•veszekedés•

50 5 2
                                                  

Hirtelen felindulásból kirontottam az ajtón és erőteljes léptekkel haladtam a sötét utcán. Fogalmam sem volt arról, hogy merre megyek, vagy merre szeretnék eljutni ,a lényeg az volt, hogy minnél távolabb legyek a stúdiótól.

Kint a téli időnek megfelelően már minuszok voltak és este mégjobban lehűlt az idő. A normális emberek ilyenkor nagykabátban mászkáltak. Én mivel nem vagyok normális, rajtam csak egy agyonhasznált bőrkabát volt. A hideg átjárja minden porcikámat és utánna a szél is bekapcsolódott, mire összehúzom magam és a kezemmel próbálom védeni a testem a hidegtől.

Amikor meg unom a monoton sétálást, úgy döntök, hogy leülök valahova. Már ha találok egy nyamvadt padot. Miután megtaláltam az ülő alkalmatosságot,megpróbálok egy kicsit lenyugodni. "Nem tudod mit kéne kezdeni a hírnévvel","Nem is vagy olyan tehetséges","Gitározni sem tudsz"-mondatok hangoztak a fejemben.

Persze, hogy rosszul esett,hiszen,hogy jön egy ilyen "Takony" ahhoz,hogy sértegessen vagy megkérdőjelezze a "tudásom". Tudtommal nem ártottam neki... Vagyis nem sokat.

Mély lélegzetet vettem majd sóhajtás kíséretében kilélegeztem. Meglátszódott a lehelletem,ami szép is volt így a sötétben. Néztem ahogy a fehér füst szállingózik majd eltűnik.

A testem remegni kezdett,hiszen már nagyon hideg volt. Ezért újra elindultam hátha megindul a vérkeringésem és nem fázok majd annyira. Út közben a tájat néztem, már mindent hó borított és ropogott a lábam alatt. Minden esetre a lábam nem fázott hiszen a jó acélbetétes bakancsom még sosem hagyott cserben.

Nem terveztem visszamenni azt meg még inkább,hogy beszéljek Dylan-nel. De ekkor egy igen csak irritáló hang ütötte meg a fülem.

-Jayden!-kiabálta a "Takony".

-Miért rohantál el? - kapkodja a levegőt, mert valószínűleg futott utánam. Pedig igazán nem kellett volna...

-Miért jöttél,nem volt még elég? -nagyon fel voltam dúlva és pont mikor keztem lenyugodni megjelent...

-Monanám azt, hogy sajnálom, de akkor hazudnák-ebben a pillanatban azt hittem,hogy belefolytom a hóba.

Nem vagyok egoista,de ha egy olyan kis tizenhét éves SENKI kezd el papolni a hírnévről és annak kezeléséről,akkor bizony elég szépen felbaszom magam.Én egy éve mást sem csinálok csak kerülgetem a paparazzikat, ének órákra járok,fellépésekre. Én önerőmböl lettem híres, nem egy nyamvadt tehetség kutatóban lettem ismert.

-Szánalmas... -mondtam ki a gondolatomat, amit talán nem kellet volna,hiszen ma már eleget veszekedtünk, de úgy tűnik ez várható volt. Nem volt eddig egymáshoz két rendes szavunk, nem akartam abban a hitben élni,hogy ez pont most fog változni.

-Te...mi? -akadt el. Én már akkor gondoltam, hogy ebből baj lesz,sőt nem baj hanem NAGY baj lesz. Persze mindig én viselem el és nekem kell hallgatni, hogy őfelsége ne sértődjön meg.

Most viszont ki mondtam amit gondolok,már meg is bántam,mert eddig akármennyire szánalmas még sosem nyertem vitát vele szemben.

Ezért megint csak én húztam össze magam és próbáltam kihátrálni a közeledő veszekedésből.

-Nem úgy gondoltam... -mondtam,de erre elég műen felnevetett és miután abba hagyta szúrósan nézett rám, szemei szinte szikrát szórtak.

-Ezt gondolod? Eddig tartott kinyögni? -ezt már úgy sem úszom meg, ha már elkezdtük fejezzük is be!

-Igen ezt gondolom, hogy szánalmas vagy és,hogy semmit nem tudsz a hìnév kezeléséről mert úgy csinálsz mit egy világsztár,pedig nem vagy az és nem is leszel. Mert én ebben nem fogok segíteni,még egy olyan hülyét Jack úgy sem fog találni aki képes elviselni. Mellesleg a nagy egód mellett képtelenség elférni.-erre egy komolyabb gondolkodás után jött az én sértegetésem.

-Te azt hiszed, hogy olyan profi vagy pedig nem vagy. Tényleg egoista vagyok,de azért mert nincs is szükségem a segídségedre,mert megoldom magam,eddig is megoldottam. Szerintem jack hülye,hogy téged menedzsel. Egyszer híresebb leszek tőled,bár már utól értelek. -mondta pimasz vigyorral. Ekkor teljesen betelt a pohár.

De mire olyat tettem vagy mondtam volna amit megint megbántam volna. Megjelent drága jó menedzserünk Jack.

-Mostmár fejezzétek be! -nem kiabált,de a hangja mégis erőteljesen szólt és hallható volt benne düh,amit nyílván én okoztam a kirohanásommal. Szó szerint kirohanás,mivel kirohantam a stúdióból.


✨Ha tetszett akkor nyugodtan csillagozz .Hiszen a vote nem fogja magát megnyomni.✨
Pusza😘

✨Távoli csillagok✨Where stories live. Discover now