#2 - A legendás C koli

113 14 2
                                                  

A folyosón állva már sokkal nyugodtabban borulhattam össze a többiekkel és végre elsírhattam magam. Ez persze még mindig úgy nézett ki, mintha örömömben könnyezném meg a bejelentést. Prefektusnak lenni egyet jelentett egy csomó extra melóval, mosolyogva segíteni a hülyéknek és órák után mutogatni az alapvető trükköket, amiket egy harmadévesnek tudnia kéne.

Az engem körülvevők szűk körén kívül mindenkitől tartottam a három lépés távolságot. Nem hívtam fel magamra a figyelmet, nem kiabáltam be a jó válaszokat és nem segítettem senkinek önszántamból.

Persze a kivétel erősíti a szabályt. Volt egy bogaras srác, akit csak Meernek hívtunk, az angol szurikáta, a meerkat után. A hasonlóság döbbenetes volt.

Fogalmunk sem volt, Meer hogy lehet még mindig velünk, de velünk volt és most, a bejelentést követően is odarohant hozzánk. A maga százötven centiméterével, vastag szemüvegével, idétlenül csámpás fogait kivillantó vigyorával szaladt, mögötte a langaléta, majdnem két méteres vékony srác, akit Rizinek hívtunk. A két fiú annyiban hasonlított egymásra, hogy mindkettőnek göndörkés fekete haja és barna szeme volt. Néha pedig elfelejtettek borotválkozni.

– Gratulálok! – ugrott a nyakamba az alacsony fiú. Egy rövid ölelésben részesítettem az amúgy mindig csajok szoknyája alá bújó srácot. Rizi mindenki fölé magasodva pislogott ránk barna bagolyszemeivel.

– Mit szólnál, ha AHS maratonnal ünnepelnénk ezt a dolgot? – dobta be. Az American Horror Story jó ötletnek tűnt. Kellően lehangoló ahhoz minimaltechno a bulihoz képest, amit Anna kezdett szervezni. Azt hiszem, már el is tervezte, hogy Dj Gyóntatófülke fog üvölteni este a koliban. 

– Ácsi! – ugrott elő szinte a semmiből a szervezkedő Anna.  – Azért a pohárköszöntődre beugrasz, ugye? – kérdezte. – Arra gondoltam, hogy tartanánk valami ájtatos pohárköszöntőt, pezsgővel. Kölyökpezsivel – tette hozzá lehangoltan.

– Az még menni fog – bólintottam rá.

Végül abban állapodtunk meg, hogy Zoéval, Ronnie-val, Rizivel és Meerrel felmegyünk a tetőre sarki fényt varázsolni, aztán megnézünk valami Disney mesét. Vagy improvizálunk.

**

A Kárpátok kollégiuma egész modernnek számított magához az oktatási épülethez képest. A világháború alatt a kastély épületét bombatalálat érte, amit a szocializmusra jellemző stílusban húztak újra. A bagolytornyokban gonosz boszorkányok varázsüstjében forrt a szörnyű varázsfőzet, a retro kockaépületekben meg lehetett kolbászt tölteni, teljes illegalitásban - elvtársak! Ez a kettősség megadta az alaphangulatot. A kollégiumok kusza rendszere pedig művészi szintre emelte azt. 

A-tól F-ig számozták őket, összesen hat kollégiumot húztak fel, melyek közül kettőnek volt önálló bejárata. A többit üvegfolyosókon keresztül lehetett elérni ebből a kettőből. Labirintust építettek, ahol fel-le-jobbra-balra kellett kanyarogni, ha át akartál jutni a könyvtárba, a tanárokhoz vagy a barátaidhoz.

Mi a legendás C kollégium legmagasabb, negyedik emeletén voltunk elszállásolva. Ez a kockaépület negatív hírével lett a leghíresebb, nemzetközi sportversenyeken is általában két dologról érdeklődtek a különböző varázsiskolák diákjai: a C koli koedukált fürdőiről és az Átokvetők köréről. Mert Kelet-Európa miről lenne hírhedt, ha nem a gonosz boszorkányairól, akik hét generációra elátkoznak mindenkit a fenébe? 

Ebben a koliban három főt osztottak általában egy szobába. A szobákhoz tartozott erkély is, tanyasi hűtővel – ahogy az egyikre ráfirkálta valamelyik korábbi diák. Valódi funkciója ismeretlen volt. Egy három rekeszből álló betonszekrény volt, faajtóval. Lehetett cipőtartó, ha az ember a végzet erkélyén akarta tartani a lábbelijét, bár a sarki hidegben bizonyára csak a fakírok és a nagyon büdös lábbal megáldott trollok tartották kint a cipőiket. Kaját tartani benne ilyen időben pöpecül lehetett. Nyáron annyira nem.

A Kárpátok varázslói (Magicians AU)Where stories live. Discover now