- Komolyan nem akarlak feltartani. A szüleid biztos várnak, késő van és.. és...- kétségbeesetten kerestem a további indokokat, amivel elijeszteném magam mellől. 

- Tudják, hogy itt vagyok és megértik, hogy veled szeretnék most lenni - feleli higgadtan.

- De biztos van millió jobb dolgod, ahol... ahol most szívesebben lennél... - ismét felültem mellőle, hogy egy újabb zsebkendőd szerezzek, amivel megtörölhetem a szemem. Shawn bánatos tekintettel meredt rám és a lábamat simogatta. - De tényleg...

Mielőtt bármit is mondhattam volna, Shawn hirtelen felült mellém és a nyakamat elkapva a homlokát az enyémnek döntötte. Még a szavam is elakadt, ahogy a barna szemei az enyémekbe mélyedtek.

- Idefigyelj, Pamela Seven Lee. Jelen pillanatban kicseszettül szükséged van rám és egy gondolatra sem fordult meg a fejemben, hogy itt hagyjalak ilyen állapotban, érted? Nem fogok mellőled elmozdulni a következő időszakban, sőt egy életre sem. - Hogy nyomatékosítani tudja a szavait egy puszit nyomott a szám sarkába és visszadőlt az ágyba, immár engemet is magával húzva. Ennél jobban meg semminek sem tudtam volna hálás lenni abban a pillanatban, mint Shawnnak.

- Pamela! - szólítanak meg. - Pamela, úgy látom nagyon elmerengett.

Ijedten fordultam Claudia felé, aki habár kedvesen mosolyogva, de aggódóan fürkészte az arcomat. Gyorsan a szememhez kaptam, ahonnan egy kósza könnycsepp kikószált és letöröltem.

- Nagyon komolyan vette a feladatát. Akkor a három boldog emléke közül, amit egyszer felsorolt, melyiket választotta? - néz rám érdeklődve. Csak továbbra is kifejezéstelen arccal bámultam a nőre. A legrosszabb feladatot aggatta rám és mivel mostanában az érzelmeim másodpercenként változnak nem hiszem, hogy sokáig megtudok a helyemen ülni. - Akkor beszélek én - bólint beleegyezően, amikor nem válaszoltam neki. - A reakciójából ítélve azt az időszakot elevenítette fel, amikor a szüleit elveszítette és Shawn ott volt magával. Próbálja az összes szomorú és fájdalmas érzését a felszínre keríteni, hogy utána a férjére gondolva nyugtassa le magát, hogy majd minden a legnagyobb rendben lesz. Mi lett volna, ha az esküvőjét idézi maga elé? - kérdezi meg. - Mert akkor nem hiszem, hogy könnyek közt tört volna ki. Vagy ha igen, akkor nem a fájdalmas kategóriát érinti, amivel állandóan bántja a szívét mostanság.

- Hiányoznak a szüleim, ennyi az egész - rántom meg a vállamat és az ujjaimat kezdem el piszkálni. Most kellett pont ennek a nőnek terapeutás órába átvágnia, ahol szétboncol belülről, miközben amúgy is van elég bajom.

- Shawn hiányzik önnek? - teszi fel a következő kérdését.

A mellettem lévő üres helyre fordulok, ahol a férjemnek kellene ülnie, de most nincs itt. Mivel az ezelőtti órán én rohantam el, és Shawn maradt beszélgetni a tanácsadóval, most nekem kellett ezt tennem. Hiába jöttünk együtt Shawnnal, Claudia kiküldte, miszerint ma csak velem foglalkozik.

- Nem értem mire gondol - rázom meg a fejemet.

- A régi időkre. Visszagondolt egy emlékére, amiben Shawnnal tökéletes a kapcsolata és semmi olyan veszélyt nem érzett, hogy elveszítené őt. Ragaszkodik a régi énéhez, és azokban az emlékekben keresi a nyugalmat a jelenére, hogy egy kicsit elvigye a gondolatát a jelenlegi borzalmas helyzetről.

- Ön szerint borzalmas a helyzetünk? - nézek rá riadtan. Utálom ennek a nőnek a szóhasználatát, mert egyenesen megrémiszt a kijelentéseivel.

- Ön szerint milyen? - kérdez vissza egyből.

- Hát, nem a legjobb - húzom el a számat. Kiakadásomnak nem adhatok most hangot, mert Claudia egy szóval is képes lenne elhallgattatni, ami ellen nem tudok fellépni.

ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔Where stories live. Discover now