1. Fejezet

16 4 0

- Ez igen! - biccent elismerően Danny, és felveszi a kis vörös, szív alakú dobozkát az asztalról, hogy jobban szemügyre vehesse a benne rejtőző szépséget. - Mikor lesz a nagy alkalom? - kérdezi széles mosollyal.

- Holnapután lesz az évfordulónk. Szeretném emlékezetessé tenni. - felelem, s nem vagyok biztos benne, hogy nem pirultam el, mint valami szégyenlős tinilány. Ha hat évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy önként és dalolva fogok valakit feleségül venni, még hülyének is nézem, de mióta megismertem Emilyt, bizonyos tekintetben száznyolcvan fokos fordulatot vett velem a világ.

- Átgondoltad? - Steve semmit mondó arckifejezéssel kortyol a sörébe.

Pár hete találkoztam utoljára a legjobb barátaimmal. Mint mindig, most is örömmel fogadtuk egymást, de mióta elmondtam nekik, hogy lánykérésre készülök, Steve furcsán viselkedik.

- Nem értelek... - én is iszom a sörömből.

- Ilyen hamar végleg elkötelezni magad valaki mellett...

- Ha nem jön be neki, még mindig meggondolhatja magát bármikor és elválhat. Majd én leszek az ügyvédje. - viccelődik fekete bőrű barátom.

- Te kinek a pártján állsz? - vonom kérdőre nevetve.

- Az drága mulatság. - veti oda keserűen Steve, reagálva Danny felvetésére. - Nézd, Valerian. Huszonhat éves vagy, előtted az élet. Ma még szabad vagy, holnapután eljegyzed, házasság, aztán jön a gyerek, te meg észre se veszed és azon kapod magad, hogy az ilyen lazulós estéket felváltja majd az éjszakai pelus csere, büfiztetés, meg egyéb ilyen finomságok. Tényleg ezt akarod?

- Ne már, Steve! - forgatom a szemeimet. - Mi bajod van? Most komolyan. Emily?

- Nem. Semmi bajom Emilyvel.

- Hát akkor? - kérdezem, de választ nem kapok, mert csörögni kezd a telefonja. Pár szót vált a vonal túlvégén lévővel, elég sürgősnek tűnik az ügy. Miután leteszi, intene a pincérnek. - Hagyd csak, én hívtalak meg titeket. - legyintek, ő pedig köszönetképpen biccent egyet.

- Ne haragudjatok. Mennem kell. Örültem a találkozásnak, majd beszélünk. - hadarja és elsiet. Nem is nézek utána, ahogy elhagyja a bárt. Nem tudom, hogy a sör kesernyés ízét érzem-e még a számban, vagy a hangulatomét, amit Steve itt hagyott nekem.

- Nehogy magadra vedd már! - veregeti meg a vállamat Danny. - Szerintem szimplán irigy. Bevallom, kicsit én is az vagyok. - mosolyog, mire én kérdően pillantok rá. - Emily csodás lány és nagyszerű párost alkottok. Szerencsés vagy. Steve-ből pedig szerintem csak az irigység beszél. Egyre jobban be van savanyodva... Mondjuk lehet én is ilyen lennék, ha minden hétköznap nyolc órában aktákat tologatnék, hogy aztán pihenésképp hazamenjek anyucihoz és bosszankodjak a rohadt macskáján, amire allergiás vagyok és végig tüsszögöm miatta az egész éjszakát.

- Te is aktákat tologatsz napi nyolc órában. - forgatom a szemeimet.

- Legyen öt. A többiben a titkárnőmet és válóperben lévő nőket... - vigyorog, mire én is elnevetem magam.

Kicsit még maradunk beszélgetni, aztán mikor már kiürülnek a korsók fizetek és bandát bontunk.

- Jó éjt, haver! Aztán gondolok majd rád vasárnap. - jobbját nyújtja, amit elfogadok.

- Köszönöm. Jó éjt!

Azzal elindulunk, ő az egyik irányba, én a másikba.

New York lámpafénnyel megvilágított, sötét félhomályba burkolózott utcái még nedvesek az előző kis nyári zivatartól. A levegőben keveredik a benzingőz, az eső és a sarki hotdogostól érkező illat a sikátorok bűzlő, szemetes konténereiből áradó szaggal.

VisszatérőkWhere stories live. Discover now