Taehyung:
"Azt hiszem veled még a pokolban is jól érezném magam, hisz a többiek ott is csak irigykedve néznének rád, mivel pokolian szép vagy" - olvastam fel hangosan a mai napi bókomat, amit már egy hónapja folyamatosan kapok.
- Ez vicces. - lökte meg a vállam Jungkook játékosan. - Nagyon rád van állva. - vigyorgott, majd a szemöldökét kezdte el húzgálni.
- Megőrülök! - túrtam a hajamba idegesen - Ha ennyire szeretne tőlem valamit, cselekedhetne, mivel nem fogok rá örökké várni. - gyűrtem össze a kis cetlit és a kukába dobtam.
- Héé! Szerinted ez hogy esne neki? Miért dobtad ki? - állt mellém, majd együtt indultunk el a kémia terembe. Folyamatosan ez a bizonyos személy jár a fejemben. Miért nem lehet egyszerűen ráírni a nevét vagy legalább valami nyomot? Idegessé tett minden egyes levelével, mégis boldogsággal töltött el, hogy valaki érdeklődik irántam, mégha csak a távolból is.
- Innentől nem érdekelnek holmi mámorító szavak. - rántottam meg a vállam, majd beléptem a terembe a kissé lassabb léptekkel haladó Jungkookkal. Leültünk a padunkhoz, majd mikor a tanár bejött, illedelmesen meghajolt mindenki és elkezdődött az óra. Akaratomon kívül is egyfeszt a titkos "imádóm" járt a fejemben. Fura, mert a szívem minden pillanatban, amikor meglátom a szekrényemben a kis rózsaszín cetlit, majd kiugrik. Az első pontosan 26 napja jött. Az összeset eltettem egy kisebb dobozba otthon, de innentől nem fog érdekelni. Nem szeretnék egy ismeretlenre fókuszálni, miközben lehet, hogy csak ugrat. Amíg nem bizonyít, addig hidegen hagy.
- Min gondolkozol? - suttogta hátra fordulva Jimin - Megint kaptál üzenetet? - mosolygott perverzen, mire csak beleboxoltam a vállába és megforgattam a szemem.
- Igen, de most kidobtam. - támasztottam meg a fejemet, amolyan "leszarom" nézéssel. Jimin óvatosan Jungkookra pillantott, aki egyáltalán nem volt köztünk lelkileg. Sose hallgatta meg, amikor az üzenetekről papoltam neki. - Kissé bűntudatom is van miatta. - folytattam.
- Hát én sem értem MIÉRT NEM TESZ MÁR VALAMIT AZ A BIZONYOS SZEMÉLY? - emelkedett meg a hangja dühében, mire Kook is felkapta a fejét, de aztán zavartan az ablakra pillantott és a tájat kezdte vizsgálni.
- Mit kiabálsz? - suttogtam neki, visszalökve, hogy mostmár előre forduljon és figyelje a tanárt. Ezután hamar elrepült az idő és az iskolából hazamenet különös érzésem támadt. Hiányzott a régi Jungkook, akivel nem volt olyan közömbös a kapcsolatom. Pár hónapja kezdődött ez az egész és azóta fogalmam sincs mi van vele. Eleinte azt hittem egy lány van a dologban, de azt mondta nem akar róla beszélni, így hát nem zargattam tovább.
Amikor a házam elé értem egy ismerős rózsaszín papír virított az ajtón. Azonnal lekaptam, majd olvasni kezdtem.
"Mikor untakozol általában olvasol. Imádom nézni, ahogy szünetekben a könyveket bújod és néha felkuncogsz egy-egy résznél. Menj a könyvtárba, ahonnan a könyveid kölcsönzöd:)"
Alig akartam hinni a szememnek. Szívem hevesen vert és melegség járta át a testem. Kiszaladtam az úttestre, de senkit nem láttam se jobbra, se balra. Gyors futásba kezdtem a kedvenc könyvtáram felé, majd pár méterrel előtte lelassítottam. Igyekeztem szabályozni a légzésem, amikor benyitottam. A sorok között járkáltam, de egy árva lélek sem volt ott, majd megpillantottam egy magas, barna hajú fiút. Féltem megközelíteni, de nem tántorodtam meg. Ismerős volt így háttal. Odasétáltam, majd kedvesen megkocogtattam a vállát.
- Namjoon? - lepődtem meg, amikor megpillantottam az arcát - Te vagy az? - sütöttem le szemeimet, mire ő csak felnevetett és a kezembe nyomott egy szintén rózsaszín cetlit.

YOU ARE READING
𝕆 ℕ 𝔼 𝕊 ℍ 𝕆 𝕋 𝕊
Fanfiction|| TAEKOOK♡ || Rövid, egy részes sztorikat fogok ide posztolni. Ha érdekel olvasd el💜