22

943 75 12
                                    

Ahrin

Kihúztam a hajgumit a hajamból, majd az ujjaimmal végig szántottam fürtjeimen, hogy eligazgassam, mert az egész napos lófaroktól kissé furcsán festettem hirtelen kiengedett hajjal.

- Sose voltam még egyetemi buliban! – lelkesedett Yuna, miközben a szekrényébe pakolta a munka ruháját. Mosolyt csalt az arcomra a fiatalabb lelkesedése, még, annak ellenére is, hogy egész nap hallgattam, mennyire várja már az estét, és hogy találkozzon Jiminnel.

Ugyan én még nem nagyon akartam újra szóba állni a fiúval, mert még mindig rettenetesen átverve éreztem magam vele kapcsolatban, Kai mindenképpen szerette volna, ha ma elmegyek vele az egyik felsőbb éves srác által rendezett házibuliba, sőt még azt is mondta, hogy vigyem magammal a barátnőimet is, ha szeretném. Rosé azonnal rábólintott és bár Lisa is szívesen jött volna, végül lemondta, mert továbbképzésre utazik. Így felajánlottuk Yunanak, hogyha nagyon szeretne, eljöhet velünk, ő pedig mindenféle hezitálás nélkül beleegyezett és már tervezgetni is kezdte a váratlanul jött bulit.

Be kell, valljam eléggé meglepett, hogy Kai saját magától hívott meg a buliba és még azt is felajánlotta, hogy elvisz, minket utána pedig nála aludhatok. Ezen a héten igazi úriemberként viselkedett, sőt még a tegnapi randinkon is csomó kedves, aprósággal meglepett, amivel felmelengette szívemet. Nem tudom, hogy mitől lett egyik napról a másikra újra ennyire aranyos, de nem akartam, hogy visszaváltozzon. Szükségem volt a szeretetére, amivel két napja elképesztően elhalmazott.

- Reméljük, nem fogsz benne csalódni. – mosolygott titokzatosan Rosé a vörösre, aki felkuncogva ellenőrizte kinézetét a tükörben. Legjobb barátnőm ez után felém pillantott és felvont szemöldökéből tökéletesen meg tudtam állapítani, hogy miért is volt teljesen kétértelmű a mondata.

- Menjünk. – sóhajtottam ujjaimmal hátra fésülve a hajamat, amit mostanában egyre sűrűbben csináltam a pulcsim ujjának húzogatása helyett. – Kai már vár minket. – mondtam a néhány másodperce megszerzett információmat, amit barátom üzenetében olvastam.

- Menjünk! – ismételte el Yuna lelkesen, majd belém és Roséba karolva kiugrált velünk a cukrászdából a hátsó parkolóba, ahol Kai a kocsijának dőlve várt már ránk. Érkezésünkkor ellökte magát a járműtől és egy picit erőltetett mosollyal köszönt barátnőimnek – akiket nem fog pár nap alatt a szívébe zárni, ha eddig nem tette – majd a derekamnál fogva magához húzott és egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.

- Sziasztok. – köszönt úgy általánosságban kezét továbbra is rajtam tartva. – Szálljatok be, és indulhatunk is oda, ha nem akartok előtte alapozni.

- Alapozni? – pislogott meglepetten Yuna. – Én már sminkeltem szóval...

Kijelentésére mind a hárman felnevettünk, de a vörös hajú meglepetten fogadta a reakciónkat.

- Amikor azt mondják neked egy buli előtt, hogy „megyünk alapozni", olyankor, arra gondolnak, hogy mennek iszogatni, hogy ne teljesen józanon érkezzenek a buliba. – világosította fel Rosé kedvesen a fiatalabbikat, aki erre kínosan fejbe csapta magát, majd közölte, hogy ő az elmúlt életét a szobájában könyvek között töltötte, vagy sütikkel dolgozott, nem igazán volt még rá példa, hogy egyáltalán alkohol, vagy buli közelébe kerüljön.

- Akkor ez a te napod. Ma mindkettő egy köpésre lesz tőled. – veregette meg a lány vállát Kai, utána kérte, hogy szálljunk be és induljunk el végre a házhoz.

- Kai oppa, te ugye Jiminie oppa barátja vagy? – támaszkodott két kezével Yuna a vezető és az anyós ülés közé, hogy előre hajolva tudjon velünk beszélni útközben.

- Igen. A legjobb barátja vagyok. – jelentette ki határozottan Kai, nekem pedig a másik fiúnak az említése miatt muszáj volt lehajtanom a fejemet. Kai olyan büszkén mondta, hogy Jimin a legjobb barátja, hogy a gyomrom azonnal görcsbe állt tőle. Mi van velem? Miért érzem, hogy elárultam őt, amiért érezni kezdtem valamit Jimin iránt? De mondjuk nem kéne ezt éreznem, hiszen ő ki tudja hány lánnyal csalt már meg! Valamint már nem is érdekel Jimin, szóval...

- És ugye nincs most neki senkije, akivel kavar vagy tetszik neki? – kérdezősködött tovább Yuna, mire Rosé egy határozott mozdulattal megfogta a vállát és visszarántotta az ülésre.

- Úgy tudom nincsen senkije. – válaszolt Kai. – Tényleg! Egy jó ideje nem is láttam egyáltalán lány közelében. Soojin az egyetlen nőnemű, akivel mostanában beszél, de ő nem számít olyan lánynak...

- Miért? – ráncolta a szemöldökét értetlenül Yuna, amitől Rosé is és én is felkuncogtam. – Most mi van már megint? Ki az a Soojin?

- Jimin tánc párja, és a legjobb lány barátja. – szólaltam meg Kai helyett, aki helyeslően bólintott. – Ó, és lezbikus, szóval...

- Á! Értem. – bólintott Yuna és kivillantva az összes fogát mosolyogni kezdett. – Akkor nincs senki, ugye? Senki, aki tetszene neki vagy valami...

- Szerintem Jimin bele van esve valakibe. – ált meg Kai egy piros lámpánál, és kimondott szavaival megfagyasztotta egy pillanatra a kocsi légkörét. Döbbenten fordultam felé, amitől kinyújtotta felém a kezét és édesen megcirgógatta az államat. – Mondtam az előbb nem? Senkivel nem kefél, flörtöl vagy bármi. Lefogadom, hogy belezúgott valakibe, mert csak olyankor csinál ilyet, amikor megismerkedik egy lánnyal, aki elcsavarja a fejét...

- Erről szerintem szó sincs! – legyintettem és úgy éreztem kicsit túl hamar reagáltam rá. – Biztosan csak keveset bulizik! Tuti nem tetszik neki se új, se régi lány az ismerettségéből! Igaz, Rosé?

- He? – Rosé nőies kijelentésével buktatta le magát, hogy kivételesen egész úton nem figyelt oda ránk, feltehetőleg csak bambult maga elé, ami rohadtul megijesztett, mert ez azt jelenti, hogy eltitkol előlem valamit. – Ja, aha. Nem tetszik Jiminnek senki. Meg amúgy is tudod Kai, megdugta Jisong professzort. – hangsúlyozta ki az utolsó szavait, amitől Kai arca elkomorodott. Az alsó ajkába harapva az útra szegezte a tekintetét és inkább nem beszélt tovább csak némán vezetett a cél felé. Csend és hullaszag telepedett a kocsira, mert ezek után egyszerűen senkinek nem volt kedve újra megszólalni.

- Nos, Yuna-ya, ha ezek után még nem undorodtál meg tőle, Jiminnél szabad a pálya! – fordultam hátra a lány felé erőltetett mosollyal az arcomon. A vörös hajú mosolyogva kiengedte benntartott levegőjét, ezzel valami nevetésszerű hangot hallatva, majd bólintott.

- Nem érdekel különösebben kivel volt az ismertségünk előtt. – vonta meg a vállát. – Eléggé bejön nekem, és szerintem én sem vagyok közömbös neki, úgyhogy kíváncsian várom a ma este fejleményeit...

Biccentettem egyet barátnőm felé, de mivel nem tudtam mit mondani neki, előre fordultam és a hajamba túrva kibámultam az ablakon. Yuna szavai nem tudom miért voltak olyanok, mintha késeket forgatnának meg a szívemben. Habár rettenetesen szerettem őt, és akartam, hogy boldog legyen, nem akartam, hogy Jiminnel legyen az! Miért pont Jimint kellett neki kiszemelnie? Őt nem kaphatja meg! Basszus, Seo Ahin, milyen gondolatok ezek? Miért akarod ennyire birtokolni azt a fiút, akit te állítólag nem szeretsz?

Mert ő volt az egyetlen, aki meghallotta a néma sikolyaimat. És ezt nem olyan könnyű elfelejteni, még úgy sem, ha rohadt mérges vagyok rá...      

lehetek a hősöd | pjmWhere stories live. Discover now