17.

247 46 9

"all i needed was the love you gave, all i needed for another day and all i ever knew, only you..."

Elvileg az egyedüllét is jó. Kellenek olyan pillanatok, amikor csak magaddal törődsz, megtisztítod az elmédet, frissíted a testedet és teljesen megújulsz. Amikor keservesen keresed saját magadat, hogy rendbe hozz mindent, amit a cunami tönkretett. A kis millió darabot, ami elszóródott a múltad ösvényében, legbelül meg van egy olyan érzésed, hogy azok már nem térnek vissza. Az a sok emberölő pillanat, amikkel a töréseket okoztuk, hirtelen tök feleslegesnek tűntek, mert elvesztettél mindent, ami azelőtt a tiéd volt. Azt a fergeteges életet, amit senki mással sem akartál megosztani, azt a millió emléket, amit csakis egymásnak köszönhettek. Az egész életet, amit a másik alakított számodra tökéletessé.

Ez mind eltűnt.

Az egyedüllét a legnagyobb és egyben a legkeményebb leckét tanítja meg számomra. Nem mindig igaz, hogy az ember egyedül is boldogan elél. Addig a pillanatig lehet ez úgy, amíg nem találkozol azzal, aki a szívedet elrabolja, az eszedet elfordítja, és a nagy Ő-ként nem szerepel a listádban. Mert Shawn előtt én is tökéletesen úgy éreztem, hogy egyedül is megvagyok. De így utána, nem hiszem, hogy letudnék nélküle élni egy egész életet. Mert ez egyszerűen elképzelhetetlennek bizonyult.

Ez a szünet kiakasztó. A negyedik napnál járunk. Nem beszéltünk, nem váltottunk üzeneteket egymással, nem is találkoztunk. Tényleg eljött az a pillanat, amikor mindenen gondolkoznunk kellett, de legfőképpen a közös jövőnkön. Nem mondom azt, hogy szétmegyünk. Mert amint efelé terelődik a gondolatom a szívem összefacsarodik, a levegő a mellkasomban ragad és a szemeim könnyekkel telnek meg. A szünetet kimondani is nehéz volt, de én akartam így. Okoltam magam az elején, hogy talán tényleg egy tragikus ötlet volt, de Stella és a nagyi folyamatosan adták a támaszokat, a bölcseleti beszédeket és rávilágítottak arra, hogy ez most kellett nekünk.

Mert hát, idézzük vissza az elmúlt időszakunkat. Vissza egészen addig, míg el nem kezdődtek a vitáink a babáról. Az tényleg csak a kezdés volt, amit nem beszéltünk meg és hagytuk, hogy tönkretegye a kialakuló jövőnket. A veszekedések hada, ami hétről hétre egyre több lett, amit egy párkapcsolati tanácsadóval próbáltunk megoldani, még inkább rontott a helyzeten, hisz itt kötöttünk ki. Patricia sem maradhat ki ebből az egészből, de ő már csak pont volt az i tetejére. Három dologról van szó, és idáig sodort minket. Igaz, egy kisebb valami is képes megváltoztatni az egész életedet, de ami megváltoztat, megtörhet és megújíthat egyszerre. Az ember felnő, ez egy kicsit sem azt jelenti, hogy az összes gond, amit tinédzserként cipelt a hátán, eltűnik. Mert erről szó sincs. A felnőtté válás maga a pokol, mert nem lesz egy pillanatra sem megállás az életedben. Az önállósodás, családalapítás, karrierépítés, a rengeteg újabb probléma vele jár. Ezt pedig neked kell intézned, mert már ez is a szerepkörödbe tartozik. 

Visszaszívom az összes pillanatot, amikor panaszkodni mertem tizenévesen, hogy mennyi problémám van a tanulással, a takarítással vagy akármilyen rámsózott feladattal. Mert ezek olyan kis pitiáner ügyek. Az érzelmek sokkal nagyobb szerepet kaptak akkor, hogy mindig kimondjuk őket és segítséget kérjünk velük kapcsolatban. Most csak én vagyok és a szívem, hogy megoldjam a problémákat. Siránkozok, hogy legalább az egyik szülőm velem legyen, hogy segítsen, de esélytelen.

- Köszönöm szépen! - mosolyogtam hamisan a kiszolgálólányra, amint átnyújtotta a rendelt kávémat. Gyorsan kifelé vettem az irányt, mert ez a sok illat, ami a kávézóban lengett teljesen felkavarta a gyomromat. A friss levegőn meg mélyeket szippantottam, hogy az émelygésem alább hagyjon.

Nem tudom, hogy az ember belebetegedhet a hiányba vagy a fájdalomba, de nálam vannak erre utaló jelek. Stella már ebben a négy napban vagy százszor próbált elküldeni orvoshoz, de nem tudott rávenni. Most is csak azért jöttem ki az utcára, hogy adjak nekik egy kis szabadságot magamtól. Mert eszméletlenül borzalmas társaság vagyok abban a házban.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Where stories live. Discover now