Omega (Csillagok Városa-univerzum)

Kszi

Másnap reggel még mindig nem voltam a legjobb állapotban – ahogy idősödöm, a két órából két nap lesz a regenerálódási idő egy-egy roham után. Nagy nehezen letusoltam, és igyekeztem egy némileg elfogadható külsőt alkotni magamnak, ami azt jelenti, hogy két hét után megkértem Gigit, hogy borotváljon meg, mert még mindig képtelen vagyok tükörbe nézni. Természetesen nem sikerült a dolog túl fényesen, mert habár szakállam nem maradt, ép bőrfelület az arcomon úgyszintén nem, viszont lett néhány csinos sebtapaszom és egy viszonylag szőrmentes arcom. Sajnos Giginél jobb megoldás nem volt, mert Violet és Scarlet egyszerűen képtelenek voltak anélkül megcsinálni, hogy elvágták volna a torkomat, Jamest inkább nem engedtem a borotva közelébe, Suessi meg már az első alkalommal elzavart, hogy „keressek erre egy másik buzit".

A zuhanyzással legalább arra rájöttem, hogy szereztem néhány friss sebhelyet a hátamra, amiknek tuti nyoma fog maradni. Elvileg Suessi csinálta egy hatalmas medvemancs segítségével, azt már nem tudom, ebből mennyi igaz.

Majdnem leestem a lépcsőn, amikor lementem reggelizni. Minden mozdulat nagy koncentrációt igényelt, még mindig fáradtnak éreztem magam, de legalább járni tudtam.

Az asztalnál eggyel többen ültünk a szokásosnál – a kislány, aki tegnap került hozzánk, most ott ült James-szel szemben. Most már lényegesen jobban nézett ki, hogy a lányok megfürdették és viszonylag rendbe szedték, bár kicsit félelmetesnek hatott. Sápadt arcát szőke, majdhogynem fehér haj keretezte, amit valószínűleg Violet gondos kezei rendeztek csinos fonatba. Fakókék szemén és horzsolásokkal borított arcán még mindig látszott, hogy milyen szörnyűségeken van túl. Alig evett, bár jobb is volt így – valószínűleg nem fogadta volna be a gyomra normálisan az ételt, jó ideje nem kaphatott rendes kaját. Még mindig rémültnek tűnt, habár Violet és Scarlet próbáltak rendesek lenni vele.

– Akkor szerintem érdemes lenne bemutatkoznia az újoncunknak, ha késznek érzi magát rá – jegyeztem meg csak úgy mellékesen, remélve, hogy megered a nyelve. James esetében már túl voltam ezen egyszer, bár újoncot fogadni minden egyes alkalommal másmilyen.

– Mi a neved, kislány? – kérdezte a mellette ülő Scarlet.

– Lily – motyogta a lány maga elé. Olyan tízéves lehetett maximum, és halálra rémülhetett attól, hogy hirtelen ennyi nagy veszi körül, aki mind rendes próbál lenni vele. Emlékszem, én is nagyon meg voltam ijedve az első napokban.

– Voltál már tagja klánnak, Lily? – érdeklődtem, szerintem tök udvariasan és hozzám képest kedvesen. Persze a lányoknak rögtön le kellett hurrogniuk.

– Ne legyél seggfej, Felix, nem látod, mennyire meg van ijedve? – oktatott ki Violet, aztán angyali mosollyal Lily felé fordult. – Ne ijedj meg Felixtől, néha nagyon bunkó tud lenni, és sajnos ő az Alfa, de nem kell tőle félni, nem harap. Általában.

– Akkor te se ijesztgesd – figyelmeztettem. – Nem szoktam ám harapni – mosolyogtam rá Lilyre, mire ő úgy meredt rám, mint aki szellemet látott. A jelek szerint nem vagyok a gyerekek kedvence. Úgy nézhetek ki, mint egy vérfarkas.

– Ne hallgass rájuk, Felix nagyon jó arc – bizonygatta James. Imádom ezt a kis fickót. – Majd meglátod, egy csomó menő dolgot lehet vele csinálni.

– Mint például beszökni éjjel a moziba? – kérdezte Violet fenyegető hangnemben. Suessi mellette beleröhögött a poharába.

– Ugye, hát nem atomkirály? – fordult felé James csillogó szemmel. – Eddig minden Marvel-filmre elvitt, és az esti vetítésekre! Ugye szeretsz moziba járni? – kérdezte Lilyt, aki csak behúzta a nyakát.