Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Zoana terve

„Ha egyvalamire rájöttem itt, az az, hogy mindenki sebezhető, ha nem külsőleg, akkor a saját ereje által."

„Együtt felrázzuk kicsit a macskarisztokrácia hétköznapjait!"

Imari és Hatti dühösen nézelődtek a Vörös-tó csarnokában. Fel nem tudták fogni, hogy az oroszlánok és a nekik hátat fordítók hogy tudtak előttük kikeveredni a barlang rendszerből, amikor ők eleve ide, vélhető útjuk végső állomására térugrottak. Jelenleg már azt feltételezték, hogy kék katonákkal kerültek újabb összetűzésbe, és ők kivégezték az a szedett-vedett csapatot. A zöld derengésből kibontakozó lila hajú boszorkány hosszú léptekkel közelítette meg a párost, nyomában egy szőke kutyalány kapkodta kecses lábait.

– Kerestek valakit? – kérdezte a lehető legközömbösebben őket.

– Szerinted? – gúnyolódott Imari. – Azokat az átkozott szökevényeket! Már rég ide kellett volna érniük!

– Az nem lehet, hogy előttetek értek ide?

– Képtelenség – legyintett Hatti. – Még ők sem ilyen gyorsak, mi pedig térugrottunk.

– Csak én – pontosított a mágus –, te csak potyautas voltál!

– Bájos vagy – gúnyolódott a harcoslány.

– Megkíméllek a további elméletgyártástól – ragadta át a szót Zoana –, és elárulom, hogy én intéztem el az árulókat és az oroszlánokat! Olyan alagútszakaszon vártam be őket, ami jóval e csarnok előtt van, majd azt kapták, amit érdemeltek!

– Remek! Azért szólhattál volna, mielőtt elkezdünk idegeskedni! – neheztelt Imari.

– Most szólok! Ne keressétek tovább őket, gondoskodtam a nyomok eltűntetéséről!

– Legyen! – döntötte el Hatti. – Akkor visszamegyek kajálni!

– Még nem! Van valami, amiről beszélnünk kell! – jelentette ki a boszorkány, arcán és hangjában gúny helyett ezúttal komolyság ült. – Közeleg a vég, így nem halogatom tovább, úgy döntöttem, beavatlak titeket!

– Mégis mibe? – szökött a magasba Imari szemöldöke.

Zoana intett nekik, hogy jöjjenek közelebb, míg ő maga a tó vörös víztükréhez sétált, s belenézett abba. Mikor Hatti és Imari a közelbe értek, távolabb sétált a parttól, és rájuk emelte kifürkészhetetlen, szürkéskék tekintetét.

– A kékek nem szeretnek kockáztatni, biztosra akarnak menni, hogy ha lerohanják a várost, akkor könnyűszerrel az övék legyen. A nagy megerőltetéseket sem kedvelik, ha már itt tartunk. Most, hogy aljas módon megszabadultak a rájuk veszélyt jelentő aranysárkányok nagyjától, még megvárnák, amíg a Rend összeomlik, és az uralkodóház megbukik. Így, hogy a vezérek halottak, s a hercegnőt is annak hiszik, nincs túl sok hátra. Ha pedig Théba népe már elég mélyre süllyedt a tehetetlenség és rettegés akaratot megtörő folyamában, akkor fognak lecsapni!

– Igen, ezt eddig is tudtuk! Ezért kellünk nekik mi, hogy előkészítsük a terepet – bizonygatta Hatti.

– Épp ezért hívattak korábban – vesézte Imari –, hogy elmondják, még nincs vége a szolgálatnak.

– Továbbra is kellünk nekik! – bólintott Zoana. – A Rend vezérei halottak, ám a szervezet még nem bukott meg! Menjetek vissza, és... fokozzátok valahogy a káoszt!

– Mégis mire célzol pontosan? – ráncolta a homlokát Imari.

– Legyetek találékonyak, süssetek ki valamit! Oldjátok meg, a nem létező istenek szerelmére! – pirított rájuk Zoana.