𝕆 ℕ 𝔼 𝕊 ℍ 𝕆 𝕋 𝕊

Némasági fogadalom

Nem könnyű új fiúnak lenni egy új bandában. Igaz már régebb óta van egy kisebb csapatom, amibe csak én, Jimin és Jin van benne, de most Jimin egyik haverja meghívott, hogy menjünk el a bandájával inni. Jimin természetesen azonnal igent mondott, mivel Yoonginak sose tud nemet mondani. Nekünk még csak most szólt, a találkozó előtt egy órával.

- Mondtam már, hogy sajnálom Taehyung. - koslatott utánam a konyhába a szőke. Én csak szemet forgatva vettem ki egy tiszta poharat és megtöltöttem alma lével. - Nem is fogsz hozzám szólni? - kezdett el puffogni, mire játékosan megráztam a fejem. - Hát jó, de akkor ott se beszélhetsz. Mármint a találkozón. - nézett rám elszántan. Én csak bátran bólintottam egyet, mire egy gúnyos kacajt hallatott. - Jungkook is jön. - kacsintott egyet és kisietett a konyhából. Én csak tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy előlem elsprintel, majd mikor realizáltam mit is mondott, utána eredtem. Jól tudja, hogy Jungkook rám van állva, mindig szófosása van a közelemben és ha nem szólalok meg még többet beszél. Annyiszor leakartam már koptatni, de olyan nyomulós, hogy azt elmondani nem tudom. Nekem viszont egyáltalán nem az esetem. Hangosan morogtam egyet, de azért se szólaltam meg, hiába akartam leüvölteni a fejét. Szerencséje volt, hogy megjött Jin és az ajtóhoz tudott futni.

- Sziasztok! - köszönt kedvesen - Hát ti? - nézett a levegővételét szabályzó Jiminre, majd rám. A fejem nagyon vörös lehetett az idegtől.

- Jiiiinn segíts! Taehyung meg akar ölni! - bújt az idősebb mögé én viszont trappolva közelíteni kezdtem feléjük, mire mindketten sikítozva futkározni kezdtek a házba. Pár perc múlva pihegve dőltem le a kanapéra, mivel kettő az egy ellen nem fer.

- Na mizu Taetae? Kifulladtunk? Kifulladtunk? - cukkolt az alacsonyabb. Már majdnem megszólaltam, de aztán a becsületem nem engedte és inkább fejet csóválva felsiettem a szobámba, hogy készülődjek. Nem vittem túlzást, egy egyszerű fekete pólót és egy szintén fekete farmert kaptam magamra. Hajamat összeborzoltam és visszasiettem barátaimhoz. Végigmutattam magamon, hogy kész vagyok, mire értve a célzást kiindultunk a házból. Jin és Jimin végigpletykálták az egész utat.

Nem mondanám, hogy buliba indultunk, de egy tizennyolc fő biztosan ott volt. Ahogy beléptünk Yoongi házába, két jó barátom azonnal magamra hagyott, így egyedül kellett felfedeznem az ismeretlen házat. Volt pár olyan személy, akikkel már találkoztam a suliban, de nem különösebben foglaltak le. Főleg nem a lányok. Mivel a fiúk iránt érdeklődöm, ezért inkább a saját nememből kezdtem figyelni az embereket. Ott volt Hoseok is, aki még két éve életem szerelme volt, de amint kiderült hetero, ki is szerettem belőle.

Aztán megláttam Jungkookot és a torkom azonnal kiszáradt. Eszméletlen jól nézett ki. Viszont egy másik fiúval dumált, ami felvitte bennem a pumpát. Eddig én kellettem neki, most meg le is cserél, amint alkalma nyílik rá? Ideges lettem, de nem foglalkoztam vele, inkább igyekeztem figyelmen kívül hagyni, ahogy már majdnem lekapja a srác. Hírtelen miért is érdekel ennyire? Eddig mindig lekoptattam és flegmáskodtam vele, most meg ha nem velem foglalkozik egyből kell nekem? Taehyung te hülye szajha! Fogd vissza magad!

Elindultam megkeresni a konyhát, ahol valami alkoholt önthetek magamba. Ingerülten bontottam fel a whiskyt és töltöttem bele egy műanyag pohárba kólával keverve. Eleinte furcsa volt a keserű íz, de most felejteni akartam az idétlen gondolataimat. Minek kéne ő nekem?

Ekkor megjelent a konyhában Jungkook, aki úgy közlekedet a helyiségben, mintha ott se lennék. Nem köszönt, még csak rám se nézett. Egy kurva pillantást se kaptam, ami csak idegesebbé tett. Frusztráltan húztam le a poharamban lévő keserű alkoholt, majd újra megtöltöttem. Ő eközben kecses mozdulatokkal leült elém az asztal másik végébe, majd rettentően lassan rám emelte tekintetét. A szívem a torkomban dobogott és éreztem, ahogy a szőr feláll a hátamon. A lábam teljes egészében libabőrös lett ettől a nézéstől.

Végigmért nem zavartatva magát, majd inni kezdett, de még mindig nézett. A zene alapjáraton üvöltött, de én semmit sem hallottam a fülembe zúduló vértől. Csak a szívem dobogását hallottam, semmi mást. Miközben itta a folyadékot teljesen megbűvölt. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem végig, ahogy nyelőcsövében végigfolyik az alkohol, ádámcsutkáját megmozgatva, majd ajkát megnyalva tünteti el a puhaságain landoló folyadékot, eközben még mindig enyémbe fúrja tekintetét. Úgy éreztem megőrülök, ha nem csinál valamit, de nem csinált. Talán már besokallt a lekoptatásaimtól és a visszautasításaimtól, de esküdni mernék, hogy most hagynám magam. Talán azért mert az alkohol beszél belőlem, talán azért mert csak most realizáltam, hogy szükségem van a figyelmére. Arra, hogy velem beszélgessen, hogy rám koncentráljon.

A tehetetlenség már arra késztetett, hogy ajkamba harapva álljam tekintetét. Irtó vonzó volt és legszívesebben az ő ajkát harapdálnám, de nem fogok először lépni. Azt már nem. Tisztán látni, hogy ő a dominánsabb. Már ha lépni akar... Lehet már teljesen lemondott rólam. Viszont jelenleg csak húzza az agyamat.

- Oh hát itt vagy? - lépett be a konyhába az a fiú, akivel az előbb valószínűleg flörtölt. - Már mindenhol kerestelek. Mit iszol? - és ekkor Jungkook elszakította a tekintetét rólam és a fiúra nézett.

- Szia Yugyeom. - mosolyodott el kedvesen. Az a mosoly engem illetett volna! - Vodka narancs. Kérsz? - nyújtotta neki a poharat, amit a számomra ismeretlen pasas el is fogadott. Ezután Kook egy árva pillantással se jutalmazott meg és itt elégeltem meg magam.

Felpattantam a székből és feléjük indultam. Csupán öt lépésbe telt, amíg melléjük álltam. Nem időztem sokat, Jungkook ölébe ültem és vadul ajkaira kaptam. Erőszakosan mozgattam számat az övén, amit ő csak egy pimasz mosollyal viszonzott. Nyelvét ő dugta át először a számba, amit nem utasítottam el. Természetesen én voltam a passzív fél, de volt pár pillanat, amikor átengedte az irányítást. Ujjaimat hajába vezettem és néha meghúztam éjfekete tincseit. Kezét fenekemre csúsztatta és belemart egyet, ami miatt ajkába haraptam. Éreztem a vér vasas ízét, de nem tudott érdekelni. Erre vártam már mióta és végre engem csókol.

- Nem zavarok? - kezdte el rángatni Yugyeom Jungkook vállát. Csókpartnerem sóhajtva hajolt el tőlem, majd a srácra emelte fejét.

- Kopj le! - felelte flegmán a fiúnak, aki csak dühöngve hagyott magunkra minket. Jungkook rám pillantott csillogó szemekkel, majd ajkaimat kezdte el nézni. Úgy mondtam volna valamit, de Jiminnek megígértem, hogy nem szólalok meg, tehát nem is fogok. - Annyira szexi vagy. - lihegte ajkaimra, majd egy puszit nyomott rá. Én csak vigyorogva kémleltem azt az édes és mégis lélegzetelállító pofiját. - Lennél a barátom? Vagyis...ahj, ha nem akarsz akkor mond nyugodtan. Csak mivel most már idáig eljutottunk gondoltam, akkor miért ne... - hajtotta le zavartan fejét. Állánál fogva felemeltem piroskás pofiját és egy csókot nyomtam szájára. - Akkor ezt vehetem igennek? - mosolyodott el, fogait megvillantva. Én csak bólintottam egy aprót és újfent ajkaira martam.