essen. Egyszrr csak Mina hívot..miafaszt akar ez..de elfogott egy rossz érzés...egy érzés ami szörnyen szívembe hasított
-Bakugou...Kir..Kirih-sírt..nemis zokogott..tudtam abba a pillanatba hogy valami rossz történt
-Mina..mi történt?
-Kórház...-többet nem mondott.eldobtam a telefont és futásnak eredtem.Rohantam a korházba...szedtem lábaimat ahogy csak tudtam.. amikor odaértem Kiri szobájához...halkan benyitottam majd láttam hogy alszik, körve néztem és ott voltak...aludtak..de éreztem a fájdalmukat...egy kis idő után felkeltek a többiek és Mina kikültde őket...kicsit beszélgettünk..Mina szerint napok óta nem aludta megint..nem volt szivem felkelteni így ágyamellé húztam a kis fotelt és óvatosan kezét megfogva ültem le vöröshajú fiú mellé...a kis korházi köntös rövidujjú volt így láttam mint két kezén a kötéseket..arca sápadt volt...semmi élet nem volt benne
-Ezt..ezt mind én tettem vele...csak is én-mondtam majd utat engedtem könnyeimnek
-Miért?...mi a faszért hagytad el?
-Megkellett védenem őt-mondtam majd felnéztem Minára akinek arca megváltozott...meglepettség, fájdalom,szomorúság ült arcán..-Nem..nem tehettem mást
-Bakugo-állt fel majd lassan mellém sétált és kezét vállamra tette..-Meséld el mi történt..hogy miért csináltad. Majdnem meghalt..-vitte fel a hangerőt kicsit..
-Én..én...apám hazajött..-csuklott el hangom de folytattam-és ő..homofób..ha megtudná hogy egy fiúval vagyok-nyeltem akkorát hogy két kontinensel arébb is hallhatták- megöli őt-néztem fel fájdalommal teli szemmel a lányra aki csak tátva maradt szájjal utat engedett könnyeinek- apám ritkán jön haza..sőt szinte 1 évbe egyszer..de mindegyis..most hazahozott egy lányt...Kirire emlékeztett..azt mondta hogy ismerkedjek meg vele...azt akarja hogy együtt legyek a lánnyal...de..de én nem akarom én csak Kirit akarom ..egyedül őt..de apám azt mondta idézem ,,gyönyörű családotok lesz...ha csak nem vagy egy rohadt buzi..dehát az én fiam nem az, de nem is hagynám,, ismerem apám nem csak megölné őt..megölné a fiút akit szeretek...így a lánnyal elkell játszanunk hogy szeretjük egymást és hogy mivagyunk az a boldog pár akik pár év múlva összekelnek...fhuj már a gondolatától is undorodom....én csak Kirishimával akarok együtt lenni senki..senki mással...azt akarom hogy ő legyen a családom...szép házban élni egy kis kutyával-mosolyodtam el- a lány a lány is másba szerelmes de ő se meri elmondani az apjának..szeret egy csodás lányt..ne értsd félre..aranyosak együtt...de az apáink közénk állnak...de megkell óvnom őt..ő az egyetlen aki úgy szeret ahogy vagyok aki ismeri a legérzékenyebb pontom aki boldogságot és fényt hozott az életembe...nem veszíthetem el..bár félek ez megtörtént..
-Szeret téged...de ezt az egészet neki is elkell árulnod..elkell mondanod neki mindent..mielött ennél is jobban összeomlik..-mondta majd kiment és ott hagyott engem szerelmemmel..kezét óvatosan megemeltem majd lehunytam szemem és csókot leheltem apró végtagjára...könnyeim csak folytak és folytak...megbántottam azt akit szeretek...majdnem meghalt miattam..lassan visszagondoltam az együtt töltött napokat...azokat a csodás együtt léteket...a méz..mosolyodtam el..ez a fiú nevettem halkan.
-Szeretlek Kirishima Eijiro..mindennél és mindenkinél jobban..-odahajoltam szájára majd egy gyöngéd csókot leheltem szájára..majd elengedtem kezét és kisétáltam

|hetek múlva|
Már több hét eltelt...és írt hogy látni szeretne..a szívem majd kiugrott a helyéről...futottam majd oda értem az ajtóhóz..ests tíz lehetett..így halkan bekopogtam majd egy halk gyere után benyította...szemeim könybe lábadtak..ott ült karikás szemekkel amik vörösek voltak a sírástól..és bekötözótt kezei egy párnát szorongattak
-Szia...-mondta fájdalmas hangon
-Szia-majd amilyen gyorsan csak tudtam becsaptam az ajtót majd oda futottam hozzá és magamhoz szorítottam...csak öleltem majd apró kezeivel elengedte a párnát majd átölelt és hangos zokogásba tört ki..-Itt vagyok...és sajnálom mindent megmagyarázok..-csak aprót bólintott majd arébb csúszott, odaültem mellé és fejét szivemre hajtotta..
-Hallgatlak-mondtam majd elkezdtem
|Itt Bakugou mindent elmesélt neki szórol szóra....................napról napra|

Minden idő kérdése ▪︎《Befejezett》▪︎Where stories live. Discover now