22.

271 21 5


Bevallom, a mai napom eléggé unalmas. Reggel Harry karjaiban ébredtem, de alig élvezhettem ezt az idilli pillanatot, mert egy régi ismerőse felhívta és el kellett mennie. Szóval gyorsan elkészülődött, megreggelizett és már el is ment. Ennek már vagy 2 órája.

Most itt ülök a kanapén, kezemben a laptopommal. Mivelhogy, már rég nem dolgoztam, és nem volt más dolgom, úgy gondoltam átnézek pár számlát. Szerintem holnaptól már bemegyek dolgozni. Először is azért, mert már rég nem voltam bent, mivel ,,beteg" voltam, másodszor pedig, halálra unom magam, mikor Harry nincs itthol, plusz kéne a pénz is. Szóval, ma még gépen dolgozok, de holnaptól bemegyek a munkahelyemre.

A tegnapi naphoz képest, elég jól vagyok. A hasam már nem fáj annyira, csak egy lila folt van rajta, de az is már kezd halványodni. Úgy látszik, az a kenőcs, amit Harry adott, hatásos. Persze, még nem vagyok teljesen felépülve, de már jobban érzem magam. Harry nagyon figyelmes velem. Ma is - mielőtt elment volna - azt mondta, hogy pihenjek, ne csináljak semmit, mert muszáj, helyrejöjjek. Hallgattam is rá, befeküdtem az ágyba, de 10 perc után, azt hittem, itt fog megölni az unalom. Szóval felkeltem és nekifogtam a könyvelésnek. Ez is unalmas, de hamarabb telik az idő és egy kicsit elvonom a figyelmem Harryről.

Nem tudom, hogy mennyi ideje ülhettem a kanapén, de arra lettem figyelmes, hogy a telefonom rezegni kezdett, ami azt jelentette; üzenetem érkezett.

Fáradtan tettem magam mellé a laptopom, majd az üvegasztalon lévő készülék után nyúltam.

Harry:

30 perc és otthol vagyok, szóval már nem kell sokat várnod. :) Kérsz valamit a boltból? Tudod, meg kell vennem azt a doboz kávét.

Elmosolyodtam, majd visszaírtam Harrynek, hogy nem kell semmi és, hogy várom. Mikor elküldtem az üzenetet megnéztem a telefonon az órát és ledöbbentem. Már délután 3 óra is elmúlt. Így elrepült az idő? Mikor is fogtam neki a könyvelésnek? 12 fele? Ok, túlságosan belemerültem a munkába.

A telefont visszatettem a kisasztalra, majd a laptopom felé fordultam. Kikapcsoltam a gépet, majd felállva a kanapéról, a konyhába vettem az irányt. Harry biztos, hogy éhes, nem várhatom őt ebéd nélkül. Én se ettem reggel óta, szóval össze kell csapjak valamit.

A konyhába érve, a hűtőből elővettem pár dolgot, majd nekifogtam az ebéd készítéséhez.

Egy kis idő múlva, az étel kész lett, majd hírtelen a bejárati ajtó nyitására lettem figyelmes.

-Louis! Megjöttem! - hallottam meg Harry hangját, mire hátra fordultam és válaszoltam:

-Konyha! - mondtam, majd az étellel a kezemben közelítettem meg az asztalt.

-Miért nem vagy az ágyban? Pihenned kéne. - lépett be Harry a konyhába, kezében az említett doboz kávéval.

-Unatkoztam és arra gondoltam csinálok valami ebédet. - feleltem vállat vonva. - Biztos, hogy éhes vagy.

-Nem is kicsit. - mondta mosollyal az arcán, miközben helyet foglalt az egyik széken, a kávét az asztalra tette.

Elvettem tőle a kis dobozt, majd eltettem a helyére, aztán elővettem két tányért. Szedtem Harrynek egy adagot, aztán magamnak, majd én is leültem egy székre. Lassan enni kezdtünk és, ahogy Harryre néztem, láttam rajta, hogy ízlik neki a főztöm.

-Hazz, szerintem holnaptól bemegyek dolgozni. - szólaltam meg egy kis idő után.

-Miért akarsz bemenni? Még nem vagy teljesen jól. - felelte Harry, majd egy újabb falatot vett be ajkai közé.

Csak Te Kellesz [Larry Stylinson] Where stories live. Discover now