25.

257 20 2

Reggel kicsit fáradtan ébredtem. Igaz, tegnap egy nagyon jót fürödtünk és el is lazultunk, de itt még nem volt vége az estének. Khm..Szerintem, mindenki tudja, mi történt az éjjel.

Lassan jobb oldalamra fordultam, hogy átöleljem a mellettem fekvő személyt, azonban ez nem sikerült. Ahogy megpróbáltam bal karommal átölelni felső testét, az erőtlenül találkozott az ágy matracával. Egy elégedetlen nyögést ejtettem ki ajkaimon, majd nehézkesen, de kinyitottam szemeimet és a mellettem lévő üres helyet kezdtem figyelni. Az éjjeli szekrényen lévő telefonom után nyúltam, majd megnéztem az órát. 9:16. Ma szombat van, szóval nem kell menjek dolgozni. És ma kellett volna kipihennem magam, miután egész héten reggel hétre már bent kellett lennem a munkahelyemen. Hát ez nem sikerült.

Hangokat kezdtem hallani az ajtó mögül, így úgy döntöttem, hogy ideje felkelni. Kábúltan másztam ki az ágyból, de meg is álltam cselekvésemben, mert egy kicsit megszédültem.
Összeszedve magam, elballagtam a hálószoba ajtajáig, mire a hangok egyre erősebbek lettek és megállapítottam, hogy Harryt hallom, aki épp telefonon beszélget. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de érdekel, hogy kivel beszélget, mert a hangja nem annyira nyugodt.
Az ajtó résnyire ki volt nyitva, ezért csendben közelebb sétáltam, majd megpróbáltam valamit kivenni Harry mondataiból:

-Mondtam, hogy nem egyezek bele!

-...

-Nem érdekel! Nem kell az a kurva pénzed!

-...

-Hagyj már békén! Mondom, hogy meggondoltam magam! Nincs alku és kész! Végeztem! - mondta dühösen, majd letette a telefont.

Hallottam, ahogy léptei távolodnak, ezért lassan kijebb nyitottam az ajtót, majd elhagytam a szobát. Harry a kanapé mögött volt, háttal állt nekem, kezeivel a háttámlán támaszkodott. Közelebb mentem hozzá, amit ő nem vett észre, tehát nagyon bele van merülve a gondolataiba.

-Hazz? - kérdeztem, mire az említett hirtelen megfordult, majd jobb kezét mellkasára helyezte.

-Baszki, Lou! - sóhajtott. - Megijesztettél! - mondta, mire kuncogni kezdtem.

-Bocsi, nem akartam.

-Miért nem alszol? - kérdezte, mire válaszul vállat vontam.

-Kivel beszéltél telefonon? - érdeklődtem. - Eléggé felhúzhatott, mert nem voltál vele annyira kedves és még valamilyen pénzt is elutasítottál. - mondtam, mire Harry gondolkodni kezdett.

-Ja igen! - felelte, majd kínosan felnevetett. - Öhm..- habozott. - Tudod, mondtam, hogy régebben bérgyilkos voltam. És, öhm...ebbe az is beletartozott, hogy felhívnak telefonon és úgy kérnek meg valamire...Akivel most beszéltem az is valami ilyen ügyben keresett.

-De nem úgy volt, hogy abbahagytad? - kérdeztem.

-De igen! Csak..Még mindig vannak olyanok, akik nem tudják azt, hogy én már nem dolgozom. - magyarázta.

-Értem. - bólintottam.

-Na, de te, miért is nem alszol? - tette fel újra kérdését, mire szemetforgattam.

-Talán, mert nem voltál mellettem? - néztem rá, mire félmosolyra húzódtak ajkai.

-Akkor, menjünk vissza és aludjunk még egy kicsit. - mondta. - Én is még fáradt vagyok.

-Gondolom, a hívás keltett fel téged. - mondtam, mire arcáról lefagyott a mosoly, majd a tarkóját kezdte dörzsölni.

-Hát, igen. - felelte. - Na, de mostmár menjünk vissza és pihenjünk le. Hátha még tudunk legalább egy órát aludni. - mondta, majd mellém lépett és egy puszit adott ajkaimra.

Csak Te Kellesz [Larry Stylinson] Where stories live. Discover now