Tegnap után is veled a halálba [YoonKook]

Ｈｕｓｚｏｎｅｇｙｅｄｉｋ ｒéｓｚ

Jungkook:

Mikor már kezdtem volna beletörődni, hogy minden napom ugyan olyan unalmasan megy, a fejembe ötlött egy gondolat. Régi jó ismerősöm, Jackson egy bár tulajdonosa, igaz ez a bár nem olyan legális, mint a többi, jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Nem vagyok én olyan szent, mint ahogy kinézek. Felvettem a legfeketébb öltönyömet egy gyönyörű fehéren csillogó gyémántokkal kirakott inggel.

Előzetes bejelentkezés után arcmaszkkal elindultam egy kis sötét utcán a bulizó hely felé, ahova az út körülbelül fél óra. Séta közben a telefonomat nyomkodtam, de minek. Idegemben kikapcsoltam a francba és zsebre dugtam a kezeimet. Szemeimet élénken mozgattam jobbról balra és vissza, mindent figyeltem menet közben nem hiába, veszélyes hely ez.

Már éppen úti célom utcájába kanyarodtam, mikor hirtelen valaki befogta a számat és a fülembe suttogott.
- Ki vagy te és miért jöttél? -fordult elém.
Mikor egy kicsit lazított szám fogásán elmondtam neki, hogy kihez és miért jöttem, aztán leszedte rólam a maszkot és megölelt.
- Te kis hülye! Minek öltözöl be ennyire? Azt hittem valami bérgyilkos jön. -nevetett fel hangosan és a vállamra csapott.
- Miért? Talán nem az vagyok? -nevettem fel én is és szisszentem egyet.
-Jó, de téged ismerlek, haver! -paskolgatott meg.
Ezután besétáltunk a földalatti bárba, ahol elfoglaltam számomra kedves fotelomat, ahol már a bekészített italom volt italos vödörben hűtve.

Nemsokára megjelentek a többiek is nyomtalanul, mindahányan össze gyűltünk az asztal körül és a következő akciónkon törtük a fejünket, ami nem volt más, mint Yoongi után nyomozni.
- Valami ötlet? -szóltam alávetetteimhez.
- Ötlet az van Jungkook, de az egy kórház. -mondta karba tett kézzel Nathan.
- És mi van, ha mégsem Nat? -mondta Kazhar.
- Végül is mit érdekel titeket mi is az pontosan? Tervet kértem, nem azt, hogy el döntsétek, hogy az egy kurva kórház vagy nem az. -puffogtam.
-Oké Mr. Jungkook, de..
-Nincs semmi de, nagyon gyorsan találjatok ki valamit, mert, ha én találom ki a megoldást, az megint nem lesz fasza látvány, mint legutóbb. -húztam össze a szemöldököm és végig néztem mindnyájukon.
- Ne akarjátok, hogy ismét vér folyjon a kezem által, mert azzal egyel kevesebben leszünk újra, én meg kutathatok megint egy új fasz után, akit megint ki kell oktatnom és megnevelnem. Semmi időm se erre, se másra, Yoonginak szüksége van rám.

Ezután suttogva adták át egymásnak az ötleteket én pedig italoztam és csak voltam magamnak. Kivettem oldalzsebemből a cigarettámat és felmentem dohányozni, magamba dühöngtem. Egy hónap telt el, hogy Yoongi a kórházban van és egy büdös szót se szólnak, hogy miért van ott és mikor jön haza.
Az idegemnek eleget téve újra a falba vertem egy büdös nagyot, szóval valószínűleg most tőle is bocsánatot kell majd kérnem holnap miután kiment belőlem a pia.
Van egy sejtésem mégis ki állhat ez mögött, de ezúttal kételkedtem a megérzéseimben.
Már-már tiszta tekintettel tértem vissza a többiekhez, akik csak földre meresztett tekintettel álltak.
- Indulunk. - legyintettem feléjük elsuhanva.
- Na, de ura.....
- Nem érdekel, most azonnal oda megyünk és szétverem azt a helyet, kérem a kocsim.
- Uram..
- AZONNAL, HA MONDOM.
- Igen is. -zártuk le ennyivel a beszélgetést.
Most megkapod a magadét, te rohadt állat.

Yoongi:

Álltam ott és a szám szóhoz sem jutott.
Egyszerre kapott el a rémület és a düh ennek az embernek a láttán.
Hogyan talált meg ilyen sok idő elteltével?
Honnan tudta, hogy itt vagyok? És miért jött ide? Milliónyi kérdés száguldozott a fejemben, de egyszerűen nem állt össze a kép.

Ennek az embernek befolyása van felettem, ha akarnék se tudnék se elfutni, se erőszakkal kiszabadulni. Csapdába ejtett volna a saját betegségem? Nagyon úgy néz ki..

Követtem, mint egy kiskutya a gazdáját és leültem az egyik kanapéra felhúzott lábakkal, karomat pedig átkulcsoltam rajta. Ebbe a kórházi göncben nem lehet mást, legalább átöltözni engedett volna, így körülbelül egy elmegyogyisra hasonlítok.
Hogy tiszta lappal lássátok a dolgot, elárulom ki ez a bizonyos Namhyoun.
Bár, ketrec és becenévnek Cicafiú. Így már minden tiszta.
Végső elkeseredésemben már csak arra tudtam gondolni, ha visszavisznek, legalább ne a tüskés ketrecbe kelljen rohadnom.
- Megmondtam, hogy egyszer még megbánjátok ezt az egészet, nem igaz kisfiú? -könyökölt asztalára az ember.
- Érted egy fél országot kaphatnék, csak nem hiszed, hogy a kis magánakcióiddal végleg eltűnsz a köztudatból? Buta próbálkozás Cicafiú.
- Örökre fogva akarsz tartani, vagy csak addig ameddig el nem adsz kéz alatt, mint a többieket? - néztem mélyen a szemébe.
- Te nem vagy olyan, mint a többiek. Neked a fényűzés a feladatod, a gazdagokat még gazdagabbá azokat pedig még gazdagabbá tenni.

Őszintén elhiheti nekem minden élőlény, hogy már ezek hallatán is végigfut a hátamon a hideg.
Nem vagyok senkinek a tulajdona, sem a játékszere, de legfőképp nem a szeretője, de még a barátja sem.
Felállt az asztalától és mellém ült a kanapéra, mint aki jól végezte dolgát, de én ugyan olyan gyorsasággal fel is álltam onnan.
- Csak nem félsz tőlem? -dőlt hátra nyugodtan.
- Nem félek senkitől, nemhogy magától... Uram. -mondtam gúnyosan.
- Majd meglátjuk fiam, meglátjuk.
Ezután oda sétált hozzám és rávágott egyet a fenekemre.
- Nehogy azt higgye, hogy ezzel bármit is elér. Én egy tanult ember vagyok nem, mint maga.
Megszorította a nyakamat és a falnak lökött.
- Lehet neked bármilyen képzettséged, a nimfománia nem a végzettségtől függ édes. -suttogta és medvetalpnyi kezével megmarkolta hátsó felem.
- Én nem vagyok a-z....... -remegett meg hangom.
- Mi a terve velem? Molesztálni fog, netán megerőszakolni? -biccentettem oldalra a fejem, miközben néha néha rá néztem. Láttam rajta, hogy ideges és dühíti a sok pofázásom ezért folytattam.
- El vitte a cica a nyelvét, hogy meg se mukkan? Tán nem számított rá, hogy ekkora a szám?
Továbbra is mogorva tekintettel nézett rám, a keze szorítása már rég megszűnt, kezeit tördelte.
Pár másodperc múlva robbanást hallottam a kórház udvaráról, mikor kinéztünk, semmit se láttunk a füsttől, csak ennyit hallottunk;
- Remélem végre láthatom azt az undorító pofádat Namhyoun!