Egyiptom macskái és az Aranysárkány Rend I. - II. 🌗🐈 (18+)

Rendhagyó edzés II.

„Ami az élő küzdelmet illeti, soha nem győztél, amíg az ellenfeled nem halott vagy eszméletlen, elég időre, hogy megkötözhesd és megbilincselhesd, vagy sikerült olyan helyzetbe hoznod, hogy bármerre mozdul, a következő lépésben végezhetsz vele. (...) Az igazi szemétládák nem adják meg magukat hátsószándék nélkül."

„Férfi és férfi, nő és nő, s legfőképpen nő és férfi tisztelje és becsülje egymást, mert egymás nélkül nem létezhetnénk, s állítson bárki bármit, egymás nélkül nem boldogulhatunk!"

Mahado rögtön eldobta pajzsát, hogy visszarántsa nadrágját, mivel erejéhez tisztességes férfi lévén az egyezség értelmében nem folyamodhatott, ám Írisz ezt kihasználva kirúgta másik kezéből a kardot, majd sajátját lendítette fivére nyakához. Az aranyszínű penge csupán pár hajszállal a mágus bőrétől állt meg. Írisz izzó, kék tekintetét kissé ledöbbent fivére zöld szemeibe fúrta.

– Győztem – jelentette ki a főpapnő diadalittas hangon.

– Csak mert hagytalak nyerni – nevette végül Mahado övét megjavítva, persze mindketten tudták, hogy nem így történt, amit nővére szóvá is tett.

– Nem tennél ilyet velem, nem ringatnál hamis magabiztosságba!

– Valóban nem – bólintotta tábornok, s óvatosan, nehogy a penge lapos oldalát érintve eltolta azt nyaka közeléből. Írisz aztán leengedte azt törzse mellé. – Simán csak elbuktam.

– Nő ellen veszíteni nem szégyen – mosolyogta a mágusnő. – Egyszerűen jobbak vagyunk a férfiaknál! – kissé komolytalan, ám részben saját meggyőződéséről árulkodó hangon.

– Sokan itt nyíltan szembeszállnának ezzel az állítással – mutatott rá Mahado jelentőségteljesen.

– De te nem.

– Én az egyenlőséget vallom, a legtöbb szempontból – emlékeztette nővérét a tábornok. – Szóval ne szállj el magadtól!

– Nem szokásom. Csak a tényeket közlöm.

– Sem a nők sem a férfiak nem jobbak a másiknál!

– Nálad jobb voltam – pimaszkodott tovább Írisz, s a hatás kedvéért kardját a földbe állította.

– Igaz – fogadta el a varázsló.

– Úh, de jó végre kicsit szórakozni!

– Örülök, hogy élvezed, de nem hiszem, hogy egy valódi csatában is ugyanígy éreznéd magad.

– Ne rontsd el a hangulatom, félek, így sem fog sokáig tartani!

Mahado együtt érzően bólintott, majd két hosszú, közepesen vastag, harci célból faragott ébenfa botot vonzott a kezébe.

– Tessék – dobta az egyiket nővére felé, aki elkapta azt röptében. Eközben a kardjaikat és pajzsaikat messzire lebegtette, ahol már nem lehetnek útban. – Akkor fokozzuk még! – javasolta a mágus, s megforgatva a botot kezeiben végül kiinduló pozíciót vett fel.

– Végre! – csillantak fel Írisz szemei, majd ő még látványosabb módon, egy forgás közepette pörgette meg a botot a teste körül, majd vett fel egy mélyebb behajlást igénylő kiinduló állást. – Gyere! – invitálta most ő fivérét a támadásra.

A botokkal folytatott Írisz igazán ügyesnek, már-már őstehetségnek mutatkozott. Még több akrobatikus és talajtorna szerű mozdulatokat vitt bele a harcba, mint előzőleg, s ez a tűz a tábornoknak is szemet szúrt, aki védekezett is rendesen. Írisz egy soron következő függőleges csapását, botját vízszintesen megtartva védte ki. Csattanás. Mindketten két kézzel feszültek neki egymás fegyverének.