#12 - 'Róka'

63 6 11
                                              


Alig tudtam aludni, minden neszre felkaptam a fejem. 

Ronnie? Sunday?

Aztán, megint lebukott a fejem a fáradtságtól – megint hallottam valamit, és megint pislogva néztem körbe. Vagy egy fél tucat rémálom villant be, így egy idő után nem is annyira Ronnie és Sunday körül forogtak a gondolataim. 

Egy zugban nincs kegyelem. Ronnie és Zoé már a Kárpátok előtt az ismerőseim voltak. Azelőtt, hogy felfedeztük volna a képességünket.  

Más néven szólítottuk egymást akkor, de középiskolában Ronnie az osztálytársam, Zoé a seniorom volt. A lakhelyemtől elég távol jártam iskolába, aki azt hiszi Budapesten belül nem lehet két órát utazással tölteni, mert nem is olyan nagy város nos... van egy rossz hírem ezen emberek számára. 

Mondanám, hogy mindig is éreztem, hogy más vagyok, mint a többiek, de ilyen közhelyekkel nem illik dobálózni, bár ez volt a tény. Én voltam az a lány, akinek a szülei mindig utaztak és költöztek, a csendes lány, akit szekáltak a suliban, akinek egy-egy felszínes barátja volt. Mindig behúzódtam a saját világomba, könyveket bújtam és animék felé fordultam, mikor még a legtöbben a környéken azt sem tudták mit jelent a szó. Középsuliban tudatosult bennem, hogy boszorkány vagyok, de valójában... valójában már általánosban megmutatkozott a képességem.  Nem akkor jött elő, mikor az idióták elvették a szemüvegem – és összetörték –, még csak nem is akkor, mikor tesi előtt életre-halálra menő küzdelmek zajlottak. Elég szar, nem? Akciófilmekben a főszereplő gyíkfej srácnak feléled a képessége, miután rendesen helybenhagyják. 

A valóságban, ahol nem szaladgálnak X-Menek, pont tesz rá a képességed. Nem tudod lerobbantani a másik fejét és hasonlók. Még csak arra sem reagált ez a szemét, mikor zokogva könyörögtem pár idiótának.

Bezzeg...! Bezzeg mikor jöttek a vizsgáim meg a felelések. Mindig roppant módon idegeskedtem, de az összes tanárom és oktatóm odáig volt értem. Többen mondták, hogy a dolgozataim milyen csapnivalóak, bezzeg mikor felelek. Az volt az. Az én erőm.

Középsuliba járva kikölcsönöztem a Harry Pottert, hatalmas titkot lövök le, de a könyvben van egy, azaz egyetlen egy varázslat, ami működik. Valahogy úgy adódott, hogy az egyik reggel elsőnek értem be az osztályból, elbúcsúztam a felsőbb éves barátomtól, akivel mindig félúton találkoztunk. Beültem a terembe és olvasgattam a könyvet, ki tudja milyen indíttatásból mondtam ki a megfelelő szavakat és némi kísérteties surrogást követően ott táncolt a fény.

– Jóságos ég! – nézett rám akkor teljes megdöbbenéssel az arcán Róka. 

Róka, az én drága barátom – az első nagy crush-om –, bevezetett a zugok világába, ahová a belépő egy alap szintű varázslat. Első villantásnak nevezi a szakzsargon.

Róka, ez a tüneményes  angyali kék szemű, karamell hajú magas fiú volt a mentorom, a segítőm és a társam. Együtt jöttünk rá, hogy valójában Ronnie is az, ami. És Róka tudta, hogy a másik osztályba járó Zoé is képes egy-két trükkre. És Róka volt az első ember, akit láttam meghalni. 

Ezen az éjszakán az elvesztett barátom kísértett, ahogy megtámadták, ahogy aztán elkezdték meggyógyítani és ahogy végül sosem épült fel. 

– Nem maradhat itt – panaszolta zsebre vágott kézzel a zugunk vezetője. – Lassan egy hete nem ment haza. A mobilja állandóan csörgött, míg ki nem kapcsoltuk. Nem tudok mit mondani a szüleinek. 

Végül, mintha nem is egy emberről lett volna szó, megszabadult tőle. Az volt az utolsó alkalom, hogy abban a zugban jártam. 

Mit ér a varázslat, a különlegesség, ha emiatt a barátaid meghalnak? A világ sosem lesz ugyanaz Róka, igazi nevén Bence nélkül. 

A Kárpátok varázslói (Magicians AU)Where stories live. Discover now