✨Távoli csillagok✨

•°Fáj°•

Másnap reggel egy autóba lettünk zárva. Mivel el kellett mennünk egy fotózásra egy magazinhoz . Azért,hogy véletlenül se kelljen egymásra néznünk Dylen-nel (Takony),kifelé néztünk az ablakon. Semmi érdekes nem volt kint,csak hó... Máskülönben szeretem nézni a havas tájat,mert érthetetlen okokból imádom a havat nézni,de ha már három órája nem látok mást,csak havat akkor egy kissé unalmas lesz,az is elveszi a varázsát,ha egy eléggé utált ember ül melletted.

Jack a feszűltség oldása céljából bekapcsolta a rádiót. Amiből Red Hot Chilli Peppers szólt, ami eléggé kellemesen hatott rám egy ilyen szar nap után.

Aztán azért, hogy még véletlenül se maradjon meg ez a jó kedvem megindult az egyik saját számom,amit akkor se szeretek hallgatni ha magam vagyok,mert milyen gáz lenne már,ha a saját dalaid hallgatnád,mert annyira nincs életed...

Hát nekem így se volt életem, de legalább nem hallgattam a saját dalaimat.

Ám ebben az esetben azért volt nagyon kellemetlen a számom hallgatása. Mert pont előzőleg jegyezte meg valaki,hogy egy tehetségtelen nulla vagyok.

Az intrónál már éreztem,hogy nagyon ég a pofám és gondolom teljesen el is vörösödtem. A gyomrom is folyamatosan fájt. Ez a szám pont nem tartozik a kedvenceim közé. Tény,hogy ezzel lettem ismert,de ezen eléggé hallatszik,hogy kezdő voltam. Szerettem már régebben is egyedül lenni,mert ilyenkor csak elmerültem a gondolataiban és ilyenkor születtek az első dalszövegeim. Amiket hamarosan gitárral is kiegészítettem. Ezeknek a daloknak a nagyrésze nem került nyilvánosságra,de amik mégis azokra büszkébb vagyok. Nem hiszem el,hogy miért nem lehetett inkább egy olyat lejátszani. Pont ezt a lejárt  unalmas sablonos trágyát kell engedni.

A kellemetlen érzés nem múlt el ezért megpróbáltam jelezni jack-nek,hogy jól esne,ha elhajtaná. Párszor megrúgdostam az ülését, amire persze nem reagált,hiszen neki ez a szám volt élete főműve. Mert ekkor lettünk ismertek.

Dylan hangosat sóhalytott.Mintha csak azt mondta volna, hogy "ha még egy szót meghallok kiugrok ". Ezt már én sem bírtam volna tovább hallgatni ezért megkértem, hogy hajtsa el, de nem várt válasz érkezett rá.

-Miért nem énekeltek inkább? Ez olyan jó szám.-nem hiszem el, hogy neki még mindig nem esett le,hogy én és a Takony nem kedveljük egymást.

-Ha még nem tűnt volna fel én nem túlságosan örülök annak,hogy ezt a túlszínezett szart hallgassam. Amúgy sem tudom a szövegét. -mondta azt teljesen lekezelő hangon, mintha csak engem vádolna azért mert ez létre jött.Pedig még csak a szövegét sem én szereztem. Csak a hangom van benne, meg a nevem,más közöm nincs hozzá.

-Inkább kiugrok-elővette a telefonját bele tette a fülhallgatóját és nem szólt többet. Nem mintha szerettem volna...

Jack-től legalább annyit vártam volna, hogy megvédjen vagy annyit mondjon rá, hogy annyira nem is rossz. De semmi ilyesmi nem történt.

Azt hiszem az idegrendszerem felmondta a szolgálatot,mert bekönnyedzett a szemem és már nagyon homályosan láttam. Ekkor szerencsére megállt az autó és mi amilyen gyorsan csak lehetett ki libbentünk.

Az első utam a mosdóba vezetett volna már ha tudtam volna, hogy az mégis merre van...

Ekkor már vészesen közeledtem ahhoz, hogy meglássák, hogy mindjárt elbőgöm magam. Fehúztam a kapucnim ezzel azt gondoltam,hogy nem veszik észre,ha mégis elpicsognám magam. Igen mert végre rendes kabátot húztam. Éreztem,hogy lassan kicsordul a könnyem... Be kéne menni,mert nem láthassák meg.

Akinek várnia kellett volna ránk nem volt sehol és az épület ajtaja is zárva volt, szóval addig kint kellett maradjunk ameddig be nem engednek.

-Megkérdezhetem ,hogy pontosan min is vesztetek össze tegnap? -én nem bírtam válaszolni mert még mindig a könnyeimet próbáltam visszatartani. Helyettem Takony válaszolt.

-Csak azon, hogy egymás szerint tehetségtelen egoista lúzerek vagyunk. - és KÉSZ borúlt a bili,meg szar is a nyakamba. Kicsordúlt az első könnycsepp és azt követte a többi.

Én úgy érzem mindent megpróbáltam. Mégis egy ilyen kis Takony véleménye nagyon eltudott szomorítani. És ettől csak az volt rosszabb, hogy nem volt nálam zsebkendő.

Jack még elment telefonálni, hogy mégis mit képzelnek ilyen híres embereket megváratni!?

Szipogni kezdtem,hogy a taknyom ne jöjjön ki az orromból. Mert hát zsepit nem kérhettem, mi maradunk a "nem beszélünk egymáshoz mert jobb lesz mind kettőnknek"-nél.

Szipp,szipp...

-Neked mi bajod?-kérdezte Dylan alias A TAKONY. Megfordúlni nem akartam mert elég nyilvánvaló lett volna a helyzet. Ezért megpróbáltam kevésbé sírós hangon oda mondani egy egyszerű kis semmit.Ám ez nem jött össze mert mikor ezt megpróbáltam a "se"-ig jutottam,mert elcsuklott a hangom és már a kabátom ujjával törölgettem a szemem.

  
 
✨Köszönöm,hogy végig olvastad!✨
Ha tetszett nyomj egy Votot(⭐),mert az nem nyomja meg magát! 😂