As Long As You Love Me (átírás alatt)

Második fejezet

Az ofőnk leültetett mindenkit egy székre és elkezdett beszélni:

-Na gyerekek az asztal beosztásokat össze írtam mivel nem szeretném,hogy veszekedések legyenek,hogy ki ki mellett akar ülni.A következők ülnek egy asztalnál: Sam,Jennifer,Ken ti ültök a baloldalon a belső asztalon Luke, Madison,Ben,Emily és Sam Jobb oldalon a kör asztalnál . Középen at öt fős asztalnál pedig Danielle,Kelly,Chris,Blue és Ryan ha megérkezik-Folytatta tovább.

Amikor kimondta az én nevemet Luke asztalához legszívesebben beleugrottam volna a legnagyobb hó kupacba. Még Emilyvel és Bennel nem is lenne gond de pont Luke és Sam?! Valami nagyon rosszat kellett tennem ha ezt érdemlem.A tanárhoz mentem és megkérdeztem,hogy nem cserélhetek-e valakivel helyet.
A legszebb mosolyomat vettem elő és még a boci szemem is bevetettem de a válasz csak egy határozott:
-Nem, na gyerünk üljetek le jön a vacsora,mindenkinek jó étvágyat.~Ezzel megfordult és otthagyott.Elküldtem magamba melegebb éghajlatra és elballagtam az asztalhoz.

Leültem Emily mellé aki egyből elkezdett hozzám beszélni . Tudni kell róla,hogy mindig van mondanivalója és sosincs csendben.Luke ült velem szembe mellette pedig Sam és Ben

Elkezdtünk enni az étel nagyon finom volt. Élvezettel rágtam minden falatot. Amit Ben zavart meg.

-Madi nincs egy fölösleges fülhallgatód? mert otthon hagytam az enyémet.-Nézett rám reménykedve lenyeltem a falatot ami a számba volt és válaszoltam:

-Szerintem van mert mindig tartok magamnál tartalékot gyere majd be és megnézem vagy átviszem melyik is a te szobád?-

-174-es-mondta mosolyogva

-Oké akkor majd átdobom.-

-Köszönöm életmentő vagy.-én csak rá mosolyogtam.Sam elkezdett nevetni ránéztem éppen Bent utánozta. Luke pedig csak nevetett rajta. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet,mert az ilyen emberek mindig figyelemre vágynak.

Miután befejeztem a vacsit felálltam kezemben a tányérral indultam a konyha felé,hogy leadjam amikor ki tette a lábát Luke én pedig majdnem orra estem amin ő jót nevetett Sammel Szúrós pillantást lövelltem felé,ő pedig dobott egy puszit .

megforgattam a szemem és folytattam az utam a konyha felé.
Miután vissza vittem a koszos tányért és az evőeszközöket felmentem a szobámba. Kikerestem a bőröndömből a másik fülesem.Épp vittem volna ki amikor beleütköztem „Mr.nagymenőbe"

-Bocs.-mondta,de nem mozdult.Nem tudtam kikerülni,mert a folyosók elég szűkek.Így vártam a csodára hát ha szélesebb folyosó lesz vagy Luke elmegy végre.

-Elengednél?-kérdeztem és oldalra léptem erre ő is ugyan ezt tette

-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre -mondta.

-Úgy látszik a gondolkodás nem az erősséged. -Vágtam hozzá flegmán.Kicsit arrébb löktem így oldalazva elfértem,de megfogta a kezem.

-Mondd már el,hogy mi bajod van velem!-Emelte fel a hangját látszott az arcán,hogy egyre idegesebb.így elég ijesztő volt. Sokszor veszekedtünk,de akkor se emelte fel ennyire a hangját.

-Hagyjál már békén,nem tehetek róla,hogy az agyad helyén vákum van-kirántottam a kezem a szorításából és gyorsan elmentem.

Mikor oda értem a 174-es szobához bekopogtam Ben pedig nagy mosollyal nyitott ajtót oda adtam neki a fülest amit egy öleléssel köszönt meg.Egy kis ideig ott maradtam és beszélgettünk mint kiderült az ő is egyedül van most a szobába,mint én mivel Nate is Ashton csapatába játszik és csak jövőhéten érkezik meg.

elköszöntem tőle és utána visszaballagtam a szobámba.Lezuhanyoztam bele bújtam a pizsamámba és befeküdtem az ágyamba.Nem nagyon bírtam aludni mivel szokatlan volt,hogy nem a saját ágyamban fetrengek.Ezért előkaptam a telefonom és bedugtam a fülhallgatóm.
Elindítottam az "alvós" zenémet .

Miközben hallgattam eszembe jutott amikor összejöttünk.
Akkor még egy buta kislány voltam akinek ő volt a nagy szerelem és mindent amit mondott elhittem mivel még nem voltam jártas a párkapcsolatokba amit ő szépen ki is használt ő volt az akivel az először csókolóztam. Rengeteg közös emlék köt hozzá de ha tudtam volna,hogy ez lesz belőle nem mentem volna bele...